Nope [tsukkiyamakagehina]

5

Btw a csuklóvédő itt kicsit más mint normális értelemben, de nem fogok kitalálni rá valami más szót 

Pár napon belül 18 éves leszek... 

Eddig nagyon magabiztos voltam, hiszen úgyse fog semmi sem történni... De most elbizonytalanodtam. Nagyon. Fogalmazzunk úgy, hogy éppen pánikolok. 

 - Nyugodj le! - vág gyomron Yamaguchi, mire előregörnyedek a fájdalomtól. 

 - Ezt most miért kellett?! 

Túl sokat van Suga közelében... 

 - Feszültséglevezetés - von vállat. 

 - Neked vagy nekem? 

 - Ne parázz rá - hagyja figyelmen kívül a kérdésem. - Ha kapsz valakit, kapsz, ha nem, nem. Nem változtat semmin. Ha baráti, örülünk. Ha romantikus örülünk. Ha senki, akkor is örülünk. 

Heves bólogatásba kezdek nehogy megint megüssön, amiért "nem vagyok elég lelkes"... 

Félreértés ne essék: örülök, hogy támogat... De tehetné mondjuk kevésbé agresszív módon. 

Sóhajtva lerogyok az ágyamra. 

 - Ha pedig kényelmetlenül érintene a dolog - kezd el a táskájába kutakodni - szereztem neked egy ilyen eltakaró izét... 

 - Csuklóvédőt? 

 - Ne okoskodjál, most én beszélek! 

 - Oké, oké... - emelem fel a kezeimet a megadás jeleként. Egy halvány mosoly azért felkúszik az ajkaimra... 

 - Akkor is jól jöhet, ha semmi sincs ráírva a karodra, mert gondolom a sajnálkozó tekinteteket is el akarod kerülni... De a lényeg: egész normális színe van, sportra van tervezve, szóval nem probléma ha beleizzadsz és jól is szellőzik, nem csicsás, a kézfejnél tépőzáras és... - rántja elő a táskájából. - Brachioszauruszos! 

 - Ez nagyon jól néz ki! - ugrok fel izgatottan. 

 - Ugye milyen aranyos? Megláttam és rögtön te jutottál eszembe - pirul el halványan. 

 - Ezt akkor is viselni fogom, ha nincs rejtegetni valóm - nézek rá hálásan. - Köszönöm. 

 - Nincs mit. 

Átveszem a ruhadarabot és vigyázva rá, lehelyezem az éjjeliszekrényemre. 

 - Remélem senki nem lesz... De ha mindenképp kell valaki, téged elfogadnálak - nézek a szemébe komolyan. - Te vagy a legjobb barát, akit kívánhatnék. 

 - Igen... - mosolyog vissza rám szomorkásan, amit nem tudok hová tenni.  

 - Valami rosszat mondtam? 

 - Nem, dehogy - nevet fel zavartan. - Csak fáradt vagyok... Ne aggódj miattam. 

 * * * 

Szeptember 26. Holnap hajnalban négy óra körül fog kiderülni minden... 

Nagyon nem állok készen rá. 

Vacsoránál csak bökdöstem az ételt és az sem segített, hogy anya megint elkezdte ecsetelni, hogy biztos milyen cuki lány lesz a lelki társam... Meg nagyon reméli, hogy minimum olyan magas, hogy ha máshogy nem is, legalább magassarkúban felérjen az arcomig... Izgatottabb miatta, mint én magam.