Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Hinata Shoyo x oc pt2.

Kyle_Neko_07 kérésére❣
Konnichiwa~
Ezennel kijelentem hogy ismét megnyitom a kéréseket.
DE! Lenne egy olyan kérésem hogy tényleg csak azokból az animékből kérjetek amik fel vannak sorolva a Bevezető című részben, mert más animékből nem tudok vállalni.
És csak 16 +ost írok, 18ast már nem, sorry...
És még új animék:
-Bungou to alchemist
-Demon Slayer
Mizumi Hazukashi

Olyan boldog vagyok mostanában, hogy még nulladik matekra is szinte repdesve megyek be. Nem is az órák miatt van ez a nagy boldogság, hanem mert összejöttem a világ legaranyosabb fiújával. Éljen! És ma még nem törtem össze magam, na ezt gyorsan lekopogom mert amilyen béna vagyok mindjárt taknyolok egy nagyot. Ahogy felpattogtam a lépcsőn egyből megpillantottam életem szerelmét aki Kageyamával éppen nos, kinyírták egymást.
-Jó reggelt fiúk!-sétáltam el mellettük, de nem bírtam megállni hogy egy puszit ne nyomjak Hinata arcára.
Ahogy teltek a napok, egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Voltunk többször randin is és egész jól megtanultam röpizni is. Bár a fiúk emelett keményen készültek a Bajnokságra is. Egyik nap miután megcsináltam a leckéimet elkezdtem unatkozni. Hinata épp odavolt valami edzőmeccsen a többiekkel ezét nem akartam zavarni. Ekkor eszembe jutott, hogy mi lenne ha elmennék hozzá. A szekrényemből kiakndikált a görkorim kereke, ezért ezen ötletből vezérelve elindultam barátom meccsére görkorival. Minden szép és jó volt amikor is, meg akartam fordulni és lábaim kicsúsztak alólam.
Seggre estem és csak iszonyatos fájdalmat éreztem a bokámban. Nem bírtam felállni, szerencsére a járdán voltam. Lehámoztam óriási fájdalmak közepette a korimat, amiről kiderült hogy nem is kötittem meg rendesen., majd hívtam anyut hogy jöjjön értem mert baj van.
Felvett kocsival és irány a sürgősségi.
Szerencsére nem dagadt fel de a röntgen felvétel kimutatta hogy ez bizony törés.

(Itt lesz egy kis orvosi cucc aki nem bírja vagy tűfóbiás az kicsit tekerjen odébb😅)

Mégpedig nem is akármilyen, állítólag letört egy csontdarab a bokámról. Nice. Hát amikor meghallottam hogy műteni kell. Kisgyerekeket megszégyenítve kezdtem el bömbölni. Anyum a vállamra téve kezét próbált megnyugtatni.
Na de ekkor még a nővér hozzátette hogy:
-Elaltatunk, de előtte hogy ne keletkezzen vérrög a begipszelt lábadban kapni fogsz szurit.
-Mi van?!
-A hasadba kell beadni.
-Nem, nem na azt nem, anya ezek ki akarnak nyírni-kezdtem el hisztizni.
-És amíg a gipsz fentvan addig mindennap be kell adni.
-Neeeeeeeeeeeeeeeeee~
Mire az egyik nővér lefogott a másik meg belém döfte a szurit. Kegyetlenek. Ide se jövök többet. Adtak még altató tablettákat, majd átöltöztem olyan korházi ruhába. Hajamat zölt háló alá fogták, majd betoltak a műtőbe, miközben elmondtam vagy 10 miatyánkat és fejben elköszöntem mindenkitől akit szerettem. Ekkor valami álarcot nyomtak rá és minden elsötétült.

(Innenstől már mindenki olvashatja😅)

Mikor magamhoz tértem, csak büdös kórházszagot éreztem. Mikor kinyíltak végre szemeim még kicsit ködösek voltak gondolataim és fáradt voltam, de ettől eltekintve észrevettem a pityergő Hinatát aki a kezemet szorította.
-Mizumi-chan, légyszi ne halj meg!
-Igyekszem-válaszoltam neki rekedtes hangon,mire felnézett.
-Mizumi!-ölelt meg gyorsan mégis óvatosan.-Hát te élsz?
-Igen még élek, de nem akarok soha többet szurit látni, meg orvosokat, meg nővéreket...
Erre pont belép egy.
-Hazukashi-san, meghoztam az uszonnáját-tett le a mellettem lévő éjjeliszekrényre egy tálcát.
-Köszönöm-kíváncsian vettem el a tálcát mivel farkaséhes voltam.-Nem elég hogy megkínoztak de még éheztetnek is-kezdtem el szenvedni, ahogy megláttam a tányér tartalmát. Siralmas volt. Egy szeletagvas barnakenyér, meg valami szottyadt paprika, meg egy kis vaj.
-Hát tényleg nem valami bőséges-állapította meg Hinata.
-Hinata, én éhen fogok pusztulni-néztem a fiúra keservesen.
-Nem fogsz, azt nem hagyom-majd elszáguldott. Nos ő tényleg tud száguldani. Öt perccel később teli kezekkel tért vissza.
-Túlélőcsomag-tett le vagy három husis szendvicset, egy tál rizst, narancslevet és még egy csokit is.
-Mivel érdemeltem én ki ilyen tökéletes barátot-könnyeztem be.
-Neked bármit, Mizumi-chan-nézett rám szerelmesen, de mielőtt megcsókolhatott volna...
-Ez undorító-szólalt meg Tsukkishima az ajtóból.-Ez egy kórház nem egy kis kávézó szivecskés sütivel.
-Tsukishima, ha nem lenne eltörve a lábam seggbe billentenélek-fenyegetőztem.
-Ugyan, fel sem érsz odáig-szivatott tovább,a míg Sugawara-senpai jól fejbe nem kólintotta.
-Nem szép dolog piszkálni a beteget.
-Tehetek én arról hogy ilyen béna-vont vállat.
Az egész csapat eljött meglátogatni, a fiatal nővérek és beteg lányok majdnem elájultak amikor meglátták őket a folyosón.
Én meg nagyon meghatódtam. Még egy csokor virágot is kaptam, amit Hinata intézett nekem.
-Mizumi-chan, most ideköltözök melléd-jelentette ki mielőtt elment volna.
-Elég kényelmetlen lenne a földön aludni-mosolyodtam el. Olyaaaaan cukiiiiii!
-Nem baj.
-Elég ha eljössz délután-vetettem fel ötletemet.
-Az is jó. Itt fogok lógni amíg meg nem unsz-határozta el.
-Akkor itt leszel a végtelenségig-nevettem el magam, mire hozzámlépve kaptam egy búcsúcsókot.
Hogy fogom én az elkövetkezendő két hónapot mindenféle sport nélkül kibírni, istenem! Meg a délelőttöket Hinata nélkül, még a végén bedepizek itt egyedül...Na jó ez túl drámai volt, anyum úgy is itt lesz egész nap és boldogít...