Nope [tsukkiyamakagehina]

23

 - Megvan hogy szoktatjuk össze Oikawát Ushijimával és Kageyamával! - újságolja el Kuroo átkarolva Bokuto vállát. Azt kell hogy mondjam, túlságosan lelkesek... Már most nem tetszik az ötlet. 

Pár perce még a mai napon felvett mérkőzések videóit beszéltük át a csapatainkkal, de persze "erre most nincs idő". Lenne min javítani bőven... de Kuroo meglepetésszerűen beállított, hogy szüksége lenne a segítségünkre. Úgy tűnik ehhez. 

 - Lehetne, hogy ezt nem úgy mondjuk, mintha újonnan örökbefogadott háziállatok lennénk, akiket nem kedvel a már régebben ott élő kutya? - motyogja Kageyama maga elé. 

 - És... ezért hívtál ide minket? - vonom fel a szemöldökömet figyelmen kívül hagyva az előző kérdést. 

 - Igen! Bár lehet az is benne volt, hogy kéne pár ember ahhoz, hogy kiteregessük a megkülönböztető mezeket... 

 - Ha ez az ára, legközelebb kihagyhatsz az ilyen tervekből - néz fel Kenma egy pillanatra a játékából. 

 - Te nem is segítesz a teregetésben... - jegyzi meg Akaashi. 

 - És nem is fogok - vonja meg a vállát elégedetten. Most már arra se veszi a fáradtságot, hogy felnézzen ránk...  

 - Hagyd rá - legyint Kuroo. 

 - Szóval mi lesz a terv? - kérdezi Yamaguchi, miközben letesz a földre egy lavór ruhát és nekikezd a munkának. Ő valamiért egész izgatottnak tűnik... mintha tényleg részt akarna venni ebben. Azt hiszem nem fogom tudni kihagyni én se ezt a "küldetést". 

 -  Oh, igen, igen... Kiszökünk velük hajzselét venni! - vigyorog ránk Bokuto. 

 - Hé, ezt én akartam mondani! - csapja karon Kuroo. 

 - De olyaaan sokáig tartott... 

 - Drámai szünetnek hívják. 

Értetlenül pislogok párat. A többiek se nagyon jutnak szóhoz... Egy pillanatra még Kenma is megfeledkezett a játékáról a két fiúra emelve tekintetét "na, ezt még egyszer, de most gondold is át előtte" fejjel. Mindannyian felváltva nézünk Kuroora és Bokutora, de egyikük se neveti el magát. 

 - Hajzselét? - teszi fel végül a nagy kérdést Iwaizumi elég szkeptikusan. 

 - Igen! Nemrég odajött hozzám és megkérdezte mennyi izét használok a hajamra naponta... - meséli Bokuto hevesen gesztikulálva. - Azt monda, hogy meg akarja tanítani hogy kell helyesen hajzselét használni... - tűnik el a lelkes mosolya. - Pedig tudom hogy kell... ugye? Évek óta csinálom már, csak rájöttem volna, ha valamit elrontok... 

Kínos csend áll be. Nem tudom, hogy a feltett kérdés miatt, vagy csak még mindenki próbál rájönni, hogy mi is lesz a "terv" konkrétan... és miért... és hogyan... és mikor... és mégis miért? 

 - Én nem szoktam használni, de szerintem jól csinálod! - bólint komolyan Hinata. 

 - Gondolod? - vidul fel. 

 - Igen! Nagyon menő a hajad! 

Akaashi elégedett hümmögéssel nyugtázza, hogy sikerült újra biztonságos terepre evickélnie a beszélgetésnek. 

 - És ha jól értem, mi is velük megyünk... hajzselét venni? - kérdezem minden egyes szót szép lassan végiggondolva, hátha úgy értelmet nyernek valamilyen varázslatos módon. 

 - Igen, kiszöktetjük őket - bólint Kuroo. 

 - De tegnap azt mondtad, hogy mindenki szóljon, ha elmegy vala-