Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Nishinoya Yuu x reader

kushinauzumaku kérésére❣
Konnichiwa~
Ne haragudjatok amiért ilyen sokáig nem írtam részt, csak ellep a tanulnivaló, midnenből dogát írunk...
De ezt most sikerült megírnom, remélem tetszeni fog.🤗

A tengerparti kis ajándékboltomban ma is nagy volt a nyüzsgés. Lassan már készültem bezárni amikor a kassza mögül egy alacsony férfit láttam besétálni. Az apróbb ajándékokat kezdte el nézegetni. Ki is szemelt egyet, de balszerencséjére olyan alacsony volt hogy nem ért fel odáig. Megpróbálva visszafolytani feltörekvő nevetésemet feltápászkodtam a helyemről.
-Esetleg segíthetek valamiben?-kérdeztem angolul hiszen látszott rajta hogy külföldi.
Felpillantott és miután lesokkolta a magasságom válaszolt.
-Igen, kérlek levennéd azt nekem-mondta cuki akcentussal.
-Persze, tessék-nyújtottam felé az említett tárgyat. Amikor adtam volna át neki a kezünk egy rövid időre összért. A vártnál kicsit gyorsabban kaptam el a kezem így levertem egy hűtőmágnest a polcról. Ő pedig hihetetlen módon simán elkapta.
-Köszönöm és ne haragudjon-pirultam el zavaromban és szégyenemben.
-Semmi baj-vigyorodott el, majd miután megvásárolta az ajándékot vidáman lépett le.
Másnap már ebédidő volt de a boltom nem akart kiürülni én meg még szomszédos kajáldából sem tudtam kaját venni. Éhezve segítettem ki a vevőket. Mikor már kezdtek eltűnni a vevők már azt hittem végre ehetek, de csak az ajtó csengőjét hallottam meg és fáradtan néztem oda. A tegnapi alacsony férfi állt ott.
-Jó napot!-köszön nekem mire a szívem rögtön elkezd hevesebben verni.
-Jó napot!-köszöntöm én is.
-Tudom nem ismerjük egymást, de el akarsz jönni velem ebédelni?-kérdezi meg.
-Sajnálom de most nem mehetek, túl nagy a forgalom, pedig hidd el szívesen mennék-utasítom vissza szomorúan.
-Nem baj, egy pillanat és visszajövök, addig is ne menj sehová-száguldott ki a boltból. És ugyanúgy száguldott is vissza lefékezve előttem felém nyújtott egy doboz kaját. Már az illatától is megkordult a hasam szóval boldogan vettem el tőle. Szerencsére az üzlet is kiürült az ebédidő miatt, így nyugodtan elfogyaszthattam amit hoztak nekem.
-Csak most jut eszembe hogy még be sem mutatkoztam és így akartalak elhívni egy randira, Nishinoya Yuu vagyok-nyújtotta felém a kezét.
-Teljes Név-mondtam én is miután lenyeltem a számban lévő kaját.-Várj te randira akartál hívni?
-I-igen, ne haragudj tudom kicsit túl korai lett volna-kezdett el bocsánatot kérni.
-Semmi baj, csak kissé meglepődtem-nyugtattam meg gyorsan.
-Miért? Te egy csodálatos lány vagy, szerintem minden második pasi randira hívna csak nem mer-pislogott értetlenül.
-Bárcsak igaz lenne-sóhajtottam fel szomorúan.-Csak tudod, sokan nem szeretik amiért ilyen magas vagyok, ezért elég nehéz normális férfit találni.
-Hát az igaz hogy nálam is magasabb vagy, de attól még bejössz nekem-gondolkozott hangosan, amibe totálisan belepirultam.
-Köszönöm-motyogtam paradicsom piros fejjel.
-Valamelyik nap ráérsz?
-Holnap.
-Akkor egy randi?
-Mindenképpen-bólogattam lelkesen, amin elnevette magát de lászott rajta hogy ő is nagyon izgul.
-Akkor majd holnap találkozunk-állt fel hirtelen.-Ne haragudj de még van egy kis elintéznivalóm.
-Semmi baj, köszi az ebédet, meg mindent-mosolyodtam el.-Vigyázz magadra!

Egész éjszaka alig bírtam aludni. Reggel pedig szerintem még életemben nem választottam ilyen nehezen ruhát. De miután meglett a tökéletes darab, már száguldottam is a megbeszélt találkozóhelyre. Ő még nem volt ott ezért vártam egy kicsit letelepedve az árnyékban. Hamarosan megérkezett. Szemét napszemüveg takarta és nagyon kekszin nézett ki. Meg cukin, a magassága miatt. Főleg cukin.
Miután kibámészkodtam magam felpattantam hogy üdvözöljem. Mindketten nagyon izgultunk, de kiderült hogy feleslegesen mert szuperül éreztük magunkat.
És ugyebár a romantikus tengerparti séta a naplementében sem maradhatott el.
-Vá, ez olyan klassz volt-lelkendezett mellettem.
-Én is nagyon jól éreztem magam-bólintottam.
-Nagyon bírlak téged Név. Tudod középsuliban volt egy lány aki bejött nekem, de ő mást választott. Mondjuk az nem is volt olyan nagy szerelem, mert akkoriban kábé minden lányt jól megnéztem magamnak-mesélte kissé nosztalgikusan.-Te viszont olyan más vagy. Olyan különleges...
-Én? Hát nagyon köszönöm. Nekem nincs ilyen nagy szerelmi sztorim. És ja-makogtam össze vissza, mert hát valljuk be rettenetesen zavarba jöttem a vallomásától.
-Sosem hittem volna hogy van szerelem első látásra-vigyorgott. Nekem pedig kellett egy kis idő mire leesett hogy rám célzott.
-Én is nagyon kedvellek Nishinoya-hajtottam le a fejem zavaromban.
-Hívj csak nyugodtan Yuunak-ekkor hirtelen megtorpant. Ránéztem, ő pedig a vállaimat megfogva felpipiskedett és egy gyengéd csókot nyomott ajkaimra, majd elmosolyodva nézett fel rám.-Alig várom hogy bemutassalak a barátaimnak.
-Én is...
-Te is?
-...várom hogy megismerhessem őket, de először téged szeretnélek jobban megismerni-nyögtem ki nagy nehezen.
-Olyan aranyos vagy, Név-san-ölelgetett meg.
-Áhá, szóval Japánból származol.
-Igen, még nem mondtam?
-Még nem-ingattam a fejem.-De már kívülről fújom a röpis történeteidet.
-Hoppá. De figyelj ha majd magammal viszlek Japánba és megkérdezik hogyan ismertük meg egymást, akkor majd kicsit szépíts a sztorin légyszi-váltott hirtelen témát.
-Az viszont felejtős-ráztam meg a fejem.
-Ne már, Név, így is sokat piszkáltak a magasságom miatt. Ne legyél gonosz.
-Bocs, de valahogy be kell vágodnom majd náluk.