Nope [tsukkiyamakagehina]

4

Íme egy beszélgetés magammal: 

 - Péntekenként fogom kirakni a részeket, hogy legyen benne rendszer. 

 - Oké. 

...

 - Tudom, hogy csak kedd van, de 2 rész belefér hetente nem? 

 - Igen... Végül is, most egész jól állunk. 

... 

 - Tudom, hogy csak csütörtök van... de az igazából már kis péntek, nem? 

 - ... 

Teljes hangerővel hallgatom a zenét. Szerintem mostanra a mellettem sétáló Yamaguchi is tudja melyik dal ez... 

Már majdnem az öltözőhöz érünk, amikor meglökdösi kicsit a karomat. Rápillantok, ő pedig a fülére bök. Megállítom a zenét és lecsúsztatom a nyakamba a fejhallgatót. 

 - Mondjad. 

 - Minden rendben van, Tsukki? 

"Ilyen nem létezik" 

 - Persze, nincs semmi bajom - lépek fel a lépcső első fokára. 

Hiszen mi bajom lenne? Nem lettem kitagadva, megverve... Sokkal rosszabb is lehetett volna. Nincs jogom azt mondanom, hogy bármi bajom lenne. 

"A bátyád miatt van? Nem kell ilyeneket tenned, hogy különlegesnek érezd magad" 

Mélyen beszívom a levegőt és bent tartom amíg fel nem érek az ajtóig. Yamaguchi utánam szalad és felzárkózik mellém. A vállunk összekoccan, mintha ezzel próbálna némán támogatni annak ellenére is, hogy azt se tudja miről van szó... Gyorsan ellépek tőle. 

Az öltözőben már itt vannak a harmadévesek és Tanaka, de biztos mindjárt ideérnek a többiek is... Hinata és Kageyama pedig minden bizonnyal már a tornateremben lesznek. 

"Majd, ha megismered a lelki társadat..."  

Köszönök és gyorsan átöltözök. Tanaka próbál beszélgetést kezdeményezni velem, de hamar lerázom. Szerencsére ez senki számára nem szokatlan, hiszen mindig ez van... 

"Én rontottam el valamit?" 

Lefagyok a cipőfűzöm bekötése közben. Megrázom a fejem és folytatom a procedúrát. 

Kivételesen nem várom meg Yamaguchit. 

 * * * 

Amikor belépek az ajtón, Hinata izgatottan idejön hozzám hátrahagyva az értetlenül figyelő Kageyamát. Ugrálva próbál rávenni, hogy jöjjek velük bemelegíteni. 

 - De mi már be- 

Egy intéssel elcsitítja a fekete hajú srácot és csillogó szemekkel várja a válaszomat. 

 - Mit akarsz? - kérdezem felvont szemöldökkel. 

 - Hát... bemelegíteni? De ezt már mondtam egyszer... 

 - Nem szoktál ilyet kérni. 

 - Jobban meg akarlak ismerni - von vállat. - Keveset beszélünk mostanában... 

 - És ez így van jól. 

Elfordulok tőle, de nem távozik. Előttem pattogva győzköd tovább, mint egy kis gumilabda.