Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Yandere Bakugou x reader

Jeyda12345 kérésére❣

A fene vigye el. Név olyannyira népszerű, hogy már nem tudom hova dugni a tetemeket. Komolyan mondom, lassan elmegyek hóhérnak és hiába tudnak a halálesetekről a fiúk nem állnak le. Sőt annál inkább vallanak szerelmet Névnek. Már hónapok óta gyilkolom azokat a fiúkat akik Név közelébe merészkednek. De bármi árat is kell fizetnen ezért a jövőben én akkor is megszerzem magamnak azt a lányt.

Reader-chan szemszöge:
Az utóbbi pár hónapban rengeteg fiú tűnt el és azoknak csak a holttestét találták meg. Magyarán mondva van egy tömeggyilkos a városban. És a rendőröknek, meg a felnőtt hősöknek semmi sem tűnik fel, mármint a nyomozás sehova sem halad. Viszont én rájöttem ki is a tettes, ezért ma beszélek a fejével.
Még ebéd előtt szóltam Bakugounak, hogy találkozzunk délután az egyik teremben. Bakugou elég nehezen de beleegyezett a dologba. Reméltem hogy engem nem fog kinyírni a fiú.
Délután mikor már senki sem motoszkált az épületben óvatosan beosontam a megbeszélt találkozóhelyre.
-Már azt hittem nem jössz-szólal meg egy hang a hátam mögül a sötétből, mikor már kapcsolnám fel a lámpát.
-B@szdmeg Bakugou, k*rvára megijesztettél-káromkodom el magam.
-Bocs, na de siess nem érek rá egész nap.
-Elég fontos dologról szeretnék beszélni veled-jelentem ki halálkomolyan.
-Mondjad?-vonja fel szemöldökét.
-Nos, gondolom te is tudsz a gyilkosságokról.
-Igen-vágja rá szemrebbenés nélkül.
-Nem tudom fel tűnt-e, de nagyrészt azok nyiffantak ki akik közeledtek hozzám és mind fiúk voltak.
-Aham, ez egy nagyon érdekes észrevétel-feleli ártatlanul.
-Figyelj, amúgy te nem vagy véletlenül szerelmes belém?
-De, az vagyok és akkor mi van?
-Hát csak arra akarok kilyukadni...
-Haladj már-morran rám.
-Hogy te ölted meg őket.
-Hm és miből gondolod ezt?
-Hát csak kilogikáztam. De ha azt hiszed, hogy én járni akarok veled csak hogy ne nyírj ki több embert akkor nagyon tévedsz. Tudod, egyáltalán nem tetszel nekem és még barátként sem tekintek rád, te pszihopata állat-jelentem ki ellentmondást nem tűrő hangnemben.
-Hm, gondoltam hogy valami ilyesmi lesz-mosolyodott el, hát, olyan pszihopatán.
-Nem néztem ki volna belőled hogy yandere vagy-sóhajtottam.
-Én nem vagyok semmi ilyen izé. Én cska azt akarom, hogy az enyém legyél és csak az enyém, és hidd el előbb vagy utóbb úgyis megadod magad-mosolygott magabiztosan, majd felrántva az állam kénytelen voltam a szemébe nézni. Dacosan szemeztem vele percekig míg végül elengedett és ott hagyott tök egyedül.
Következő héten szerda délután éppen hazafelé indultunk barátnőmmel, amikor Denki hirtelen leszólított.
-Név beszélhetnénk?
-Persze.
Miután kicsit félrehúzódtunk a fiú rögtön belekezdett.
-Név, már elég régóta tetszel nekem, ezért ha hasonlóan érzel, eljönnél velem egy randira?-hadarta egyszuszra.
-Denki, ne haragudj de nem viszonzom az érzeseid-válaszoltam keserű szájízzel.
-Semmi baj, megértem-mosolyodott el szomorkásan.

Ezután hazaindultam. Az utam egy sikátor mellett vezetett el. A hideg is kirázotz a helytől ahányszor csak elmentem mellette, mégis ez alkalommal valamiért közelebb léptem a sötét homályos helyhez. Beljebb lépve hangokat hallottam a sikátor mélyéről.
-Van itt valaki?-kérdeztem nagyot nyelve.
-Persze, hogy van-hallok egy elég ismeről hangot.
Megindulva a hang felé, észrevettem Bakugout és Denkit, aki a földön feküdt eszméletlenül.
-Yo, Név-san-int a nem eszméletlen szőket hajú.
-TE MOST KOMOLYAN KI AKAROD NYÍRNI DENKIT?! TE NORMÁLIS VAGY-akadok ki teljesen.
-Ne akadj már ki ennyire, tudtad te is hogy ez fog történni-próbál lenyugtatni nem túl sikeresen.
-BAKUGOU KATSUKI, NEKEM MOST LETT K@RVÁRA ELEGEM A HÜLYESÉGEIDBŐL-ordítom le a fejét, majd kissé lenyugodva folytattam.- Khm, kihívlak egy párvajszerűségre. Ha én nyerek akkor abbahagyod ezt a hülyeséget és soha többé nem ölsz.
-Benne vagyok, de amennyiben én nyerek a barátnőm leszel.
-Jó, jó de akkor is hagyd abba a gyilkolászást-sóhajtok fel megadóan.
-Persze, hogy abbahagyom cica, hiszen, megkapom amit akartam.
-Perverz állat-morgok, majd le is kezdünk bunyózni. A végén Bakugou győz, és pimasz vigyorral az arcán felsegít a földről.
-Na, cica, áll az alku igaz?
-Igen-sziszegem, miközben letörlöm a szám szélén lévő vért.
-Ez esetben-ránt magához és smárol le. A saját vérem ízét érzem a számban. Próbálom ellökni magamtól, de olyan szorosan tartott, hogy féltem összeroppantja a csontjaimat. Mikor végre elengedett, lihegve néztem fel rá.
-Ez most mire volt jó?-pillantottam fel rá.
-Csak hogy tudd kié vagy, cica-dünnyögte.
-Már megbocsáss,de megtennéd hogy nem cicázol engem?
-Lehetsz babygirl is-kacsint egyet.
-Inkább a cica-bukik ki belőlem.
-Nekem mindegy- sóhajt fel majd a nyakamhoz hajolva beleharapva a nyakamba, egy lila foltot hagyva maga után.-Mostmár mások is tudni fogják hogy az enyém vagy.
-Áucs-simítok végig a lila folton.-De azért Denkit vidd haza, ha már ilyen szépen kiütötted.
-Mennyi gond van veletek lányokkal-siet vissza a sikátorba és Denkivel a vállán tér vissza.
-Te akartál járni velem mostmár ne panaszkodj-vigyorodok el.
-Oh hidd el el pillanatig sem bánom-vigyorodik el perverzen, majd megindul valamerre.
-Te pszihopata, perverz, beteg vámpír-szólok utána ahogy elsétál Kaminarival a vállán.

És sajnos az iskolában tényleg hamar rájöttek, hogy mi ketten járunk, bár ennek a jó oldala is megvolt. Ezután senki sem mert szerelmet vallani nekem, bár elterjedt az a pletyka hogy masochista vagyok, amiért Bakugouval járok. Eleinte még bántam, de aztán elkezdtem beleszeretni a srácba, de ezt inkább nem mondtam el neki, mert azzal csak az egóját növelném annak a pszihopata állatnak.

Konnichiwa~
Bocs hogy ennyire soká hozom a részt, csak az iskola megviselte az idegrendszerem.
Bocsika ha van benne helyesírási hiba.
Na de remélem tetszett a rész😊
További szép napot✌