Nope [tsukkiyamakagehina]

21

Csak nem hoztam egy új részt? Nem is telt még el fél hónap 😂 

A kettes csapat első játéka az egyes ellen lett végül, vagyis a két darab 2 feladóval rendelkező csapat küzd meg egymással. Oikawáék és Akaashiék... 

Senki se akart lemaradni az első nap (várhatóan elég káoszos, ügyetlen és vicces) mérkőzéseiről, úgyhogy közös megegyezés alapján nem kezdünk bele több meccsbe egyszerre. 

Helyet foglalok a földön Yamaguchi mellett, a másik oldalamra pedig Kageyama telepedik le. Az első kört náluk Oikawa fogja vinni, úgyhogy neki most nincs semmi dolga. Maximum szurkolni tudna a csapatának, de ő nem igazán pomponlány kategória... És ezt mindenféle rosszindulat nélkül mondom. 

Észrevétlenül messzebb húzódok tőle. Azok után ami ma reggel történt, kicsit kényelmetlenül érzem magam a közelében... nagyon. Félek, hogy felhozza a témát... Vagy belelát valamit, amit nem kéne... Fogalmam sincs mit gondolhat most rólam, de nem is akarom tudni. 

Yamaguchi kérdőn felvonja a szemöldökét, de végül nem szólal meg. 

Hinata az egyes csapat tagja, így ő éppen bemelegít... Vagy csak bepörgött és körbeugrálja a csapattársait... ? Nem igazán tudom eldönteni. Lehet összekötötte kellemeset a hasznossal és mindkettő egyszerre. Akaashi odamegy hozzá és mond valamit, mire legnagyobb meglepetésemre abbahagyja a ficánkolást. 

Kuroo és Bokuto dobja le magát mellénk, Kenma pedig ugyan állva marad, de félig ráül Kuroo vállára. Komoly arccal vizsgálja a bemelegítő csapatokat. 

 - Nem ülsz le? - mosolyog fel rá a fekete hajú megpaskolva maga mellett a földet. 

Megrázza a fejét. 

 - Lehet, hogy nem vagyok fent a pályán, de még szükségük lehet rám... 

Kuroo elégedetten elvigyorodik. 

 - Szóval komolyan veszed. 

Kimérten bólint. 

 - Különben nem tudunk majd legyőzni titeket. 

 - Próbálkozni szabad... - nevet fel Bokuto is. - De attól még mi fogunk nyerni! 

 - Majd meglátjuk - néz le rájuk az alacsonyabb fiú jókedvűen. 

 - Hát ez nagyon romantikus... - kotyogom közbe unottan. 

Yamaguchi belebokszol a vállamba, de nem olyan erősen hogy fájjon is. 

 - Féltékeny vagy? - emeli rám a tekintetét Kenma. 

Kiráz tőle a hideg. Valahogy a hangsúlya olyan, mintha tudna valamit amit én nem... És ez nagyon nem tetszik. 

 - Nem igazán. 

 - Nyugtasd csak ezzel magad... 

 - Ezt én biztos nem veszem fel! 

Mind a hatan a hang irányába kapjuk a fejünket. 

Oikawa... Ki más? 

 - Miért pont mi vagyunk a lila csapat? 

 - Mert nálatok hárman is a Shiratorizawából vannak... - magyarázza türelmesen a lány, aki a megkülönböztető mezeket hozta. 

 - Nem igazán érdekel... Még sárgát is előbb vennék fel, pedig az sápasztja a bőrömet! 

Kuroo sóhajtva hunyja le a szemét pár másodpercre. Megpaskolja Kenma lábát, hogy felhívja magára a figyelmét. 

 - Felállhatok, pici?