Nope [tsukkiyamakagehina]

26

Mióta "elvesztünk", Oikawa el se hagyta Kageyama oldalát. Lassan odaérünk a bolthoz, de még mindig nem távolodik el tőle két lépésnél messzebb és azt hiszem a fekete hajú fiúnak most pont erre van szüksége... egy ismerős közelségére. Minden ellenséges érzés ellenére, Oikawa tényleg törődik vele, hiába is tagadja. Bár ahogy észrevettem, Oikawa elég furán fejezi ki ha kedvel valakit, szóval lehet neki ez az "utállak" a szeretetnyelve... Nem valószínű, de lehetséges. 

Bokuto és Kuroo be lett állítva hátra sereghajtónak, nehogy megint elkeveredjen valaki... úgyhogy persze most engem piszkálnak. Még Iwaizumit is elkergették. Nem mintha a srác nagyon próbált volna mellettem maradni... bár szerintem azért egész jól kijöttünk. Kellemes néha olyan emberrel is időt tölteni, aki csendben tud maradni akár két percnél is tovább. 

 - Szóval, Tsukki... - karolja át a vállam Bokuto közelebb húzva magához. 

 - Hányszor kértelek már meg, hogy ne hívj így? - pillantok rá féloldalasan. 

 - De én szeretnééém - biggyeszti le az alsó ajkát. 

 - Te szegény... 

 - Szóval... - csapódik a másik oldalamra Kuroo is. 

 - Túl sokat "szóval"-oztok - mérem végig mindkettejüket gyanakodva. Be vagyok szorítva közéjük és nem hiszem, hogy bármelyik irányba ki tudnék szabadulni Bokuto szorításából... 

 - Talán - vigyorodik el Kuroo. - Nem szeretnél elmondani valamit a lelki társaidnak? - pislog fel rám boci szemekkel. Igen, ez pont olyan furán néz ki, mint ahogy hangzik... egyáltalán nem cuki.  

 - Őszintén szólva... nem igazán. De feltételezem, valami konkrét dologra vagytok kíváncsiak... 

 - Sokat pillantgatsz mostanában Kageyama felé... - vonja fel az egyik szemöldökét Bokuto, ami inkább néz ki viccesen, mint kérdőn. 

 - Mert elég szarul volt. Nem viseli túl jól az ilyen helyzeteket úgy tűnik... 

 - Awww... Csak nem aggódsz érte? 

 - Persze, hogy aggódok - tolom kicsit távolabb mindkettejüket magamtól, hogy legalább a személyes tér illúzióját megtartsuk. - Ha bárki mással lett volna ez- 

 - Engem csak pofán röhögtél volna - vonja meg a vállát Kuroo. 

 - Ez nem... Oké, talán - biccentek kelletlenül. - De ha komoly dologról van szó, akkor biztos nem... talán nem... 

 - Mégis csak fontos vagyok neked - morzsol el egy láthatatlan könnycseppet, mire megforgatom a szememet. 

 - Egy idióta vagy. 

De azért egy halvány mosolyt nem sikerül elnyomnom. Persze, hogy fontosak nekem... És szerintem ezzel teljes mértékben tisztában is vannak. Teszegetik itt magukat, mint "szegény áldozatok", akik meginghatatlanul küzdenek a figyelmemért a folyamatos visszautasítás ellenére is... de valójában ez csak egy játék. 

Kicsit olyanok, mint két irritáló testvér. Piszkáljuk egymást, beszólogatunk, megy a folyamatos csesztetés és külső szemlélő azt hihetné, hogy ha lenne rá lehetőségünk, már megöltük volna a másikat... és néha én is így érzem. De ha valaki bármelyiküket bántani akarná, nem állnék ott tétlenül. 

 - Tudom - vigyorodik el elégedetten. - Láttad ezt, Bo? Megmosolyogtattuk. Teljesen az ujjaink köré csavartuk... - suttogja izgatottan és kitartja előttem keresztbe a kezét.  

Bokuto teljes erőből belecsap a tenyerébe. 

Fájdalmasan hangzott... És az alapján, hogy mindketten rögtön elrántották és úgy rázogatják a karjukat, mintha megégették volna, biztosra veszem hogy fájdalmas is volt.