- Valaki tudja merre kell indulni? - pillant hátra a válla felett Oikawa.
- Öhm...
- Azta, milyen jól kiterveltétek - mosolygok rá Kuroora gúnyosan.
- Nem lehet olyan nehéz odatalálni - legyint. - Egyszer már voltunk a boltban Yamamotoval... Szerintem odatalálok másodszorra is.
Elnéz az utcán jobbra és balra is, majd bizonytalanul vissza ránk.
- Csak akkor még nappal volt... És a főkapun jöttünk ki, nem a falon keresztül...
- Kinyomtattam a térképet - húz elő a zsebéből egy darab lapot Akaashi.
- Éljen! Nem halunk meg! - öleli magához Yamaguchit Hinata egy hatalmas vigyorral.
- Nem hiszem, hogy meghaltunk volna... - jegyzi meg Ushijima.
- Téged senki se kérdezett.
- Tsu- Ja, ez most Oikawa volt... - nevet fel zavartan Yamaguchi.
- Komolyan?! - nézek rá remélve, hogy sikerült az arcommal kifejezni mennyire elárulva érzem magam. - Hát ez... jogos volt, de akkor is... Még a hangunk se hasonlít - rázom meg a fejem hitetlenül.
- Jól van, ne játszd a drámakirálynőt...
- Szerinted ezt megjátszom? - kapok a szívemhez színpadiasan. - Én vagyok A drámakirálynő™!
- Bocsánatot kérek... Csak megszokás, tudod... - forgatja meg a szemét.
- Megszokás?
Kuroo és Bokuto már a földön fetreng a röhögéstől.
- Csak induljunk már tovább...
Akaashi biccent és lenéz a térképére.
- Azt hiszem... Arra kell menni! - int egy forgalmasabb utca felé.
Elindul előre, mi pedig követjük.
* * *
Hamar kialakult egyfajta rendszer... Akaashi, Bokuto, Kuroo megy elől a térképpel, mögöttük Kenma Hinatával beszélget és Yamaguchi is melléjük csapódott. Goshiki megpróbálja bevonni Ushijimát az Oikawával folytatott beszélgetésébe. Magára vállalta a "békítő" szerepét... gondolom a két barátja mellett már elég sok tapasztalata van ilyen téren.
És itt vagyunk mi, akik kimaradtak. Kageyama és én Iwaizumihoz szegődtünk, hogy tartsuk benne a lelket vagy tudom is én... Igazából csak némán sétálunk mellette. Kicsit kínos, de még mindig jobb annál, mintha mindhárman egyedül lennénk...
Persze tudnánk apró semmiségekről beszélgetni, de Kageyama nem szereti a bájcsevejeket, úgyhogy inkább hallgatunk. Először furcsának tartottam, hogy ezt Iwaizumi se próbálja megtörni, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg ő is tudja ezt. Sokkal több ideje ismeri már a feladónkat, mint én... Jó eséllyel jobban is. Meg nem mellesleg, mi se vagyunk nagyon beszélgetős hangulatban.
- Tudod mi a legjobb abban, ha te vagy a magasabb? - kérdezi Oikawa izgatottan a mellette állótól.
Goshiki csak kíváncsian ingatja a fejét.
- Iwa-chan~
Hátrafordul a válla fölött egy túl kedves mosollyal, mire mindhárman megtorpanunk. Iwaizumi a félelemtől, Kageyama pedig szerintem csak meglepődött, mert rá még sose nézett így Oikawa...

YOU ARE READING
Nope [tsukkiyamakagehina]
Fanfiction!Az írást átadtam @szandramandra -nak, nála olvasható a folytatás! Tsukishima Kei mindig is úgy gondolta, hogy a csuklója a tizennyolcadik születésnapja után is üres marad. A sors csak nem lehet olyan szemét, hogy bárkit is hozzá láncoljon... ugye...