Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Másik karácsonyi specialitás (Yuri on ice)

Viktor x Yuuri :
Idén is úgy döntöttünk, hogy a döntő előtti pihenés helyett bejárjuk a várost és vásárolgatunk. Victor először hallani sem akart róla, de nekem semmi kedvem sem volt pihenni, vele szerettem volna minél több időt eltölteni.
- Yuuri, először ezt nézzük meg- pattogott. Úgy tűnt nagyon is élvezi, pedig mennyire nem akart eljönni. Én csak mosolyogva hagytam, hogy menjünk, amerre csak akar. Elrángatott ide, elrángatott oda. Én meg csak egyszerűen élveztem, hogy tölthetünk egy kis időt együtt. Szinte minden boltba bementünk, sokféle ételt kóstoltunk meg és nem mellesleg készült egy csomó fénykép. Leültünk egy padra, hogy kicsit kifújjuk magunkat. Ám, amikor magam mellé pillantottam, Victor nem volt ott. Idegesen kezdtem el forgolódni, majd mikor nem találtam sehol kétségbeesetten kezdtem el a nevét kiabálni. Őszintén szólva nagyon megijedtem. Végül csak arra eszméltem hogy egy kéz fog rá a vállamra. Megperdültem és rögtön megöleltem az illetőt, hiszen rögtön tudtam hogy Victor az.
- Ne tűnj el így mégegyszer - suttogtam a fülébe.
- Jól van már. Itt vagyok, csak megláttam egy boltot ahova mindenképpen be akartam menni.
- Azért legközelebb szólj.
- Okidoki - kuncogott.
Kezdett sötétedni. Már majdnem az egész várost bejártuk. Ekkor mintha eszébe jutott volna valami elkezdett húzni valamerre. Mikor megálltunk egy hatalmas szökőkút látványa fogadott. Tátott szájjal figyeltem ahogyan a szökőkút fényei elkezdenek világítani.
- Wow - áhítoztam halkan.
- Tetszik ?- kérdezte Victor megfogva a kezem.
- Gyönyörű - motyogtam még mindig a látottak hatása alatt állva.
- Hát remélem, hogy az ajándékom is tetszeni fog - kuncogott.
- Ajándék ? Jajj, Victor ne haragudj én nem vettem neked semmit. Úgy sajnálom, teljesen kiment a fejemből- kezdtem el egyből kétségbe esni.
-Yuuri, megtennéd hogy nem pánikolsz és figyelsz rám egy kicsit. Ne legyen bűntudatod emiatt. Tavaly csodálatos ajándékot kaptam tőled, idén én szerettelek volna meglepni egy kis aprósággal. Nekem annyi is bővem elég ha elfogadod és esetleg egy aranyérmet is hozol mellé, mert nekem az jelentene mindent - simította meg az arcom.
- Hát, khm, rendben- makogtam. Magyon szégyelltem magam a történtek miatt. Hogy felejthettem el? Hiszen ő sosem feledkezik meg rólam. Yuuri te idióta. Legszívesebben elsüllyednék.
- Yuuri, mondtam hogy figyelj rám- megfogta a vállam és maga felé fordított.
- Yuuri - kezdte.- tudod eléggé régóta ismerlek téged és hát ugye nagyon aranyos fiú vagy. Nagyon szeretek veled lenni és nagyon szeretem azt hogy ilyen szerény vagy. Szeretlek. Yuuri, amúgy lenne egy kérdésem - mondta, majd letérdelt elém. - Hozzám jönnél?- kérdezte, majd egy dobozt nyitott ki, amiben egy aranygyűrű csillogott.
A számhoz kaptam a kezemet és könnyek lepték el a szememet.
- Én is sze-szeretlek, Victor. És igen, boldogan hozzádmegyek - mondtam ki kissé nehezen. Victor felpattant és az ujjamra húzta a gyűrűt. Óvatosan megemelte az állam és megcsókolt
A hidegben jól esett Victor forró csókja. A kabátjába kapaszkodva csókoltam vissza. Egy rövid időre úgy éreztem csak mi vagyunk a világon.
- Te leszel az én kis feleségem- vihogott Victor miután elváltunk.
- De én egy férfi vagyok - duzzogtam.
- Lehet, de akkor is én kértem meg kezed és te amúgy is jobb feleség lennél mint én- mosolygott kedvesen. Kezét az arcomra simította és azt kívántam, bárcsak örökre így maradhatnánk. Ezután megfogta a kezem és már indultunk is volna.
- Gratulálok, végre összeházasodtok - kiáltott fel Pichit kiugorva az egyik bokorból.
- Haaaa, mégis mennyit hallotál belőle ?- kérdeztem elpirulva.
- Ohó, ez a gyűrűfelhúzós kép mehet instára - nyomkodta a telefonját. - Ó, én mindent hallottam és láttam is. Gyertek menjünk ünnepeljük meg.
- Jajj, nekem- sóhajtottam.
- Pichit, ha szeretnéd lehetsz Yuuri koszorúslánya az esküvőn- kiáltott a fiú után Victor.
- Én nem érem be ennyivel. Az esküvőtöket én fogom szervezni és élőben fogom közelvetíteni. Hm, lássuk csak. Ez a csokor nagyon jól néz ki. Óóó, ez a ruha még jobban, mint az előző. Hm, majd Yuuri eldönti - tervezgetett mindent.
- Pichit, kérlek állj le- kérleltem.
- Nyugi Yuuri, nektek lesz a legklasszabb esküvőtök. Amúgy gratuláltam már ?- kérdezte inkább önmagától.
- Igen azzal kezdted.
- Akkor, YES WE WERE BORN TO SHIP VICTUURI.
Hát igen így végződött az idei Karácsony. Pichit azóta az esküvőmket, Victor pedig már a gyerekeket tervezgeti.