Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Akaza x oc

@creative_girl00 (valamiért nem fogadja el a felhasználónevet😒) kérésére❣

Ahw, olyan jó látni amikor az emberek félnek tőlem, az a riadt tekintetüket egyszerűen satisfying. Kinyírva pár embert meguntam, mivel mi az érdekes abban ha csak úgy hagyják magukat. Ha viszont harcolni kell érte, az már az én asztalom. Mikor már már menni készültem egy kiskutya mászott elő az egyik ház romjai alól nyüszítve. Valamiért megtetszett, ezért adtam neki a véremből. Mindig is vágytam egy saját démonkutyára.
-Legyen a neved Mochi, az pont megfelel-mondtam neki majd felkapva indultam meg ráérősen az úgynevezett bázisunk felé. 4. felső holdként van némi befolyásom, de az a nyomorék felettem álló Akaza, mindig keresztbe tesz nekem. A múltkor is azt az áldozatot ette meg amelyiket kiszemeltem magamnak, és tudta jól, ez már a szemétség felsőfoka.
-Késtél, Amaya-szólalt meg az általam legutáltabb hang amint bemásztam az ablakon.
-Parancsolsz?
-Azt mondtam hogy késtél, mint mindig-vetett felém egy gúnyos pillantást.
-Nehogy azt hidd már, hogy amiért egy ranggal felettem vagy így kritizálhatsz, gyere Mochi menjünk-intettem újdonsült szerzeményemnek, de a kis áruló odament Akazához. Azt hittem simán elárul, de odament megszaglászta a férfi cipőjét majd nemes egyszerűséggel lepisilte.
-Te nyomorult dög-rázta meg a lábát, majd a szőnyegbe törölte.
-De ügyes valaki-guggoltam le felvéve a karomba a világ legjobb kutyusát.
-Direkt csináltad igaz?-sziszegte dühösen.
-Dehogy is, úgy tűnik téged még a kutyák sem szeretnek, pedig egy vagy közülük, remélem ezzel nem bántottam meg szegény Mochit, na pá-indultam meg a találkozóra. Azonban az az átkozott démon megragadta hajamat és rálépett a ruhám aljára,mely természetesen elszakadt, nem kicait mutatva combjaimból.
-Te perverz állat, engeded el a hajam-ordítottam, majd magam köré tekertem a leszakadt darabokat,közben láttam ahogy néhány kék hajszálam lehull a padlóra, aztán egy olyan pofont lekevertem neki, hogy szó szerint a fal adta a másikat. Ügyesen beverte a fejével. Shit.
-Megtennétek hogy nem veritek szét a házat?-lépett be az úgynevezett főnökünk, aki még mindig egy kisgyerek volt. Mármint...Inkább hagyjuk.
-Elnézést, de ez a bunkó állat széttépte a ruhámat-néztem mérgesen az illetőre.
-Ennek az idióta nőszemélynek a kutyája lepisilte a lábamat-háborodott fel.
-Szerintem meg csak kukkolni akartál, perverz disznó!
-Olyan szar alakod van, hogy épeszű férfi nem akarná látn-vág vissza.
-Ajh, bunkó paraszt, remélem minél hamarabb levágják a fejed-szitkozódtam.
-Én meg-
-Elég legyen-szólt közbe jelentőségteljes hangon a kölyök.-Több tiszteletet.
-Igenis-térdeltünk le eléje.
-Menjetek, van néhány démon amelyik embereken segít.
-De ez minket nem érint-kotyogott közbe Akaza.
-Kussolj már-böktem jó erősen oldalba.
-Lehet, de szégyent hoz a társadalmunkra és nem tudunk terjeszkedni. Ha nem végzitek jól a feladatotokat ne is gyertek vissza élve-vetett felénk egy gyilkos pillantást majd méltóságosan elsétált.
-Most komolyan veled kéne együtt dolgoznom?!-akadtam ki.
-Ne nyafogj már, banya. Inkább emeld meg a seggedet és oldjuk meg minél előbb-indult meg az ablak felé.
-Addig nem amíg nem veszel nekem új ruhát-torpantam meg.
-Akkor megoldom egyedül-fodított hátat.
-Úgyse menne, szóval jobb ha gyorsan veszel nekem valami új ruhát-állítottam meg.
-Mennyi baj van ezzel a sok mai ribanccal-sóhajtott fel.
-Úgy látom még a ribanc fogalmával sem vagy tisztában. Hogy lehetnék az ha még sose volt pasim-vágtam rá.
-Csakis azért mert ronda vagy és kövér-vont vállat.
Megremegett a szám erre mondatára. Lehet ő nem tudja, de anyám is mindig ezt mondta. Szegény családból származok, akiknek még ételre is alig jutott. Volt két kisebb húgom, Isten nyugosztalja őket. Mindig azt mondta anyám hogy azét vagyok ilyen kövér mert eleszem a húgaim elől az ételt. Igaz kicsit pufibb arcom volt mint nekik, de ez csak a genetika miatt, hiszen nagyon ritkán jutottam normális kajához.
Mindenkinek van gyengesége, nem igaz?
Előttem sétált Mochi pedig követett minket. Szerencsére jól tudtam álcázni démonlétem, bár lila szemeim gyakran elárultak.
-Na itt vagyunk, válassz valami hordhatót.
Egyből megláttam egy akáclila kimonót, paszelsárga beütésekkel, himbálózni az egyik vállfán. Lekapva fel is vettem, tökéletesen passzolt. Pont jól kiemelte idomaimat.
-Mehetünk.
-Legalább ízlésficamos nem vagy-asszem dícséretnek szánta mondatát fizetés közben.
Felkerestük a démonokat melyekekkel végeznünk kellett. Ahogy a házhoz értünk meglepő csend honolt. Vas illatát éreztem meg a levegőben.
-Óvatosnak kell lennünk-húztam ki kardomat tettre készen.
-Nem mondod-forgatta szemeit. Ekkor a semmiből suhant nyakam felé, de Akaza gyorsan cselekedve kivédte. Egymásnak háttal állva kezdtünk ep megküzdeni a létszámfölényben lévőkkel.
-Amaya, jó lenne ha most aktiválnád az erődet, nem dísznek vagy itt-mondt a védekezés közben.
-Nagyon vicces vagy, inkább vigyázz a fejedre-vágtam vissza, majd felugorva a tetőre megidéztem egy hatalmas viharfelhőt. Koromfekete lett az ég, bár így is éjszaka volt, a felhő egyre csak terjedni kezdett. Ebből villámok cikáztak egyre sűrűbben az ellefeleinkbe csapva, így míg azok felépültek volna, gyorsan megszabadítottuk őket a fejüktől. Az egyikük azonban olyan gyorsan támadott Akazára, hogy végül én vágtam feléje kardommal. A kis buksija csak úgy szállt szájról szájra, ágról ágra. Na jó csak legurult a dombon majd elporladt.
-Hüh, ez jól esett-egyenesedtem ki.
-Valami még hiányzik-húzta el azonban a száját Akaza.
-Mi?-fordultam kérdőn a harmadik felsőhold felé. Tarkómnál fogva hajamba markolt majd ajkaimra tapadt számba erőszakolva nyelvét.
-Mmmf-próbáltam eltolni, de nem engedett.
Néhány perc után végre elengedett, mire egyből megtöröltem a számat.
-Te beteg állat ezt most miért?
-A győzelmi csókom, ha látnád most a fejed-röhögött ki.
-Én ebből arra következtetek, hogy belém zúgtál-cukkoltam.
-Én? Meglehet. És veled mi van?
-Semmi, nem tetszel.
-Akkor mitől ilyen vörös az arcod-hajolt közelebb.
-Nem is vörös.
-Hidd el én elég hamar elérem hogy belém ess-pimaszkodott.
-Előbb a kardom fog a nyakadba esni-sziszegtem.
-Mindenesetre én megéheztem, mit akarsz enni?
-Már nem is vagyok kövér?
-Azt csak poénból mondtam.
-Elég szarul tudsz udvarolni, de elfogadom. Lehet rament kérek, de az a múltkori húsos zsemle sem volt semmi-gondolkoztam, miközben megindultunk a város felé. Nagy fejtörésem közepette fel sem tűnt hogy közben összekulcsolta ujjainkat