Nope [tsukkiyamakagehina]

22

Valamikor csináltam egy új borítót, csak elfelejtettem átcserélni 😅 

Új stílust próbáltam ki, szóval kicsit kezdetleges, de szerintem egész jó lett 😊 

De a story-ra visszatérve, remélem még van egy halvány emlékfoszlányszerűségetek, hogy miről volt szó az előző részben (bocsi hogy ilyen sok idő telt el) 

 - Szóval... - kezdi Yamaguchi az ajtó túloldaláról. 

Éppen a fáslis csuklóvédőmet tekerem le, hogy felrakhassam a sportra valót, de most megdermedek a mozdulat közben. Nekidőlök a hátammal a fülke ajtajának és veszek egy mély levegőt. Nem tudom miért hittem, hogy megúszhatom ezt a beszélgetést... 

 - Szóval? - kérdezek vissza. 

 - Mi bajod van Kageyamával? 

Semmi körítés. Egyenesen a dolgok közepébe, mint mindig... 

 - Mi lenne? 

 - Olyan feszült vagy mellette... és elutasító vele... Meg reggelinél is nagyon bunkó voltál, amikor kért tőled valamit. 

 - Nem értem miért vagy meglepődve, eddig se kedveltem. 

Hallgat egy ideig. 

 - Az a baj, amit Tanaka mondott ébredésnél? 

 - Nem. 

 - Tudod az, hogy összebújva... 

 - Nem! - szakítom félbe ingerülten és heves mozdulatokkal újra nekiállok a csuklóvédőm lecserélésének. - Álmomban véletlenül átfordultam hozzá, nincs miről beszélni ezzel kapcsolatban. Túl közel pakoltunk le egymáshoz. Ennyi. Legközelebb jobban odafigyelek... 

 - Szóval tényleg ez a baj... 

 - Nincs semmi baj! 

 - Lehet beszélned kéne vele erről... 

 - Yamaguchi! 

 - Tsukki. 

Felsóhajtok. 

 - Nem kell nekem elmondanod, jó? Elég ha elmagyarázod neki, hogy hogyan érzel ezzel kapcsolatban... Jobban fogod érzeni magad utána. 

 - Nem akarom. 

 - Én meg nem akarom, hogy ilyen kínosan viselkedj vele. És ő sem. Ez már kettő az egy ellen. 

 - Mégis honnan tudnád mit akar? - nevetek fel erőltetetten. 

 - Látszik rajta, hogy rosszul esik neki... És aggódik érted. 

Felhorkanok. 

 - Aggódik? 

 - Igen. Különben most se jött volna utánad, igaz?