𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

38.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

Matekról léptünk ki Kirával és egyenesen a szekrényükhöz mentünk. Miközben nyitottuk ki nagyban beszélgetünk, mikor kiesett egy röplap mind kettőnk szekrényéből.

-Úgy néz ki lesz ma egy buli! -olvasta fel.

-Nagyon úgy fest, de hol? -néztem fel rá a papíról.

-Azt nem írja. Gondolom, ahonnan jön a zene! -vonta meg a vállát.

-Ebben igazad van! -el is indultunk a következő órára. Ahogy beértünk a terembe helyett is foglaltunk a fiúk mögött.

-Ti is kaptatok? -mutatta fel a lapot Stiles.

-Igen. Te tudod hol lesz?

-Azt írja, hogy neon festék mutatja majd az utat!

-Komolyan? Azt, hol írja! -forgattam a kezemben.

-A hát oldalán van nagy betűvel! -nevette el magát és át fordította.

-Áhh... Köszi! -és pont meg is érkezett a tanár.

Este Stilesék vettek fel minket. Igaz, hogy van kocsim, de egy olyan drága autóval megállni ki tudja milyen környéken elég kockázatos. Egyre jobban hagytuk a hátunk mögött a várost, mikor egy ismerős épülethez értünk, ahol már rengeteg kocsi állt és bentről már halad szót a hangos zene.

-Van egy olyan érzésem ez nem fog neki tetszeni! -léptem Stiles mellé.

-Szerintem tuti idegrohamot fog kapni! -utalt Derekre, mivel az ő lakásában volt a buli és volt egy olyan érzésem, hogy nem tud róla.

Mikor fel értünk Scott el is húzta a vasajtót és már javában ment a buli. Meg elég sokkan voltak. Elindultunk a tömegbe, mikor egymásra néztünk Stiles-sal és bólintottunk.

-Mi most felszívódunk. Sziasztok! -belé karoltam és ott is hagytuk őket. Még suliban megbeszéltük, hogy megpróbáljuk őket összehozni, ha már ennyire nem közelednek egymáshoz így szó szerint egymásnak löktük őket.

-Most biztos gyűlölnek minket! -nézet az irányukba.

-Az tuti, de élvezzük a bulit, mert szerintem hamarosan vége lesz!

-Az biztos!

A tömegben táncoltunk, ami talán egy kicsit túlzás, hogy táncoltunk inkább szerencsétlenkedtünk. Amikor valakik sötétben világító testfestéket öntöttek a tömegre, ahol mi is ott voltunk így piros, kék és lila színben foszforeszkáltunk.

-Na, jól nézünk ki! -kiabáltam Stilesnak.

-Te sokkal többet kaptál! -nevetett ki. Hát ebben igaza volt nekem az egész ruhám és a hajam is tiszta festék lett. Szerencsére az arcomat annyira nem érte csak néhol volt egy pötty vagy egy csík. Aztán hirtelen vége lett a zenének és mindenki oda fordult.

-Tünés a házamból! -ordított a tömeg felé, akik morcosan elindultak haza.

-Megjött a bulik tönkre tévője! -súgta nekem Stiles. Ezen el röhögtük magunkat.

-Mondtál valamit Stilinski? -fordult felénk Derek.

-Nem! -vágta rá azonnal.

-Én is úgy gondoltam! -mikor elfordult tőlünk Stiles azért még gúnyolódót, amin halkan röhögtünk mind a ketten, de rossz érzésem támadt, ami kiült az arcomra is.

-Jól vagy Mia?

-Nem tudom olyan rossz érzésem lett! -alig, hogy kimondtam három szellem ninja jelent meg nem messze tőlünk. Mind annyian oda fordultunk és ahogy közelebb léptek már tudtam mik azok.

-Rókafarkak! -közben morogtam.

-Mik? -nézett rám Stiles értetlenül, de nem csak ő.

-Tudod mik ezek? -kérdezte Scott, ahogy mellém lépett.

-Apám mesélt róluk történeteket, de nem minden részletére emlékszem. Csak egy valamire...!

-Mire? -kérdezték mind egyszerre.

-Hogy baromira erősek és veszélyesek! -tekintettem körbe.

Ekkor harcra készen állva közeletek felénk.

-Most mit tegyünk? -fordult felénk Stiles.

-Hát muszáj lesz harcolni velük!

-Mert?

-Nem lehet őket lerázni, mivel valószínűleg parancsot kaptak! -ugrott be hirtelen még egy emlék.

-Akkor lássuk mit tudnak! -mondták azok hárman és már indultak is és figyelmen kívül hagyták a Várj figyelmeztetésemet.

-Gratulálok. Nagyon szófogadókat neveltél! -fordultam egy pillanatra Derek felé. Nem mondott semmit csak mind annyian elindultunk.

Hát kurvára igazam lett, mert baromi erősek voltak még így is, hogy többen voltunk. Én éppen próbáltam fel állni a földről, mikor az egyik elég csúnyán megsebezte Scott-ot. Ahogy végig néztem a rókafarok támadását Scott ellen valami fel erősödőt bennem. Fogalmam sincs mi volt az, de azonnal felálltam és megtámadtam. Innentől kezdve én bizonyultam erősnek még úgy is, hogy a maradék kettő is engem támadott. Kettőt ellöktem magamtól és a harmadiknak sikerült megszereznem a kardját és a fejébe szúrtam a maszkja kétdarabra esett szét és leesett a földre és ködé vált, ahogy a többi kettő is.

-Ezt, hogy csináltad? -kérdezte Isaac.

-Fogalmam sincs! -fordultam feléjük. Az ajtó felé néztem és ott állt Kira, akinek a szíve azt súgta, hogy fél. Körül nézett mindenkin és elrohant. Scott próbált fel állni és utána menni, de nem bírt. Oda rohantam mellé és akkor láttam, hogy nagyon rossz állapotban van.

-Valaki hívja fel Dr. Deatont. Most! -adtam ki a parancsot. Fel fektettük Scott-ot a kanapéra és vártuk a dokit.