𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

2.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

Annyira mérges voltam a bátyámra, hogy ész nélkül rohantam haza. Egy úttesten kellett át vágnom, de annyira el voltam foglalva a gondolataimmal, hogy nem vettem észre az autót, ami elé kiugrottam. A sofőr reflexből félre rántotta a kormányt és egy fába csapódtak be. Megsem vártam, hogy mi lesz csak fel ugrottam a dombra és futottam tovább.

𓂀 𝒮𝓉𝒾𝓁𝑒𝓈 𝓈𝓏𝑒𝓂𝓈𝓏ö𝑔𝑒𓂀

Ma úgy terveztük apával, hogy apa fiú programot tartunk csak hát bekellett mennie dolgozni így most itt ülök bent vele az irodába, mikor egy rendőr bejött hozzánk.

-Uram. Balesett történt az M30-as utón! -állt meg az asztala előtt.

-Rendben. Akkor induljunk! -állt fel apa a székéből.

-Hagyj mennyek én is. Kérlek? -néztem rá boci szemekkel.

-Legyen, de ne kezdj okoskodni! -parancsolt rám.

-Persze, ígérem! -tettem a kezemet a szívemre.

Mikor megérkeztünk már a mentők is kint voltak és látták el a sebesült családot.

-Mi történt? -kérdezte apa, mialatt oda sétáltunk egy rendőrhöz.

-A vallomás szerint egy állatt ugrott ki a kocsijuk elé, ami szerintük egy farkas volt! -itt felcsillant a szemem.

-Miért csak szerintük? -kérdeztem.

-Mert azt mondták, hogy legalább volt olyan 200cm! -alig bírta vissza fojtani a nevetését.

-És ez miért vicces? -néztem rá értetlenül.

-Csak mert nem léteznek ilyen nagy farkasok! -ohh ha tudnád.

Apával elmentek megnézni a fának csapódott kocsit én meg odaosontam a szemtanukhoz.

-Hogy vannak? -kérdeztem mialatt eléjük álltam.

-Köszönjük már jobban! -válaszolta a feleség.

-Elmondanák még is mit láttak? -kérdeztem.

-Mint már mondtuk egy nagy farkas ugrott elénk és még időben elrántottam a kormányt. Mire fel eszméltünk már el is tűnt arra! -mutatott jobbra a domb felé a férj.

-Milyen színű volt?

-Világos szürke néhol sötétebb szürke beütéssel és a füleinél világos barna szőr volt! -válaszolt a feleség. Oké akkor van még egy vérfarkas a városba, ami kb. akkora, mint az alfa. Na, remek.

-Rendben. Nagyon szépen köszönöm, hogy elmondták. Jobbulást! -köszöntem el és arrébb mentem, ahol már nem hallanak és felhívtam Scottot. Egy darabig ki csenget, mire végre felvette.

-Szia Scott. Nem fogod elhinni mi történt...! -kezdtem volna bele, de ő félbe szakított.

-Halódtam a balesetről!

-Még is honnan?

-Most adják a híradóban. Szerinted az alfa volt? -kérdezte.

-Nem hiszem, mivel én is megkérdeztem tőlük, hogy mit láttak és aki eléjük ugrott az szürke volt és nem fekete!

-Akkor még egy vérfarkas van a városba, ami ugyan olyan veszélyes, mint az alfa! -gondolkozott hangosan.

-Ez akkor megmagyarázza, hogy este miért hallunk farkas vonyítást! -mondtam.

-Rendben. Akkor holnap elmegyünk Derekhez!

-Mi? Miért? Nem kell ő nekünk! -akadtam ki.

-Stiles igenis kell nekünk. Ő az egyedüli, aki segíthet megölni az alfát és kideríteni ki ez az új rejtélyes farkas vagy farkasok!

-Miből gondolod, hogy többen vannak?

-Talán abból, hogy nem egy, hanem több farkas vonyít egyszerre!

-Jó legyen akkor megyünk ahhoz az érzéketlen, mogorva baromhoz! -mondtam gúnyosan.

-Reménykedj, hogy nem hallotta! -nevetett fel Scott.

-Nem érdekel én nem félek tőle! -és bontottam a vonalat közben pedig körbe néztem, hogy tényleg nincs-e itt.