Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Bonten Mikey x reader

Ren-Chin_22 kérésére❣
Aki nem olvasta a mangát annak lehet benne spoiler!

Miután a Tokyo Manji feloszlott, egyszerűen még mai napig nem tudom miért, elkezdtem gyilkolni. A rendőrség szerencsére hamar elkapott, mivel még fiatal voltam csak 10 év börtönbüntetést kaptam, meg egy pszihológust. Az utóbbi sokkal szörnyűbb volt.
A 10 év épp ma jár le. Amikor megjelent az egyik zsaru és kinyitotta a rácsot, cellatársan megveregette a vállam és sok szerencsét kívánt. Kaptam normális ruhát. Szerintem soha többé nem fogok se narancssárgát se fekete-fehér csíkos ruhákat hordani. Amikor a papírjaimmal kiléptem a friss levegőre, rájöttem hogy fogalmam sincs mit kezdjek az életemmel. Hát eldöntöttem, ideje valami értelmes dolgot csinálni, ezért először is kerestem munkát. Nagy nehezen fel is vettek bolti eladónak egy szuper helyre, bár elég sokáig tartott mire meggyőztem őket. A tulaj megengedte hogy az egyik szertárnak nevezhető helyen aludjak és még a lejárni készülő kajákat is megkaptam, mert azokat úgyeem veszi meg senki.
Igyekeztem keményen dolgozni, mert bevallom semmi kedvem sem volt újra visszakerülni a rácsok mögé. Szerencsémre a gyilkolási vágyam teljes mértékben elmúlt, úgy tűnik csak akkor jön elő ha valami nagy trauma ér. Az egyik nap ugyanúgy telt mint a többi. Épp takarítottam az egyik polcot ahova kifolyt a kristálycukor, amikor behívtak az egyik kasszához. Igazából akármilyen furcsa is,imádtam lecsipogtatni az árukat. Közben megfigyelhettem a vásárlókat is, és ez volt az egyik kedvenc elfoglaltságom. Már csak öt perc volt zárásig amikor egy fiatal férfi lépett a kasszához, jó sok nasival. Ahogy felnéztem rá valami olyan ismerős volt benne. A szürkés hajkorona alatt mély, feket szempár lapult. Éreztem hogy ismerjük egymást, de valami hiányzott abból az ismerős tekintetből.
-Ennyi lesz?-kérdeztem kedvesem, mihelyt lehúztam az összeset.
-Igen, köszönöm-ekkor rám nézett. Szemeiben mintha felismerés csillant volna.-Ne haragudj, ismerjük egymást?
-Fogalmam sincs-nevettem el magam.
-Oh, Név-chin?-lepődött meg. Csak egy ember hívott így engem.
-Mikey-kun?
-Úristen, de régen láttalak-mosolyodott el, de a szemei nem mosolyogtak úgy mint régen.
-Fek sem ismertelek, úgy megváltoztál.
-Hát igen.
-És Draken-kun hogy van?-érdeklődtem.
-Nem tartom vele a kapcsolatot, de úgy tudom nyitott egy saját bicikli üzletet.
-Váo, erre nem számítottam. És a többiek?
-Takemitchi boldogan él a barátnőjével, a többiek meg dolgoznak, vagy csak szimplán őrültségeket csinálnak.
-Egyikükkel sem tartod a kapcsolatot?-döbbentem le.
-Név, megváltoztam-mondta halálkomolyan, majd fizetett és megragadva a snackjeit elindult a kijárat felé. De én felpattanva utána szaladtam. A kijáratnál Sanzu várta. Rögtön megismertem az arcán lévő hegei miatt. No meg, ugyazazt a tetkót viselték.
-Mikey, várj!-kiáltottam utána, mire mindketten megfordultak.
-Név ne akarj a közelemben lenni a te érdekedben.
-Viccelsz? Már vagy 10 éve nem láttalak, azalatt a 10 év alatt nem telt el olyan nap hogy ne gondoltam volna rád. Hiányoztál, érted? Nekem nincs senkim, nem is volt a Manji előtt. Aztán feloszlattad és otthagytatok mind, egy gyilkos lett belőlem-sírtam el magam.
-Név-chin, én ezt sosem mondtam el neked de  van egy ilyen sötét impulzivitásom (tudom hogy hülyén hangzik, mert én fordítottam, mert angolul olvastam a mangát. Angolul: dark impulsivity). És mostanában nem igazán tudom kezelni, légyszi maradj távol tőlem, mert bármikor megölhetlek-sötétedett el a tekintete.
-De...
-Ha ennyire makacs vagy, akkor lépj be a Bontenbe-sóhajtott fel.-Bár lehet akkor ölnöd kell. Egyébkémt hol laksz?
-Itt, az áruház raktárában-mutattam az épületre.
-Hozzám költözhetsz ha akarsz-adta meg magát, mire boldogan ugrottam a nyakába.

*2 évvel később*

Ma végre eltelt a 12 év. Ma végre találkozhatok a többiekkel. Mámint, ugye 12 éve megbeszéltük hogy ezen a napon találkozunk és felnyitjuk a dobozt, amit még 12 éve tettünk félre egy egy emlékkel benne. Mikey úgy döntött nem jön el, de én mindenképpen menni akartam. Egy szép nyári volt, de a meleg ellenére is muszáj volt eltakarnom a vádlimon lévő tetoválást. Vidáman mentem a fiúkkal megbeszélt találkozóhelyre.
Amikor megláttam őket, majd kiugrott a szívem a helyéről. Közelebb léptem hozzájuk és boldogan köszöntem nekik.
-Sziasztok.
-Név-chan?
-Bizony, én vagyok, hiányoztam?-nevettem el magam, ahogy sorra megöleltem őket.
-Mit csináltál ezidáig?-kérdezte Draken, mire elmséltem hogyan kerültem börtönbe. A Mikeyval való egyesülésemet kihagytam.
-Mikey-kun, nem jön?-szólalt meg Takemicchi.
-Nem hiszem-rázták a fejüket a többiek. Aztán felnyitottuk a dobozt. Mindenki kivette amit beletett. Draken felolvasta a fénykép hátuljára írt gondolatait, majd Takemicchi következett Mikey levelével, ami tökéletesen leírta a srácokat.
Én is kivettem az én levelem.
-Na mi van Név-chan, nem olvasod fel?
-Ez privát, ezt nem-ráztam a fejem.
-Miért?
-Mert ez egy szerelmes levél, amit Mikeynam írtam.
-Óóó. Akkor majd add át Mikeynak-kuncogott mögöttem Smiley, mire a zsebembe süllyesztettem a levelet.
Ám, mikor Takemicchi levelére került a sor, szegényre senki sem volt kíváncsi, mert biztos valami nyálas irományt kellett volna végigszenvednünk, ezért inkább otthagytuk.
Néhány héttel később a szokásos helyünkön üldögéltünk Mikeyval, amely az egyik központja volt a Bontennek, egy elhagyatott bowling pálya. Milyen romantikus.
Egyszer csak felbukkant Takmicchi mindkettőnk meglepetésére. Leült az egyik széksorban, miközben Sanzu-kun egy pisztolyt szegezett a fejéhez, végül Mikey elküldte őt. Kíváncsian, mégis rettegve figyeltem a történéseket. Ahogy Mikey hátbalövi Takemicchit a pisztolyával, majd méltóságteljesen az épület tetejének a szegélyéhez lépett. Itt azonban nem tudtam megülni a seggemen, rögtön megindultam a leugorni készülő férfi felé. Takemicchivel egyszerre kaptuk el a zuhanó Mikeyt.
-Mikey-kun, visszamegyek a múltba és megváltoztatom ezt a jövőt, csak kérd.
-Takemicchi hagyj....
-Nem, csak mondd ki, Kérlek segíts!-mondta Takemicchi, miközben szájából csak úgy ömlött a vér.
-Kérlek segíts!-nyögte ki Mikey könnyekben úszó szemekkel. A fekete hajú férfi hirtelen eltűnt mellőlem én meg minden erőmet beleadva felhúztam Mikeyt.
Ahogy biztomságban tudtam, szorosan megöleltem.
-Olyan hülye vagy-szorítottam magamhoz.
-Név-chin, Takemicchi azon nem tud változtatni hogy én egy szörnyeteg vagyok-fúrta fejét a vállamba.
-Nem vagy az-toltam el kissé magamtól, majd letörölte a másik férfi vérét az arcáról.-És csak hogy tudd akármilyen is lesz a jövő, én mindig melletted leszek.
-Szeretlek, Név-chin-rántott magához az ajkaimra tapadva. Csókja egyáltalán nem volt gyengéd, sőt a lehető legvadabb módon tépte ajkaimat, mégis tele volt érzelmekkel.
Lihegve váltunk el egymástől.
-Én ish szeretlekh-suttogtam még egy puszti nyomva a szájára.
-MIKEY!-hallottuk meg rózsaszín hajú barátunk hangját a lépcső felől.-Most komolyan öngyilkos akartál lenni-ragadta meg a vállát.
-Igen, de most egy darabig élvezni akarom az életet az új barátnőmmel-kacsintott rám. Felnézve a férfira észrevettem hogy fekete szemei ugyanúgy csillognak mint régen. Köszönöm Takemicchi!