Anime Oneshots ♡Kérések Zárva!♡

Izuku Midoriya x Uraraka Ochako

Kedves naplóm!
Már majdnem egy éve járok a UA hősképző akadémiára. Boldogan jelentem ki (írom le) , hogy közben beleszerettem egy nem éppen hétköznapi lányba. Mindig vidám, mindig kedves. Egyszerűen imádnivaló. Az ereje pedig lenyűgöző. Bármit meg tud emelni, mivel meg tudja szüntetni a gravitációt. Ő volt az első lány aki szóba állt velem, és az első barátom az UA-ban.
Holnapra egy találkozót beszéltem le vele (barátiként adtam elő, de szeretném neki bevallani az érzéseimet.). Mindenki drukkoljon nekem🤞

Kedves naplóm!

Egy fárasztó és jegyzetelgetős nap után én mégis izgatottan készülődtem, még a fésűmet is elővettem (amilyen kis bozontos a haja Dekunak, azon sem csodálkoznék ha nem is fésülködne -írói megjegyzés) és elkezdtem kifésülni a hajamat, de beletört a fésű így mint a többit ezt is a kukába dobtam ( R.I.P fésű). A tükörbe pillantva elégedetten vizslattam magam, majd sietve elindultam, mert nem szerettem volna ha Uraraka-san vár rám. Már vagy két utcával arrébb jártam amikor eszembe jutott, hogy otthon maradt a maszk. Visszafutottam, majd az erőmet használva jutottam el a megbeszélt talákozó helyre. Uraraka már várt.
-Ne haragudj, régohtah vársz márh rám-lihegtem még mindig a futástól.
-Nem, egy két perce. Mi történt?-mosolygott rám azzal az angyali mosolyával.
-Áháhá, csak a maszk-feleltem szórakozottan és kissé elpirulva.
-Akkor kezdjünk bele. Minden tbele fogok adni-kiáltotta le magát majd rám nézett.
- Jejj, én is-válaszoltam kevésbé lelkesen, mivel a kifakadása miatt néhányan megbámultak minket.
De végül minden nehézséget leküzdve eljutottunk a vidámparkba. Uraraka-san mindenhova elrángatott, mindent kiakart próbálni és hamarosan rám is átragadt a lekesedése. A végén két hatalmas vattacukorral a kezünkben ültünk le egy padra.
-Azért örülök, hogy a covid miatt nem zárt be a park-mondta, majd levéve a maszkját elkezdte megenni a kezében tartott édességet.
-Egyetértek-bólogattam és én  is egy nagy adagot nyomtam a számba a vattacukorból.
-Utána üljünk fel az óriáskerékre-lelkesedett be megint.
-Igen, de előtte szerintem keressünk egy mosdót-mondtam óvatosan, mivel láttam hogy szinte az egész arcát cukor borítja.
Miután megmosakodtunk és lefertőtlenítettük a kezünket az óriáskerék felé vettük az irányt. Ez a nagy pillanat, itt fogom bevallani neki az értéseimet.
Amint beszálltunk levettük a maszkot.
-Már azt hittem megfulladok benne-szívta be a levegőt mélyen.
-Már sötétedik, biztos szép lesz a kilátás-tette hozzá, majd mint egy kisgyerek teljesen az üveghez tapadt.
Kuncogva figyeltem hol őt hol a tájat. Ám egyszercsak a kerék megállt, pont úgy mint valami rossz filmben, de ez volt a tökéletes pillanat.
-Hát legalább a tetején álltunk meg-jelentette ki pozitívan.
-Ühüm, de figyelj csak-kezdtem, mire felém fordult.- T-tudod, én ezt egy randiféleségnek terveztem, me-merthát eléggé tetszel nekem, mert mindig mosolyogsz, kedves vagy és te voltál az első barátom. És hát időközben megkedveltelek és...
-Én is szeretlek Deku-kun és szívesen leszek a barátnőd -pattant fel elpirulva és megölelt engem.
-Huh-sóhajtottam fel, miközben visszaöleltem.
- De azért remélem nem fogunk örökre itt ragadni-ült le mellém.
Úgy 15 perc múlva újra megindultunk és miután leszálltunk Uraraka-chan kezét megfogva kísértem haza.
Úúúristen el sem hiszem, hogy sikerült és van barátnőm. Ez volt életem legszebb napja, persze csak azután mikor megkaptam a levelet, hogy felvettek az U.A-ba.

Konnichiwa~
Nem hiszem el, hogy sikerült megírnom, már vagy 4 hónapja készül ez a rész, de megvan.
Igazából nagyon shippelem őket és azért gondoltam, hogy írok egy ilyen részt. Gomenne ha nagyon rossz lett és a helyes írási hibákért is gomenne🙃
Majdnem elfelejtettem, köszönöm a voteokat, nagyon nagyon nagyon...

Végezetül:
Nico-Nico nii~