Nope [tsukkiyamakagehina]

1

Időben "kicsit" eltoltam a dolgokat, ne lepődjetek meg, hogy majd idősebbek lesznek, de a harmad és másodévesek mégis itt vannak... Egyszerűen csak nem tetszett a soulmate au-kban megszokott 16 éves kor, úgyhogy 18 évesen van ez a csodálatos izé. Mindenkinek megvannak a saját furcsaságai, nekem ez az egyik. 🙃 

Nagyon sokáig próbáltam megfelelni másoknak... érdeklődni a lányok után, szerelmesnek lenni... 

Aztán ahogy idősebb lettem, rá kellett jönnöm, hogy a könyvek és filmek hazudnak. Nem éreztem pillangókat a gyomromban, ha megláttam a lányt, aki "tetszett". Nem akartam megfogni a kezét, elvinni egy randira, megpuszilni az arcát... De persze ez természetes, a filmek szeretnek túlozni. 

Az is megfordult a fejemben, hogy ezeket csak a lelki társad iránt tudod érezni. Logikusnak tűnt, így megkérdeztem anyukámat. 

Persze teljesen félreértett. 

 - Kei, nincs azzal semmi rossz, ha más embereket is vonzónak találsz. Az, hogy van egy társad, nem jelenti azt, hogy megvakultál - kuncogott fel. - Ez természetes. 

Természetes. Mindenki ezt monda. Ne gondoljam túl, hiszen ez belénk van kódolva. Tudni fogom mit kell tennem, hiszen érzem. 

De én nem érzem... 

Akiteru holnap lesz 18 éves. Mivel hajnalban született, a név még ma éjszaka fog megjelenni, de én már nagyon izgatott vagyok. Ott akarok lenni, amikor felíródik a karjára, így bekéredzkedtem hozzá ma estére. Kiskoromban aludtunk utoljára egy szobában, szóval ez kicsit szokatlan most. 

Anya megtiltotta, hogy fent maradjunk olyan sokáig, de persze ez egyikőnket sem érdekel. Egyszer van ilyen lehetősség az életben, hülyeség lenne elpazarolni alvásra. 

Bemasírozok a szobájába és leülök az ágyára, amíg telefonál valakivel. Kicsit halkabban kezd beszélni, amikor észrevesz. 

 - Ki az? - kérdezem suttogva. 

 - Udai - hajol kicsit messzebb a telefontól, hogy válaszoljon. 

 - Oh, menő. Mondd neki, hogy várjuk holnap vacsorára. 

Elvörösödve rázza meg a fejét és visszafordítja a figyelmét Udai Tenma felé. Megforgatom a szemem és feltámaszkodok az ágyról. Ha ő nem, majd én megoldom. 

Kikapom a kezéből a készüléket. 

 - Helló! - szólok bele vidáman és kirohanok a szobából. 

 - Hé, azonnal hozd vissza! - ered utánam a bátyám. 

 - Öhm... Helló? - hallom meg a bizonytalan hangot a vonal másik végéről. 

 - Akiteru testvére vagyok - fordulok be a konyhába megrövidítve a lépteim hosszát, hogy ne vágódjak el a kövön. 

 - Oh, Kei. Meg sem ismertem a hangod... Mi történt a bátyáddal? 

 - Ne aggódj, nincs semmi baja... Csak kicsit lassú szegény - fordulok be az asztal mögé. 

Akiteru megtorpan egy pillanatra a falap túloldalán. Jobbra lép lassan, így én is elindulok ügyelve rá, hogy végig közöttünk maradjon az asztal. 

 - Szóval, csak annyit akartam mondani, hogy holnap várunk iskola után. 

 - Kei, kérlek! - ered futásnak a bátyám, így én is gyorsítok a tempón. 

 - Vacsorára. Akiterunak szülinapja lesz, úgyhogy nem fogadok el nemleges választ. 

 - Rendben, ott leszek - hallom meg Udai kuncogását. - De csak mert ilyen meggyőzőek az érveid.