𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

19.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

Másnap reggel elég rossz érzésem támadt, mint ha történt vagy történi fog valami. Ahogy megérkeztem a sulihoz Stiles már ott várt.

-Szia Mia! -közben megölelt.

-Szia neked is. Scottot hol hagytad?

-Elaludt és amúgy is most kapott motort szóval igen!

-Értem! -el is indultunk be az épületbe. Még megálltunk a szekrényüknél, mikor egy kéz megtámaszkodót mellettem.

-Köszi szépen, hogy tegnap bejuttattál minket a börtönbe! -húzta az agyamat Erika.

-Örülj neki, hogy csak ennyivel megúsztátok! -csaptam be a szekrényemet és szembe álltam vele.

-Te meg annak, hogy nem intéztünk el! -lépett közelebb Isaac.

-Ti? Engem? -nevettem el magam. -Oh. Olyan naivak vagytok. Titeket max úgy 1 hete, hogy képeznek, de engem már 11 éve!

-Egyszer nálad jobbak leszünk! -mondta Erika.

-Nálam soha! -közelebb léptem hozzájuk ők meg hátráltak. -Tudjátok, hogy miért kék a szemem?

-Mert omega vagy! -válaszolta Isaac.

-Igen, de nem csak azt jelenti, hanem azt is, hogy öltem! -fel villantottam a kék szememet. -Nagyon vigyázatok, mert igaz, hogy 2 éve nem öltem meg senkit, de...! -már nagyon közel álltam hozzájuk. -De ha kihozzátok belőlem a vadállatott akkor kipróbálhatjátok milyen a fejnélküli ember élete!

-Hogy lennél képes letépni egy ember fejét? -kérdezte Isaac.

-Látatok tegnap, Nem? Akkora fogakkal és állkapoccsal bár mire képes vagyok! -megfordultam és rángattam magammal Stilest.

A napnak gyorsan vége lett. Azok hárman nem nagyon szekáltak egyik órán sem. Szerintem rá jöhetek, hogy igazam volt. Épp tanultam a bátyám szobájába. Nem nagyon akartam tanulni, de rám erőltette, mikor egy motor állt meg a ház előtt. Lerohantam gyorsan az emeletről és Scott állt a motorja mellett.

-Mit keresel itt? -sétáltam le hozzá.

-Téged, mert...! -nem tudta befejezni, mert ki jöttek a többiek.

-Jöttél meghalni kis béta? -gúnyolódott Paul.

-Pofa be! -hurrogtam le.

-Mekkora lett a szád, hogy most te lettél a másod vezér! -felé fordultam és szemtől szembe álltunk egymással.

-Mi van csak nem féltékeny vagy? -morogtam rá.

-Én? Rád? Ez vicces!

Nem sok kellett, hogy egymásnak esünk, de kijött Matt.

-Elég legyen! -parancsolt ránk. Én vissza is fordultam Scotthoz.

-Miért kellek?

-Stilesról van szó!

-Ugye nincs semmi baja?

-Nem tudom még. Csak annyit mondott, hogy mennyünk az autószerelőshöz!

-Oké! -mind a ketten felültünk a motorra és már mentünk is.

Mikor megérkeztünk mindenhol renderők voltak és két mentős kocsi is. Az egyiknél látták el Stilest mi meg oda is sietünk hozzá.

-Jól vagy? -kérdeztük egyszere.

-Igen. Fogjuk rá! -teljesen látni lehetett rajta, hogy ki van készülve.

-Mi történt? -ültem le mellé.

-Elhoztam a kocsimat, mert már megint szarakodott. Ugye beszélgettük, hogy mit kell kicserélni, mikor valami ráng ugrott és megkarmolt minket! -mutatta meg a tarkóját. -És mind a ketten le bénultunk, de ez után végzett a szerelővel csak engem hagyott élve!

-Vérfarkas volt? -kérdezte Scott.

-Nem. Valami hüllő szerű lény! -egymásra néztünk Scottal.

-Tudod mi volt az? -nézett rám Stiles.

-Nem még hallani se halódtam ilyen természetfelettiről!

-Matt tudhat valamit róla?

-Nem hiszem!

-Akkor majd mi kiderítjük! -mondta Scott.

-De még volt valami!

-Mi? -néztünk mind a ketten Stilesra.

-Mikor egymás szemébe néztünk olyan érzésem volt mint, ha ismernénk egymást!

-Oké. Majd holnap meg beszéljük, mikor már egy kicsit jobban leszel! -fogta meg a vállát Stilesnak.

A fiú csak bólintott. Egy darabig mellette maradtuk, de Mr. Stilinski egy idő után haza küldött minket, mert ugye holnap suli.