𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

16.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

𓂀 𝑀𝒾𝒶 𝓈𝓏𝑒𝓂𝓈𝓏ö𝑔𝑒 𓂀

2 hét telt el mióta legyőztük Petert. Ez a két hét elég nyugisan telt. Sajnos Allisont a szülei eltiltották Scottól és az én közelembe se engedték, de azért telefonon néha napján beszélgetünk és néha az erdőben szokott velünk találkozni. Matt és köztem jobb kapcsolat lett. Nem veszekszünk csak olyan testvéries dolgokon és nem is bántjuk egymást. Nem költöztem hozzájuk én maradtam a régi házunkba és legalább rájött arra is, hogy már nem vagyok az, aki 2 évvel ezelőtt így adott teret és nem mindig kell neki segítenem, csak ha valami gáz van és ha az elég nagy. A legtöbbet Derek változott a fiúk szerint. Eleinte nem hitem nekik, de ahogy telt az idő egyre jobban hittem a két fiúnak. Nem is találkoztunk olyan sokat mint 2 héttel ezelőtt és éreztem is rajta, hogy valamit titkol. Próbáltam óvatosan megtudakolni, de mindig témát váltott. Ma hétfő van és most kivételesen nem Stilessal jöttem, mert Seth, Quil és Embry is ma kezdik az első napjukat. Nem igazán tetszett nekik, de ez van. Elég könnyen rá vettem a bátyámat, hogy küldje őket suliba hiszen kell nekik is érettségi.

-Mondtam már, hogy utállak! -fordult felém Embry.

-Jaj, Ne legyetek már ilyenek. Higgyétek el jó lesz! -veregetem hátba őket és elindultam be az épületbe. Ahogy megérkeztem a szekrényemhez már Scott és Stiles ott álltak és Allisonékat nézték.

-Oda megyek hozzá! -mondta Scott és már indult is volna, ha nem fogom vissza.

-Eltiltották tőlünk. Örülj annak, hogy néha beszélgethetsz vele telefonon és az erdőben!

-Szeretünk Mia! -öleltek meg egyszerre az a három hülye.

-Eddig utáltatok!

-De akkor nem láttuk mennyi jó csaj van a suliban! -mondta Quil.

-Idióták vagytok! -rángattam le őket magamról. -Most mennyetek órára! -segítettem nekik egy lökéssel és nem sokkal ezután be is csengettek így mi is beültünk bioszra.

20 perce ment az óra én meg örült sebességgel másoltam a táblát, mikor meghalódtam Jackson hangját az öltözők felől.

-Derek mit keresel itt? -ez engem is érdekelt, de még mennyire.

-Jöttem megnézni, hogy begyógyult-e a harapás, de ahogy látom élsz szóval igen! -közelebb lépett hozzá.

-Igen begyógyult, de nem történt semmi sem! -emelte meg a hangját.

-Át jössz ma hozzám! -parancsolt rá.

-Miért? -nevetett fel.

-Mert ha nem lennél ilyen hülye akkor tudnád, hogy van hierarchia. Mivel én haraptalak meg így én vagyok az alfád te meg az én bétám így azt teszed, amit én mondok!

-Tévedsz! -el akart menni, de neki nyomta a szekrényeknek.

-Mint mondtam azt teszed, amit én mondok! -mondta sokkal erélyesebben.

Szóval megharapta Jacksont. Annyira mérges lettem rá, hogy a tollat a kezemben összetörtem, aminek volt hangja és mindenki rám nézett.

-Ms. Williams. Jól van? -kérdezte a tanár.

-Igen. Elnézést kérek! -csak bólintott és visszafordult a táblához utána mindenki más is csak Scott és Stiles néztek még mindig az utóbbi hozzám is szólt.

-Biztos, hogy jól vagy?

-Igen!

Szerintem sejtették, hogy nincs semmi sem rendben, de nem faggattak tovább inkább írtak a füzetbe. Alig vártam, hogy kicsengessenek, mikor ez megtörtént össze dobáltam a cuccaimat és ki rohantam a teremből. Halódtam, hogy Stiles utánam szól, de nem érdekelt. Csak egy valami, hogy megtaláljam Dereket és számon kérjem. Az öltözőkhöz mentem, ahol pont akkor lépett ki Jackson.

-Hol van? -kérdeztem már elég mérgesen.

-Már, mint ki? -felém fordult és neki dőlt a falnak.

-Nagyon jól tudod, hogy kiről beszélek!

-Ja. A pasidat keresed. Már rég elment! -megfordult és elment. Egyre jobban ment fel bennem a pumpa így bele ütöttem a falba, ahol ott is maradt a nyoma.

-Nekem nem úgy tűnik, hogy jól vagy! -jött oda Stiles.

-Most már jobban vagyok! -fordultam felé.

-Mi történt? -sétált felénk Scott.

-Mindegy lényegtelen! -kerültem volna ki őket, de mind a ketten vissza fogtak.

-Mia bennünk megbízhatsz! -mondta Stiles.

-Tudom! -el is engedtek, mert gondolom tudták, hogy úgy sem fogom elmondani így elindultam matekra.

A napom most a legrosszabb volt. Nem elég, hogy Derek miatt felhúztam magam, de tesin is sikerült. Nem sok hiányzott, hogy át változzak és szerencsére észrevették a fiúk és be rángattak az öltözőbe, ahol a zuhany alá nyomtak. Eddig ilyen sohasem történt velem pedig hát már mióta vagyok vérfarkas. Mikor beléptem a házba meg is éreztem egy ismerős szaggot.

-Mit keresel itt? -léptem be a nappaliban.

-Tudom, hogy halódtál ma a suliban! -fel állt a kanapéból és oda lépett elém.

-Igen halódtalak és most végre kimondhatom, amit neked szántam...Te teljesen hülye vagy! -emeltem meg a hangomat. -Értem én, hogy szükséged van falkára, de miért pont Jacksont? Így is el van szállva magától!

-Nyugi. Csak őt haraptam meg senki mást és csak is azért, mert már jó ideje a nyakamra járt és meg akartam tőle szabadulni! -le hajolt hozzám és megcsókolt.

Annyira akartam neki hinni, de egyszerűn valami azt súgta, hogy hazudik. Próbáltam el nyomni a gyanúmat addig még maradt, de nem nagyon sikerült és mindig rá kérdezett, hogy minden rendben van-e. Persze igen volt a válasz, de nem múlt el az érzés.