𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

21.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

𓂀 𝑀𝒾𝒶 𝓈𝓏𝑒𝓂𝓈𝓏ö𝑔𝑒 𓂀

2 nap telt el. Már sokkal jobban éreztem magam. A fiúk pénteken próbálkoztak óvatosan megtudni a karmolásomnak az okát, de ezzel csak azt érték el, hogy nem szóltam hozzájuk egésznap. Még aludni akartam egy kicsit tovább, de ha az ember 10 másik társával él egy házban akkor ez lehetettlen, mert mindenki zajong. Komásan mentem le a konyhába, ahol még szerencsére maradt még müzli.

-Jó reggelt Mia! -ült le mellém Seth.

-Neked is!

-Jobban vagy már? -közben ő is készített magának reggelit.

-Igen! -nem akartam neki mondani, hogy csak testileg hiszen, ami 2 ével ezelőtt történt az örökre a lelkembe vésődött és nem is fog eltűni soha. Alig, hogy végeztem el kezdett a telefonom csörögni és Scott neve volt kiírva.

-Szia Scott. Baj van?

-Nem, de ha van időt és nem haragszol ránk a tegnapi miatt akkor gyerre át hozzám, hogy elkezdjük keresni azt a gyík szerű lényt!

-Rendben. Nem sokkára ott leszek!

És le is raktam. Gyorsan felöltöztem és már el is indultam gyalog. Bár csak sikerült volna a jogsim. Hiszen, ha meglett volna akkor tudtam volna azonnal kocsit venni, mert hát én és a bátyám maradtunk a családból így nem kevés örökséget kaptunk. Mikor megérkeztem dulakodást halódtam fent az emeletről. Nem akartam betörni az ajtót így gyorsan kinyitottam a zárat a jól ismert trükkel. Mikor sikerült el is kezdtem rohanni fel a lépcsőn, ahol Derek éppen Scottot a nyakánál fogva nyomta a falnak.

-Engedd el. Most! -morogtam rá. Felém pillantott és el is engedte. Én odarohantam Scott mellé.

-Jól vagy? -néztem végig a fiún.

-Igen. Köszi! -mondta ki néhány köhögés közepette.

-Te normális vagy? -fordultam Derek felé.

-Miért kellett bele avatkoznod? -mondta elég bunkón.

-Talán azért, mert majd nem megfolytodat!

-És?

Ekkor felyen ütőt a valóság. A fiúknak teljes mértékben igazuk volt. Tényleg megváltozott.

-Te tényleg megváltoztál!

-Nem. Tévedsz. Csak az idegesít fel, hogy két semmire kellő tini és egy hideg vérű gyilkos akar hőst játszani! -ordított velem.

A hideg vérű gyilkos megnevezés elégé szíven ütőt. Tudtam jól, hogy az vagyok, de az ő szájából ez nagyon fájt.

-Hideg vérű gyilkos? -próbáltam vissza fojtani a könnyeimet. Nem mondott semmit csak a tekintetemet fürkészte.

-Komolyan ezt gondolod rólam? Ha? Igen az vagyok ezt én is nagyon jól tudom. Mindennap és minden éjjel látom a szemem előtt azoknak az arcát. Hatalmas bűntudatom van miattuk és 2 éven keresztül próbáltam helyre hozni a legnagyobb hibáimat. Akár hányszor akart Matt embert ölni én voltam a fal, ami meggátolta benne. Rengetegszer kötöttem ki Dr. Deatonnél és nem bántam. Amiket elkövetem 4 éven keresztül tudtam jól, hogy azokat sohasem teszem jóvá, de most van lehetőségem jobbá válni. Bármi és bárki legyen az a lény én megfogom menteni. Így röviden Scott mellé állok!

A szemében csak bűntudatott és hatalmas fájdalmat láttam, de nem érdekelt. Nem mondott és nem tett semmit sem csak megfordult és kimászott az ablakon. Én meg már nem tudtam visszafojtani a könnyeimet így leültem Scott mellé és csak sírtam. Ő át karolva magához húzott és csak hagyta, hogy kisírjam a bánatomat.

Pár perc elteltével megérkezett Stiles is. Addigra már abba hagytam a sírást, mert már nem jött ki belőlem több. Bementünk a szobába és elkezdtük keresni a lényt, hogy mi is lehet az. De a legnagyobb kérdés bennünk az volt, hogy kiből lett ilyen szörnyeteg?