Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Rin Matsouka x reader

Manna333221  kérésére♡

Rin és én borzasztóan összevesztünk. Hogy mi volt a veszekedés témája? Természetesen az egyetemválasztás. 2 éve vagyunk együtt és ő erre kijelenti, hogy vissza akar menni Ausztráliába és erről eddig egyáltalán nem szólt. Szóval röviden összefoglalva ő a hibás. Teljesen megsértődtem, mert nem képes egy ilyen fontos dologról beszélni a barátnőjével, ami egyenesen felháborító. Makoto persze egyből ki akart minket békíteni, de nem hagytam magam. Tolja ide hozzám Rin a seggét és kérjen ő bocsánatot, mert szerintem simán találtunk volna megoldást ha összedugjuk a fejünket.
-Név-chan, meddig fogsz még haragudni Onii-chanra?-kérdezte a mellettem sétáló Gou.
-Sokáig-válaszoltam puffogva.
-Szerintem jobb lenne ha megbeszélnétek.
-Szerintem is, de ez szemétség volt Rintől-morogtam.
A Rinnel való találkozást azonban nem úszhattam meg, mert Nagisa úgy döntött egy csodálatos esős, jéghideg, meg amúgy az egész életem fos napon hogy összehív minket egy találkozóra. Mármint úgy tényleg mindenkit. Miután jól eláztam és lehetőleg egy megfázást is felszedtem, végre beülhettem az étterembe.
-Név-chan, de jó eljöttél! Egyébként minden oké?-pattant fel a szöszi az érkezésemre.
-Persze, de van valakinél egy törölköző?-kérdeztem a vizet facsarva a hajamból, mire Haru egyből felém nyújtotta az említett tárgyat. Pislogás nélkül meredtem rá, de Harunál már semmin sem lepődök meg. Direkt kerültem a szemkontaktust Rinnel, aki végig kifelé bámult az ablakon. A kínos csendet végül Makoto törte meg.
- Szerintem rendeljünk valamit.
Miután felzabáltuk az étterem egész kínálatát, elindultunk a pénztárhoz fizetni.
Mikor nyújtottam volna a kártyámat, Rin ellökte a kezemet és a sajátját adta helyette.
-Már megbocsáss, de ki tudom fizetni a saját kajámat-háborodtam fel azonnal.
-Most én fizetek-közölte nyugodtan.
-Igen, fizeted a sajátodat.
-Név, meddig akarsz még haragudni rám?
-Meddig? Még egy kicseszett bocsánatot sem vágtál hozzám-akadtam ki teljesen.
-Sajnálom Név, de szerintem ezt nem itt kéne megbeszélnünk-csitított, bár az nem annyira hatott, közben Rei sunyiban kifizette mindkettőnk kajáját.
-Igazad van, menjünk ki a zuhogó esőbe, ott sokkal jobb-hagytam faképnél felvéve a vékonyka kabátomat és kivágva az ajtót kitrappoltam az utcára. Rin meg persze utánam. Megragadva a karom visszarántott.
-Név, nagyon sajnálom. Én csak nem tudtam hogyan is mondjam el neked ezt az egészet-kiabálta megpróbálva átharsogva az esőt ami rendületlenül zuhogott.
-Simán megoldottuk volna, nem igaz hoyg ennyire nem bízol meg bennem-kiabáltam vissza már sírva, totálisan elázva.
-Név, ugye nem akarsz szakítani velem?-kérdezte könnyes.
-Hülye vagy-mondtam majd magamhoz húztam. Szorosan ölelt magához ami nagyon jól esett a hideg esőben. Aztán megcsókolt, hosszan és úgy mintha soha többé nem akarna elengedni. Beletúrtam vizes tincseibe, hogy minél közelebb húzhassam magamhoz. Egyre többször és vadabbul csókolt engem a szakadó esőben, aminek az lett a következménye, hogy mindketten jól megfáztunk.
Az egésznek az lett a vége, hogy mindketten elmegyünk Ausztráliába, szüleim nagy örömére.