Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Sugawara Koshi x reader

Virag_666 kérésére ❣

Konnichiwa~
Kicsit összegyűltek a kérések, így ne haragudjatok, de lezárom a kéréseket! És több kérést jelenleg nem fogadok!😔

Végre valahára elkezdődött a nyári szünet. Szalmakalapot fel, bőröndöm készen áll, vonatjegy pipa, a nagyiék várnak, szóval irány vidék!
Lelkesen csaptam hónom alá féltve őrzött röplabdámat ahogy megláttam a közeledő vonatot.
-Vigyázz magadra kicsim, csináld meg a házikat amit az iskola feladott, de legfőképpen érezd jól magad-búcsúztak el a szüleim.
-Melesz!-mosolyogtam.
- A házi is?-vonta fel szemöldökét anyukám kétkedően.
-Persze-füllentettem, felszállva a vonatra.
-Szia kicsim, pusziljuk a nagyiékat!
-Átadom!
Gyorsan kerestem egy szabad hekyet, mielőtt még mindet elfoglalják. Nem kis nyüzsgés volt a vagonban, sokan mennek ilyenkor vakációzni. Még integettem szüleimnek az ablakból, majd teljesen megfeledkezve a suliról, róluk izgatottan néztem ki az ablakon. Minden nyaram eddig jól telt a nagyiéknál és ez most se lesz különb. Néhány órával később megpillantottam a távolban ismerősen megcsillanó házak tetejét. Izagtott fészkelődésbe kezdtem, alig vártam már hogy elkezdhessem nyaralásom. Mikor már közeledtünk az állomáshoz, leszedtem hatalmas bőrondömet, egész Ázsia felöltözhetett volna belőle, de anya még beleerőszakolta a vékony kabátkát nehogy megfaggyak 40°-ban. Még visszanéztem nehogy ott hagyjak valamit, majd a tömeggel együtt leléptem a vonatról. Nagyim mondta, hogy kint fognak várni. Egyből megláttam a nagyszüleim piros Suzukiát, összetéveszthetetlen volt, főleg mivel előtte integett tatám, a kocsiban meg a hatalmas fekete kutyájuk csóválta a farkát. Odasiettem és hatalmas ölelésben részesítettem, majd hátulra beszállva megsimítottam a kutyust.
A házukhoz érve már éreztem a finom ebéd illatát. Bepakoltam a szobámba, majd megebédeltünk. A nagyi sütit szeretett volna sütni. Felajánlottam hogy elmegyek a boltba fahéjért. Kicsit több pénzt adott hogy vegyek magamnak egy fagyit is. A délutáni hőségben nehezen eljutottam a kisboltba. Benyitva köszöntem majd elindultam megkeresni a fűszert. Könnyen megtaláltam, nem volt rantam kívül senki más.
A fagyi viszont kemény dió volt. Hezitáltam két íz között.
-Vajon a (Kedvenc ízűt) vagy az új fajta több ízűt válasszam?-morfondíroztam.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte egy hang a hátam mögül, mire megugrottam. Életem leghelyesebb eladójával találtam szembe magam.
-Öhm, csak vacillálok a két fagyi között-motyogtam lesütött szemmel.
-Valóban?-kuncogott, valószínűleg jól szórakozott rajtam.
-Igen, szerinted?
-Válaszd ezt, szerintem finomabb-mutatott a sok ízű jégkrémre.
-Oki-biccentettem, majd elmentem kifizetni.
-Egyébként, te nem idevalósi vagy, igaz?-próbált trécselni.
-Igaz, csak lejöttem nyaralni a nagyszüleimhez.
-Értem, én meg itt a boltban segítem ki a nagyszüleimet-felelte.-Lesz még más esetleg?
-Nem köszi-eltettem a szatyromba a vásárolt dolgokat.-Hát akkor szia, még biztos összefutunk.
-Remélem is-biccentett angyali mosollyal az arcán, ami azonnal megbabonázott.
Kibonta jégkrémemet megindultam megnézni valamit amo már régóta érdekelt. Nagyapa mesélte hogy építettek egy új röpipályát. Hát nem volt nagy durranás, egy szimpla homokos strandröpipálya. A semminél több.
Ekkor megfordultam és a már fogyóban lévő fagyival megindult a kis tornaterem felé amit edzésekre tartottak fenn. Mikor odaértem egy csapat lány épp akkor fejezte be talán a nyár utolsó edzését.
-Jó napot!-köszöntem illedelmesen.
-Szervusz, Név-san, látom idén is itt töltöd a nyarat-köszöntött az edző vidáman.
-Bizony-bólogattam.
-És gondolom kíváncsi vagy mikor jöhetsz?
-Igen.
-Nos reggel nyolctól van nyitva este hétig, lehet lesznek mások is.
-Nem baj, minél többen annál jobb-legyintettem, bár később inkább,visszaszívtam volna szavaimat, de ezt akkor még nem tudtam.
Nehezen hazaértem a fahéjjal, mire nagyim végre befejezhette a sütést.
-Mit nézel?-huppantam le tatám mellé. A kutya pedig egyből ölembe hajtotta fejét simit várva. A jószág fejét simogatva néztük vacsiig a röplabda meccset.
Másnao miután kitakarítottuk a házat, megebédeltünk, felcopfolva hajam, sportosba öltözve bicikliztem a sportcsarnokig. Egyből felállítottam a hálót és egyedül kezdtem el gyakorolni. Nem volt olyan izgalmas, de gyakorlásnak megteszi. Mikor a századik feladásomnál tartottam egy alakot vettem észre az ajtónál. Megfogtam labdámat és legnagyobb döbbenetemre a tegnapi eladósrácot vettem észre.
-Tegnap elfelejtettem bemutatkozni-mosolyodott el amint felé fordultam.
-Szia-köszöntem neki.-Teljes Név vagyok.
-Sugawara Koshi, nem gondoltam volna hogy röplabdázol-lépett be a terembe.
-Pedig de, egész kicsi korom óta.
-Nos én is. Beszállhatok?
-Persze, egyedül amúgy is unalmas volt.
Ekkor már ketten adogattuk a labdát. Hamar elrepült a nap. Arra eszméltünk fel hogy már ideje lenne hazamenni.
-Hazakísérlek-ajánlotta fel, amit én elpirulva fogadtam el.
-Jaj, Koshi-kun, hogy megnőttél, gyere be és vacsorázz velünk-invitálta a nagyim amint hazaértünk.
-Rendben, csak hazaszólok hogy akkor ne várjanak.
Segítettem megteríteni majd mind leültünk. És akkor jöttek a nagyszülők ciki történetei.
-Emlékszel, Név, amikor megkérdeztem hogy állsz a fiúkkal és azt mondtad hogy nem érdekelnek?-idézte fel az emléket nagyapám.
-10 éves voltam.
-Szerintem ez azóta sem változott. Már rég lenne barátja ha akarná-magyarázta a nagyi Sugawarának. Na jó, szerintem később megkérem a kutyát hogy ásson el a csontjaival együtt.
-Tényleg Koshi-kun, te nagyon szorgalmas tanuló vagy igaz?
-Igen-vágta rá gyanútlanul a fiú.
-Akkor segíthetnél Névnek a nyári házikkal, magától úgyse csinálná meg.
-Öhm, rendben-motyogta Sugawara, majd bátorítóan felém mosolygott.
-Akkor holnap délután várunk-búcaúztunk el tőle. A fejem még tusolás után is égett, miért kell mindig a nem létező szerelmi életemet boncolgatni?
De akárhogy is tagadtam nagyon vártam a délutánt. Olyan három körül meg is érkezett a várva várt személy. Letelepedtünk a szobában, majd elővettem a matekkönyvet.
-Szóval az x-kezdte magyarázni, de attól hogy ott ült mellettem még nem ment jobban a koncentráció.-Akkor megpróbálhatod magadtól megoldani.
Nekiláttam, ő pedig csendesen figyelte ahogy dolgozok, valószínűleg rosszul. Egy idő után egy halk puffanás hallatszott. Sugawara-kun elaludt az asztalra hajtva fejét.
Első reakcióm, kismillió kép készítési. Mintha egy angyal szált volna a földre.
Megpróbálkoztam ismét a feladattal, de egyszerűen olyan mértékű késztetést éreztem arra hogy megsimítsam az arcát, hogy nem bírtam megállni.
Finoman végigsimítottam sima bőrét, majd megérintettem selymes haját. Olyan békés és helyes ahogy így alszik. Azt hiszem belezúgtam. Életem első crusha.
-Mi a baj?-emelte meg hirtelen fejét, mire visszarántottam kezem.
-Semmi-feleltem gyorsan, majd kipirult arcomat próbáltam takargatni.
-Ezt nem jól csináltad-mutatott az egyik feladatra.
-Ajh, hülye x-ek meg y-ok, keressék meg az értékeiket maguknak-mérgelődtem. Kuncogva fordult el.-Hé, ne nevess, nem mindenki matek zseni. Ezek a betűk meg főleg nem.
Még jobban kezdett nevetni. Hamarosan én is csatlakoztam. Hát így fejeztük be az aznapi tanulást.
A többi nap pedig mindig összefutottunk vagy a boltban vagy a sportcsarnokban. Volt hogy együtt mentünk programolni is. Így ment ez legalább három hétig.
Ám egyik nap zárva találtam a termet.
-Biztos szerelnek valamit-vélekedett Sugawara, így a parkban lévő strand röpipálya felé vettük az irányt. Az ég elkezdett beborulni, de nem írt mára esőt így nem nagyon törődtünk vele.
-Sziasztok-jött egy nyávogó hang az út felől. Négy teljesen egyforma falusi díszpicsa állt meg előttünk.-Beállhatunk?
-Persze-azólt Sugawara kedvesen. Ne már, olyan jól megvoltunk ketten, most ezeket minek kell idehívni? Fogadok hogy szemet vetettek rá. Biztos majd valami műsérülést szimulálva próbálnak majd közelebb jutni hozzá. Vagy egy letört 10 centis műkörömmel.
A játék valahogy így ment:
-Jáj, bocs, annyira nem tudok jól-nyávogott az egyik.
-Semmi baj.
-Vááá, kapd el!
-Ííí, ez majdnem eltalált!
-Jujj, a körmöm!
-Tele van homokkal a hajam, este moshatom meg!
Sírhatnékom támadt és elvették a kedvem az egésztől. És akkor elkezdett csepegni az eső.
-Jujj, mi megyünk haza nehogy megázzunk-közölték majd felhúzva cipellőjüket eltipegtek.
-Nem is írtak mára esőt-néztem felfelé.
-Ők is tévedhetnek-lépett mellém Sugawara-kun.
Hirtelen elkezdett szakadni.
-Futás!-ragadta meg a kezem, majd cipőinket felkapva rohantunk a parkban levő fedett pagoda felé. Azon a 100 méteren úgy megáztunk, mintha a tusolóból léptünk volna ki. Kifacsartam ruhámból és hajamből a vizet, amit tudtam, de mivel az idő is kicsit lehűlt egyből dideregni kezdtem.
-Megvagy, Név?-pillantott rám.
-M-megvagyok-vacogtam.
-Majd megfagysz, gyere ide-húzott magához átölelve vállam. Igaza volt, egyből felmelegedtem.-Jobb?-suttogta.
-Jobb, köszi-motyogtam.
-Fázol még?
-Egy kicsit-vallottam be, felnézve rá. Kisimított egy vizes tincset szememből majd maga felé fordítva egy puszit nyomott a számra. Reménykedve vártam a folytatást, majd felbátorodva én is megpusziltam. Egymást fürkésztükegy ideig, reakciókra várva. Egyszerre mozdultunk egymás felé és felúton forró csókban forrtak össze ajkaink. Megkapaszkodta vállába, fél kézzel pedig vizes hullámos tincseibe túrtam. Szorosan tartott, mindketten felmelegedtünk.
-Ez jobban megy mint a matek-döntötte homlokát az enyémnek mosolyogva.
-Hagyjál már, Mr. Tökély-motyogtam durcásan, de majd kicsattantam a boldogságtól.
-Hazakísérjelek?
-Biztos akarod hallani a nagyi ciki sztoriait?
-Rólad? Mindenképpen-puszit nyomva összekulcsolt ujjainkra leengedte magunk közé és kéz a kézben sétáltunk haza, hogy a vacsorát közben nagyim égető történetei közepette fogyaszthassuk. Azért remélem a fotóalbum már nem kerül elő...