A délutáni edzés vége felé Takeda sensei ront be a terembe izgatottan.
Valamiért már sejtem miről lesz szó...
Mivel még nem végeztünk teljesen, kénytelen beállni az edző mellé és várni. Testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezi, de amint rájön mit csinál, leáll vele. Pár perc múlva újra elkezd hintázik a talpán, de ezúttal vagy észre se veszi, vagy már meg sem is próbálja abbahagyni...
- Tsukishima, még ide figyelj! - szól rám Daichi. - Van még öt perc hátra.
Biccentek és visszafordulok a pálya felé.
Talán nem arról van szó, amit hiszek... Sőt biztos. Kuroo szervezési képességei lehet, hogy mérföldekkel Bokutoé fölött vannak, de ez nem jelent sokat. Bár ha nagyon akarnak valamit, mindketten képesek kiszakadni a komfort zónájukból és mindenkit (önmagukat is beleértve) meglepve magasan fölé emelkedni...
Elszalasztok egy labdát, ami így hatalmas csattanással pattan le fél méterre a lábamtól.
- Tsukki!
- Bocsi, azt hittem kint lesz - hazudom rezzenéstelen arccal.
Jól van, most már tényleg koncentráljunk...
* * *
- Edzőtábor! És ott lesz Kenma is!! - vetődik rá Kageyamára Hinata az öltözőbe menet.
- Sok. Erős. Csapat. Is. Lesz. Ott - próbálja meg lefeszegetni magáról a fekete hajú, miközben minden szónál lök egyet a kis "piócáján", de reménytelen a helyzete.
- Igen! - vigyorodik el. - Nem fogok veszíteni!
- Én se!
- Ha most ezen elkezdenek veszekedni... - motyogom magam elé halkan.
Ha a körülöttem lévők nem tudnák hogy hazugság, biztos letagadnám, hogy ismerem ezt a kettőt.
És igen, végül tényleg elkezdtek veszekedni egymással egy olyan témáról, amiben teljesen egyet értenek... És igen, Tanaka is beszállt az üvöltözésbe, mert miért ne... És igen, Noya csak azért nem, mert épp Asahi hátára próbál felmászni (?)...
- Hé, elég lesz már! - szól rájuk Daichi, mire rögtön elhallgatnak.
Szuper erő? Nem. Egyszerűen csak a kapitányunknak megvannak a módszerei a rend fenntartására. Van már tapasztalata túlpörgött sportolókkal...
- Addigra a tanulmányi átlagotokat is fel kéne húzni minimum 5 százalékkal - néz a négy idiótára Suga.
- De most ez nem is kikötés... - sóhajt fel Hinata sértődötten.
- Legyen 15 százalék - mosolyodik el fenyegetően, mire mind a négyen heves bólogatásba kezdenek.
- Ezt én is meg akarom tanulni - jegyzem meg, ahogy a négyes előreszalad az öltözőbe.
- Így is ijesztően mosolyogsz... - veregeti meg a vállam Yamaguchi.
- Mi?
Lehagy kicsit, így meggyorsítom a lépteimet.
- Hé, ez mit akar jelenteni?! Nem is mosolygok ijesztően... az Kageyama!
- A kettő nem zárja ki egymást... - von vállat.
- Nem mosolygok ijesztően!
- Mondogasd csak ezt magadnak...
Túlságosan is kezdi átvenni a stílusomat...
YOU ARE READING
Nope [tsukkiyamakagehina]
Fanfiction!Az írást átadtam @szandramandra -nak, nála olvasható a folytatás! Tsukishima Kei mindig is úgy gondolta, hogy a csuklója a tizennyolcadik születésnapja után is üres marad. A sors csak nem lehet olyan szemét, hogy bárkit is hozzá láncoljon... ugye...