Nope [tsukkiyamakagehina]

20 (2. nap)

Pár emberkével kapcsolatban lesznek a késöbbiekben dolgok, amik nincsenek konkrétan kimondva (csak utalgatások), mivel nemes egyszerűséggel nem tartozik Tsukishimára. (jejj) 

Kíváncsi leszek, hogy nektek átjön-e majd valamennyire :) Jöhetnek nyugodtan teóriák, úgy izgalmasabb. 

 - Jó reggelt! - rikkantja el magát valaki és nagy lendülettel elhúzza a függönyöket. 

Morogva a fejemre rántom a párnámat. A homlokomat nekinyomom a mellettem felgyűrődött takarónak és a lehunyt szemhéjamon keresztül próbálom megszokni ezt a vakító fényt. Körülöttem többfelől is elégedetlen nyöszörgések hallatszódnak szoba szerte. 

 - Nishinoya Yū! Még egyszer ilyet csinálsz, én esküszöm- 

 - Suga, nyugiiii... - ásít fel Daichi. 

A hangok alapján ő rögtön fel is kel és nekikezd a reggeli készülődésnek. 

Tch, koránkelő emberek... 

 - Öhm.... 

Összerezzenek. Ez a hang közvetlenül mellőlem jött... 

Megmozdul körülöttem a világ, mintha megszédültem volna... de ez csak a körém tekeredett takaró, ahogy valaki átfordul, magával rántva azt is. 

 - Tsukishima? - kérdezi álmosan. 

Azonnal kipattannak a szemeim és ellököm magam az "ezek szerint nem a felgyűrődött takaróm"-tól. 

 - Mi a szar?! - nyomom az arcába a párnát ijedtemben. 

Összerezzen alattam a hirtelen mozdulatra és az egyik keze a csuklóm után kap. Bár legszívesebben rögtön elrántanám a karom, nem merem elereszteni a "rögtönzött fegyveremet". 

 - Hé, nincs fojtogatás! - szól rám Daichi. - A végén még megfullad... 

 - Azta, tényleg? Ha megölök valakit az meghal? Ki gondolta volna... - tettet csodálkozást Suga, mire ő is kap egy párnát az arcába. 

Bizonytalanul feljebb emelem a puha anyagot és bepillantok alá, hátha azóta eltűnt... Nos, minő meglepetés: nem tűnt el. 

Kageyama zavartan pislog vissza rám, mire újra lenyomom a párnát. 

Egyik kezével benyúl az arca elé és kicsit több erőt befektetve eltol magától. 

 - Mit kerestél a- 

 - Te mit kerestél itt?! 

Gyorsan körülnézek. Igen, mindenki minket figyel... szuper... 

És ez tényleg nem az én helyem... 

 - Basszus... - vörösödök el. 

 - Ne beszélj csúnyán! - dugja ki Sugawara a fejét a frissen zsákmányolt dupla párna alól, hogy szigorúan rám nézhessen. 

 - Este te sokkal... 

 - És ne beszélj vissza! - bújik vissza fáradtan, lenyúlva gyorsan a tétlenül figyelő Asahi takaróját is. Mert csak. 

 - Nem vagy az anyám... - mordulok fel. 

Suga a szavak hatására rögtön felül. Hirtelen teljesen éber lett. 

Ijesztő... 

 - Kinoshita! Megvannak még a kisállat örökbefogadásos nyomtatványok? Valaki szerezzen nekem egy parókát! - kezd el sürgetően gesztikulálni. - Daichi, össze kell házasodnunk! Mondjuk ma... Noya, rakd vissza a csoportban a becenevem Crow mamára! - int hevesen az ablak mellett álló fiúnak.