Nope [tsukkiyamakagehina]

30

 - Szereztem segítséget! - furakszok be Yamamoto és Ennoshita közé Osamut is magammal húzva. 

 - Szóval mégsem szöktetek meg Kurooval romantikusan a naplementébe... Azt hittem már vissza se jössz - jegyzi meg Yaku. - Ne érts félre, nem igazán sajnáltam volna... 

 - Először is... fúj. Másodszor: tudtommal van barátja... ? 

 - Nézz a szemembe és mondd azt, hogy nem nézed ki belőle, hogy akár csak a poén kedvéért is, de elszökne valakivel. Próbáld meg. 

Kinyitom a számat, de aztán inkább csak újra becsukom egy szó nélkül. 

 - Helyes. 

Osamu felé fordul. 

 - Mi baja a testvérednek? 

Rögtön a lényegre tér... Nem is számítottam másra. 

 - Miért, mi történt? 

 - Furán viselkedik. Nem vetted észre? - pillantok rá értetlenül. Az ikertestvére... Mégis hogy? 

Megvonja a vállát. 

Túl lazán kezeli... Lehet, hogy Atsumunak sűrűn vannak ilyen hangulatingadozásai? 

 - Mondjátok, mik a tünetek... Hisztis vagy idegesítő? - forgatja meg a szemét. 

 - Egyik se... Inkább olyan csendes - veszi át a szót Ennoshita, mivel mi többiek csak bámultunk egymásra, hátha valaki más mer felszólal. - Fókuszálatlan. 

 - Akkor vagy gondolkozik valamin... ami nem valószínű, mivel olyat nem igazán tud... 

Igen, tipikus testvérek... 

 - Vagy csak emberhiánya van - von vállat. 

 - Emberhiánya? - horkanok fel. - Egy ötven fős táborban? 

 - Ötven? - lepődik meg Yamamoto. - Nem is tűnik olyan soknak... 

 - Igazából ötvenegy, de most nem ez a lényeg... 

 - Mégis honnan tudod hányan vagyunk? Utánanéztél mindenkinek vagy mi?!  

 - Nyugi, csak meg akartam győződni róla, hogy kellő mennyiségű ételünk lesz... Ha Kuroo elszámolja, itt vér folyt volna. 

 - igaz... - biccent Inuoka.  

 - Szóval az "emberhiány"... - köszörülöm meg a torkomat, hogy visszatérhessünk a eredeti problémára.  

 - Mit nem értetek ebben? - kérdez vissza Osamu unottan. - Szüksége van fizikai kontaktusra. Kicsit talán többre is, mint az átlagnak... - ingatja a fejét. - Veregessétek meg a vállát, buksi simi, ölelés, tőlem aztán meg is puszilhatjátok... Oké, azt talán mégse. Fura lenne - fintorodik el a gondolat hatására. - De értitek a lényeget, nem?  

Egy emberként nézünk Inuoka felé. 

 - Nem. Biztos nem. 

 - Más valaki? - pillant körbe Yaku. 

 - Te vagy ölelgetni való méretű - jegyzi meg Yamamoto. 

 - Szeretnél meghalni? - mosolyog fel rá kedvesen, mire mi többiek is hátrálunk egy-egy lépést. 

 - Nem tudnád inkább te? - kérdezem meg Osamut. - Végül is te vagy a testvére... 

 - Nem köszi, megvagyok... Nem az én csapatomnak a játékát fogja tönkre tenni - vigyorodik el.  

 - Khm... Köcsög - motyogja Yamamoto tisztán hallhatóan, de Osamu elengedi a füle mellett a megjegyzést. 

Mégis az arcán látszik egy kis aggodalom... Az az érzésem, hogy tudja mi a testvére baja és nem az, amit nekünk próbál beetetni.