Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Toga Himiko x girl reader

Anime_fann_ kérésére❣
Konnichiwa~
Ez egy girl x girl rész, aki nem szereti ne olvassa.
Mellékesen ez az első ilyen amit írok, szóval bocsi ha nem a best🙃

Annyira elegem van a pasikból. Mindegyik össze vissza udvarol nekem aztán megcsalnak valami ribanccal. Undorítóak.
Ma is csak egy kis pihenésre vágytam a hosszú nap után. Erre mit kapok? A pasim épp egy félmeztelen nővel smárol az ÉN lakásomban. Azonnal kipateroltam őket, és szakítottam azzal f@szfejjel. Csalódottságomban előkaptam egy kis bort a spájzból, majd beraktam valami vacak szappanoperát. A sok pia hatására, hamarosan elkezdtem bőgni, mert annyira elegem volt már. Hamarosan kidőltem.
Reggel iszonyatos fejfájással és hányingerrel ébredtem. Éljenek az esti piálások. Amint kicsit sikerült rendbe szednem magam elindultam munkába, inkább elszédelegtem párszor majdnem felbukva a saját lábamban. Mikor odaértem a főnököm az irodámban beszélgetett egy másik nővel. Szinte el is felejtettem a rosszul létet és kíváncsian léptem be az emlitett helységbe.
-Jó reggelt!-köszöntem illedelmesen.
-Jó reggelt Név-san, ne haragudjon amiért ezt csak most közlöm önnel de lesz egy új munkatársa-mutatott a mellette álló hölgyre.
-Örvendek-mosolyogtam rá.
-Úgyszintén-biccentett felém.
-Akkor magukra hagyom önöket-hagyott magunkra minket, így alkalmam volt jobban szemügyre venni az új kollegámat. Öltözéke elegáns volt, mégis volt benne valami kislányos. Szőke haja rövidre volt vágva enyhe kócos hatást keltve. Huncut mosolyában pedig volt valami furcsa, amit leginkább világos barna szemeiben jelemt meg.
-Toga Himiko vagyok-nyújtotta felém kezét, amire lepillantva fedeztem fel hogy szinte hullafehér a bőre.
-Teljes Név-fogtam kezet vele, amit látszolag örömmel fogadott.
-Hívhatlak Név-channak-mosolygott továbbra is pimaszan.
-Igen, Himiko-chan-néztem mélyen íriszeibe.
-Elég rosszul nézel ki, csak úgy mellékesen.
-Kutya bajom, csak kicsit sokat ittam tegnap-sóhajtottam fel.
-Bajok vannak pasiügyileg, mi?-kérdezte miközben elindult az ajtó felé.
-Eltaláltad.
-Nekem nincsenek pasiügyeim-fordult felém végig nyalva ajkaim kacsintott felém mielőtt még kilépett volna az ajtón. Mindezt nem tudtam mire vélni ezért inkább nekiláttam a melónak.
Nem tudom miért de ez a nő ezekután elkezdett folyamatosan piszkálgatni. Mármint folyamatosan olyan félreérthető dolgokat mondott. Valamilyen oknál fogva sok kijelentésébe belepirultam. Nem értettem mi történik velem. Egyik este hullafáradtan és kiidegelve estem be az egyik bárba, hogy iszogassak egy kicsit. Leülve a bárpulthoz egy ismerős telepedett le mellém.
‐Név-chan, ma este is csodálatosan nézel ki-szólalt meg mellettem Himiko.
-Szia, Himiko-köszöntöttem.
-Mit iszol Név-chan?
-Mindegy csak alkohol legyen benne-mondtam.
-Majd én kifizetem neked-mosolygott kedvesen, mégis olyan furcsának találtam mosolyát.
-Oké-miután megittam vagy 10 pohárnyi italt teljes képszakadás.
Reggel sajgó fejjel keltem fel. Azonban ahogy körbenéztem tudtam hogy nem az én lakásomban vagyok. Kicsit magamhoz térve vettem észre hogy teljesen meztelen vagyok. Mellettem az ágyban pedig Himiko aludt szintén meztelenül. Elsápadtam. Szégyekezve temettem kezem az árcomra, amint rájöttem mit is műveltünk tegnap éjszaka ezzel a nővel.
-Mhm, jó reggelt Név-chan-tért magához.
-Himiko, mi történt tegnap ?-kérdeztem a legrosszabbtól tartva.
-Berúgtál én meg elhoztalak a lakásomba-motyogta ásítva egyet, majd átölelve a derekamat suttogta a fülembe-Azután csináltunk egyet s mást.
-Miii?!-ellöktem magamról leesve a földre. A takarót magamra rántottam, mert nem akartam hogy így lásson.
-Ugyanmár Név-chan, tegnap éjszaka ezt még nagyon is élvezted-vigyorodott el perverzen.
-Te hülye pszihopata ribanc-ordibáltam rá elsírva magam.-Egy szóval sem mondtad hogy meleg vagy és kihasználtad azt hogy részeg vagyok! -kiabáltam.
-Én nem használtalak ki-jelentette ki halálnyugodtan.
-Akkor?! Ezt mégis minek neveznéd?-pattantam fel felkapva ruháimat a földről.
-ÉN SZERETLEK TÉGED!-ordította el magát szinte elkeseredetten.
-Ezzel most mit kezdjek?-néztem rá szomorúan elmosolyodva, ő azonban nem nézett rám. Mikor nyitottam volna a háló ajtaját utánam szólt.
-Ne menekülj az érzéseid elől-mondta sírós hangon.
Én azonban kiléptem az ajtón. Felvettem a kabátomat. Összeszedtem a táskám meg a cipőm már nyúltam volna a kilincs felé amikor Himiko keserves sírását hallottam meg. Ökölbe szorított kézzel álltam az ajtóban hallgatva a nő bőgését. Éreztem hogy elvesztem. A szívem és józan eszem között álltam és választanom kellett. Nem tudom milyen okból kifolyólog hirtelen megfordultam és szinte feltörve a hálószoba ajtaját estem be hozzá. Rögtön az ágyhoz léptem és átöleltem. Továbbra is sírva fúrta fejét még jobban mellkasomba.
-Sajnálom-suttogtam nyugtatóan. Sosem gondoltam volna hogy ennyire meg tudok bántani valakit.
-Ha tényleg sajnálod, mond hogy szeretsz-szegte fel fejét rabul ejtve tekintetével.
-Nem tudom mit érzek irántad, mert ilyen még nem érzetem. De ha ez nem szerelem, akkor nem tudom mi-nevettem el magam megkönnyelbülve, mire tarkómnál fogva lehúzott magához egy csókra.
-Szeretlek Név-chan-mondta ahogy eldöntött az ágyon.
-Ígérem többet nem menekülök el-suttogtam elveszve a pillanatba.-Ugye vigyázol rám?
-Mindenképpen, és menekülni esélyed sem lesz, mert te már az enyém vagy-mondta mielőtt ismét elvesztünk volna egy mély, szenvedélyes csókban.