𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

9.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

Hétfőn suliban nem történt semmi érdekes. Csak a kémia doga. Hát szerintem tuti elcsesztem az egészet, szóval pót vizsga nyáron, de nem csak kémiából, hanem matekból is. Nagyon boldog vagyok, ha bele gondolok, hogy egész nyáron tanulhatok.

Mikor haza értem az utam rögtön a konyhába vezetett, mert még hagytam a tegnap esti pizzából. Már nagyon el kéne mennem a boltba. Gyorsan át öltöztem otthoni ruhába és a maradék pizzával együtt bevonultam a nappaliba és leültem nézni a sorozatommat. 3 részt adnak egymás után, ami 45 perces szóval ma sem fogok a matek dogára tanulni, ami szerdán lesz. Ráér majd holnap.

Már az első résznek vége is lett és már kezdődött volna a következő, de valaki csengetett és verni kezdte közben az ajtót. Oda siettem és ki is nyitottam azt.

-Mit akartok? -kérdeztem a két lökött barátomtól.

-Gyerre! -megfogta Scott a kezemet és húzott a Jeephez.

Hát mit ne mondjak elég mérges voltam rájuk. Nem csak azért, mert nem nézhetem végig a sorozatommat hanem azért is, hogy egy melegítő gatyában és egy laza pólóban rángattak ki az emberek közé és még a hajam is össze vissza állt. Az utunk a sulihoz vezetett és már szálltunk ki a kocsiból, amikor egy fekete camaro állt meg mellettünk.

-Elmondanátok, hogy miért kellett ide jönnöm? -kérdezte Derek.

-Meg nekem is! -mondtam.

-Azt, mondtad az alfához tartozom! -nézett Derekre.

-Igen. Scott jól emlékszel. Tényleg ezt mondtam!

-Akkor majd figyelj! -mondta és elmentek Stilessal. Így kettesben maradtunk.

-Azért jó lett volna, ha elmondják a tervüket! -mondtam, de választ nem kaptam. 5 perc után újra én szólaltam meg.

-Min gondolkozol ennyire? -fordultam felé.

-Hogy elkéne mennem randizni! -ő is felém fordult.

-Aha... És ez most honnan jutott az eszedbe?

-Csak úgy. Idejelenne már egy olyan lánnyal elmennem, aki komolyan érdekel is! -rá támaszkodót a motorháztetőre és folyamatosan tartotta a szemkontaktus.

-Ezt vegyem most egy randi meghívásnak?

-Igen! -eresztett egy vissza fogott mosolyt.

-Hmm! -hátat fordítottam neki.

-Ez most mit akart jelenteni?

-Azt, hogy még meggondolom! -néztem rá a vállam fölött. Ekkor valami nyávogást halódtunk a suli felől.

-Ez most komoly? -kérdezte magától.

-Én 5 éves koromban üvöltöttem így! -nevettem el magam. Egy idő után sokkal jobbra sikeredett azaz üvöltés.

-Ez most már sokkal jobb volt! -mondta Scott mialatt oda értek hozzánk.

-Te teljesen hülye vagy? Azt akarod, hogy az állam összes vérfarkasa ide jöjjön! -rivallt rá Derek.

-Sajnálom. Nem tudtam, hogy ilyen hangos lesz!

Ekkor valami megcsapta az orromat.

-Elmegyek hátra a pályához! -el is indultam csak utánam szólt Stiles.

-Még is miért?

-Csak érzek valamit! -ott is hagytam őket. Mikor körülnéztem egy üvöltést halódtam meg a parkoló felől és berohantam az iskolába a hátsó ajtón. Már egy ideje szaladtam a folyóson, amikor neki ütköztem a két jó madárnak.

-Mi történt? -kérdeztem.

-Az alfa. Itt van! -mondta Scott és valami felénk közeledett így mi rohantunk a másik irányban. Egy jó ideje csak menekültünk, mikor Allisonékba botlottunk.

-Mit keresel itt? -kérdezte Scott a barátnőjétől.

-Te hívtál ide!

-Én nem!

-Akkor még is ki küldte ezt! -mutatta felénk a telefonját, amin egy üzenet volt Scottól. Ekkor megint léptek hangjára lettünk figyelmesek.

-Oké. Ezt ne itt beszéljétek most meg. Inkább keressünk egy biztonságos helyett! -mondtam és már megint rohadtunk. Az egyik terembe zárkóztunk be és próbáltunk valamit kitalálni.

-Még is ki akar minket megölni? -kérdezte Lydia. Mi össze is néztünk a két fiúval.

-Derek Hale! -mondta Scott. Én meg küldtem felé egy „ez most komoly" pillantást.

-Még is miért? -kérdezte Allison.

-Nem tudom. Talán azért, mert a húga megölése nem volt neki elég! -itt össze is néztünk Stilessal. Nem értettem, hogy ez most neki mire volt jó? Hát megnyugtatni nem hiszem, hogy sikerült neki, de ez övön aluli volt. Percek teltek el és egyre jobban szorult a húrok körülöttünk. Így támadt egy ötlettem.

-Na, jó. Ez így nem mehet tovább. Szóval mondom a tervet. Én feltartom őt. Ti pedig elmenekültök és szóltok a zsaruknak akár tetszik akár nem valakinek! -itt Stilesra néztem.

-Mi? Megörültél Mia! -jött oda hozzám Lydia és Allison.

-Csak így van esélyünk. Nem lesz bajom. Nyugi! -próbáltam nyugtatni őket, de nem igazán sikerült.

-Rendben, de vigyáz magadra! -öleltek meg egyszerre. Én oda mentem az ajtóhoz és elkezdtem hallgatódzni és nem messze volt az alfa.

-Oké. Ha szólok akkor futás. Rendben? -ők csak bólintottak. Ki mentem az ajtón és meg álltam az alfával szembe.

-Most! -kiabáltam nekik és elkezdtek rohanni az alfa pedig felém.

-Rendben nagy fiú. Lássuk, hogy mit tudsz! -át is változtam farkas alakba és egymásnak estünk.

Nem tudom, hogy jutottunk el az uszodába. Elég rendesen megsebzett, de én is őt. Hirtelen rendőr szirénák hangjára figyeltem fel és akkor megfogott az alfa és neki vágott a falnak és el is tűnt. Én vissza változtam és találtam egy pólót nem messze tőlem. Odáig elvonszoltam magam felvettem és elterültem a padlón. Feküdtem ott egy darabig, mikor oda jött hozzám Mr. Stilinski és felsegített a földről meg oda adta a kabátját, hogy nagyából takarjon.

-Jól vagy Mia? -kérdezte mialatt mentünk az ajtó felé.

-Persze! -zártam rövidre, mert elégé fájt az alfa okozta sebek. Amikor kiértünk Lydia és Allison a nyakamba vetették magukat.

-Hála a jóégnek, hogy hol vagy! -mondták egyszerre.

-Igen. Hála! -mondtam a könnyeimet vissza fojtva.

-Elnézést, hogy megzavarom önöket, de szeretnénk személyleírást kérni öntől is! -mondta és el is ment.

-Elmondtatok mindent? -kérdeztem a lányoktól.

-Igen. Mindent, hogy mit történt és hogy ki akart minket megölni! -válaszolta Allison. Na, ez remek. Most én is spicli leszek.