Második esély [Jaywon] BEFEJEZETT

Első fejezet: Kezdetek

A címért köszönet _pholx_ -nak 💜

Jay szemszög:

 Kétségbeesetten öltök emberi alakot, de mindez már túl késő. Nem tudom időben elkapni Miát, a második személyt, akiért felelősséget vállaltam. A huszonhét éves nő a kemény betonra csapódik. Tizenhárom emeletnyit zuhant. Felé rohanok, s mellé térdelhet. Nem halhat meg! Természetfeletti képességeimnek köszönhetően hamar észreveszem, hogy szörnyethalt. Nem mozog a mellkasa, s a levegőt sem fújja ki, vagy szívja be. 

Megróbálom újraéleszteni, miközben körénk gyűlnek az emberek. Hallom, hogy valaki mentőt hív, így legalább nem csak bámulni jöttek ide. Öt percig van értelme az újraélesztésnek. Ha pedig a hatékonyságot nézzük, akkor valakinek be kell segítenie. Mit is tanultam régen a kötelező elsősegélynyújtási tanfolyamon? Három szájon át történő lélegeztetés után kell leváltaniuk? 
- Valaki ért az elsősegélynyújtáshoz? - érdeklődök, miközben tovább nyomkodom a nő mellkasát. 
- Én fel tudlak váltani! - siet hozzánk egy középkorosztálybeli férfi. 

 Rövidesen meghallom a mentőautó szirénáját, amit nézőközönségünk egyből leint. A piros ruhások felénk rohannak, s átveszik a feladatinkat. Felállva hátrálok egy kicsit. Magamon végignézve veszem észre, hogy a földön szétterülő vér rátapadt nadrágomra, így bepiszkítva azt. Végignézem, ahogy a mentősök rövid ideig próbálkoznak, majd feladják a küzdelmet. 

Kim Mia meghalt, hátrahagyva egy alig kéthónapos kislányt. A férje kergette depresszióba a mindennapos veréseivel és erőszakoskodásával. Sajnálom a gyereküket, mert vagy egy rémes apa mellett fog felnőni, vagy elveszi a gyámhatóság. 

Zsebemben rezegni kezd telefonom, melyet csakis munkaügyben használok.  Sóhajtva veszem fel a készüléket, már előre tudva, hogy mit fognak nekem mondani. 
- Nem tudtad megmenteni a második páciensedet, Jay - jelenti ki Isten egyik embere. Ő felel az olyanokért,  mint amilyen én is vagyok. A hozzám hasonlók bűnt követtek el az életünkben, ami miatt mindegyikünk halálközeli állapotba került. 

Mondhatni kaptunk egy új esélyt arra, hogy újrakezdhessük az életünket, ám szigorú szabályokkal és feltételekkel. Mindegyikünk kap legfeljebb három olyan embert, akinél el kell érni, hogy megbecsüljék az életüket. Ha egy meghal, akkor a küldetés sikertelen. Összesen két depressziós embert kell megmenteni, de mindig a harmadik a legnehezebb a szerzett vélemények alapján. És igen, én épp most értem el, hogy legyen még egy harmadik emberem. 

Ha sikerült volna megmentenem Miát, akkor most nem kellene még egy személyt a nyakamba varrniuk, és végre felébredhetnék a már két éve tartó kómámból. Első páciensemmel elég sokáig bíbelődtem, de legalább megérte. Ma már boldog életet él vőlegényével, akivel Európába utaztak, míg a családjuk megszervezi az esküvőt. 

A második esély megkapásakor mondhatni két testem lett. Van az, ami a  kórházban fekszik kómában, az az én eredeti hús-vér lényem. És van az, melyben jelenleg a lelkem tartózkodik. Ugyan úgy néz ki a kettő, tehát nincs túl nagy különbség. Mostani testem akár szelleméhez is tudnám hasonlítani, de bármikor bármelyik testrészemet megszilárdíthatom. Mások számára láthatóvá válhatok, ilyenkor olyan vagyok, mint egy rendes ember. Viszont az az alak korlátozott. Minden küldetés alatt ötven alkalommal jelenhetünk meg, de ha az előző feladatokból marad meg ilyen szám, az hozzáadódik a következőhöz. Így nekem körülbelül nyolcvan napom lehet a harmadik emberemre.

Belesóhajtok a telefonba. Nincs mit mondani. Mia meghalt, a küldetést pedig elbuktam. Beléphetek a harmadik stádiumba, aminek muszáj sikerülnie. Életben akarok maradni, hogy helyrehozhassam a múltban elkövetett hibáim.
- Az új megmentésre váró embered adatait megtalálod a melletted lévő postaládában - jelenti ki felsőbbrendű kapcsolattartóm. Most meg kellene lepődnöm, de az előző akták után meg sem lepődök. Az első alkalommal az égből esett le egy papír. A másodiknál pedig a kád vize formált betűket. Az azért menő volt. 

A hívás bontása után fordulok meg, majd ujjaimmal kihalászom a kis résből a papírt. Na lássuk legújabb beteg lelkű személyemet. Yang Jungwon. Ohh, még sosem kaptam fiú pácienst. Tizenhét éves, ami kissé meglepő. Tudom, hogy sok a depressziós tini, de az öngyilkosság főként felnőtt emberek fejében fordul meg. Lelki panaszáról semmi hír, bár erre számítottam. A harmadik feladat egyik nehézsége, hogy nekem kell rájönni a bánat okára. Nos, akkor irány a főváros!