Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Mikey x Oc

cp_anime_fangirl kérésére❣

Oc-chan:

Miután vége lett a Toman elleni harcunknak, azonnal kiléptem a Valhallából. Hogy miért? Az a szemét banda bántalmazni merte az én szeretett Mikey-kunomat. Igaz én is összeszedtem egy pár sérülést, de őt basszus fejbeb*szták egy darab vassal. Ezekután nem maradhattam ott, gyorsan átmentem a Tomanba. Ma este fognak beavatni, vagy hogy mondják neki. Az egyenrucimat már megkaptam a bátyámtól, ezért gyorsan felöltöztem a fekete ruhába sötét hajam úgy kötöttem fel ahogy szoktam és készen is álltam.
Amikor a találkozó helyre értem, már szerintem az összes bandatag ott állt sorokba rendeződve. Eskü nagyobb fegyelem volt itt mint a suliban. Fellléptem Mikey és a többi újonc mellé.
-Késtél- suttogta a fülembe a Ken.
-Mégis megvártatok-suttogtam vissza.
-Viselkedj, Katsumi.
-Nekem ne parancsolgass.
Még akart volna valamit mondani de kezdetét vette a gyűlés és Mikey beszéde alatt, ugyebár senki sem mer megmukkanni. Miután az egész beavatásos dolognak vége volt, a tömeg szétszéledt. Én azonban ott maradtam a bátyámmal és életem szerelmével.
Mikor senki sem figyelt, a fiú nyakába ugrottam.
-Mikey, olyan menő voltál!
-Köszönöm, Katsu-chi-mosolygott kedvesen, mire még közelebb bújtam hozzá.
-Név, szállj le róla.
-Onii-chan, igazán példát vehetnél a barátodról. Egyébként is, kezdem azt hinni hogy féltékeny vagy-imádtam szívatni.
-Ez egyáltalán nem vicces-mondta komolyan.
-Ne már, ha annyira akarsz te is kaphatsz egy ölit.
-Inkább menjünk kajálni-fordult meg, mire mindketten követtük.
Kíváncsi vagyok milyen lesz az életem most hogy a Tomanhoz csatlakoztam. De amire a legkíváncsibb vagyok, hogy Mikey mit érez irántam. Mármint én mindennap elmondom neki vagy ötször hogy szeretem, de ő még egyszer sem mondta. Ez a gondolat kicsit elkeserített, de attól még megpróbáltam jól érezni magam. Legnagyobb balszerencsémre azonban előkerült az alkohol. Bátyám hiába tiltotta meg nekem, muszáj volt innom egy-két kupica sakét. Nem bírom jól az alkoholt, ráadásul abból az egy-két kupicából lett vagy hat.
Másnap hasogató fejfájásra keltem, és azt vettem észre hogy nem is otthon vagyok.

Mikey szemszöge:

Katsumi totál lerészegedett, elkezdett hülyeségeket beszélni, minden útjába kerülőt megölelni. Úgy döntöttem inkább hazaviszem, mivel a bátyja már lelépett, mert nem bírta elviselni.
-Katsu-chi, gyere menjünk haza-karoltam át a lány derekát.
-De Mikey-kun, olyan jól érzem magam-ha nem tartom meg simán elesett volna.
-Lehet, de holnap már nem fogod.
-Akkor hazaviszel?-kérdezte megrebegtetve szempilláit.
-Igen-sóhajtottam fel. Az úton elkezdett valamit énekelni, de totál érthetetlenül. Aztán elkezdte felsorolni a problémáit. Végül elbőgte magát. Én meg csak tehetetlenül vonszoltam a házamhoz, mert ők messzebb laktak. Szerencsére még az utcán jött rá az okádás, így legalább nem a szőnyeget kell majd egész éjszaka súrolnom. Mikor beértünk megitattam vele vagy három pohárnyi vizet, majd lefektettem az ágyra a még mindig síró lányt.
-Katsumi, mi a baj?-kérdeztem tőle finoman könnyes arcára simítva.
Szemébe lógó kócos tincsei mögül figyelt engem.
-Az hogy te nem szeretsz, sőt engem senki sem szeret-kezdett el megint bőgni.-Én pedig nagyon szeretlek!
-Nyugodj meg-tényleg nem tudtam mit kezdjek a helyzettel.
-Addig nem amíg azt nem mondod hogy szeretsz-akaratoskodott.
-Jó, jó. Szeretlek-tettem ahogy kérte.
-Ha szeretsz akkor bizonyítsd is be-puffogott tovább.
-De hogya-szó szerint megragadta az arcomat és lerántva ajkaimra tapadt. Sosem gondoltam volna, hogy Katsumi ilyenre is képes. Finoman eltoltam magamtól, nem azért mert nem akartam, hanem mert tudtam hogy holnap úgysem fog semmire sem emlékezni. Ő azonban magához láncolt karjaival. Csak akkor tudtam kibújni öleléséből mikor elaludt. Óvatosan betakargattam és egy puszit nyomtam a homlokára.
-Jó éjt.

Katsumi szemszöge:
Mikor magamhoz tértem iszonyatosan fájt a fejem és még gyomrom is háborgott. Nem kellett volna annyit inna tegnap este. Amint kicsit magamhoz tértem rádöbbentem hogy nem otthon vagyok, hanem Mikeynál. Az ő ágyában. Bassza meg.
Besiettem a füdőszobába. A tükörbe nézve elszörnyedtem. Kócos hajamat először megpróbáltam helyre hozni, de nem sokat segített ezért minden mindegy alapon baktattam le a lépcsőn. Inkább szédelegtem. Ahogy egy pillanatra megálltam hirtelen eszembe jutottak a tegnap éjszaka történtek. Úristen én tényleg lesmároltam?
-Jó reggelt Katsu-chi, hogy vagy?-szakítja félbe gondolataimat Mikey kedves hangja.
-Másnaposan.
-Látszik-kuncog.-Gyere igyál egy kis vizet.
-Soha többé nem iszok-nyúltam a pohárért.-Mikey csináltam bármi hülyeséget?
-Nem dehogy, csak kicsit énekeltél, meg panaszkodtál arról higy a bátyád milyen szigorú-sorolta.
-Ennyi?
-Igen.
-Biztos?
-Igen.
-Csak azért mert amúgy mindenre emlékszem-válaszoltam egykedvűen.
-Katsu, én.
-Sajnálom, hogy csak úgy lesmároltalak. De nem akarom tovább rejtegetni az érzéseimet. Szeretlek Mikey-mondtam el őszintén, mélyen szemeibe nézve. Nem válaszolt. Elkeseredve hajtottam le a fejemet.-Azért köszi hogy elhoztál.
Már indultam volna, mikor hirtelen megszólalt.
-Én is akartam...
-Mit?
-Én is meg akartalak csókolni, csak féltem hogy úgyis elfelejted.
-Te is szeretsz?
-Igen-bólintott.
-Ajj, te hát mért nem ezzel kezdted. Ilyenkor olyan vagy mint egy szégyenlős kis óvodás-léptem közelebb hozzá megkönnyebbülten.
-Nem igaz-durcizott be felfújva arcait. Elmosolyodtam tettén, majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Azonnal átvette a vezetést elmélyítve szenvedélyes csókunkat. Levegő után kapkodva váltunk el egymástól. Homlokunkat összetámasztva mélyen néztünk a másik íriszeibe. Folytattuk is volna ha nem zavar meg az az átkozott csengő.
-Egy pillanat drágám, elküldöm aztán folytathatjuk.
Várakozva ültem le a kanapéra.
-Draken most nem alkalmas-hallottam meg a beszűrődő hangokat.
-De...
-Semmi de, majd később hazakísérem Katsumit, most szépen menj és élvezd ezt a szép napot-küldte el a bátyámat
-Ezt jól megkapta-nevettem el magam
-Ez jár annak aki megzavar minket-mondta, majd felkapott hercegnő pózban és felvitt az emeletreés letett az ágyra. Aztán bezárta a szoba ajtaját hogy senki se zavarjon meg minket...