𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

29.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

𓂀 𝑀𝒾𝒶 𝓈𝓏𝑒𝓂𝓈𝓏ö𝑔𝑒 𓂀

Ahogy ki nyitottam a szememet egy számomra idegen helyen ébredtem, de a szobát elárasztotta egy ismerős ember szaga és sejtettem, hogy hol vagyok. Próbáltam fel ülni, de nem ment. Egy darabig eljátszottam ezt, de fel is adtam.

-Segítsek? -lépett be az ajtón Derek.

-Nem kell! -és még egyszer megpróbáltam és megint nem sikerült.

-Pedig kéne!

-Mondom nem kell segítség! -mondtam enyhén mérgesen.

Végül nagy nehezen, de sikerült.

-Jobban vagy? -lépett az ágy elé.

-Mit érdekel? -kérdeztem elég bunkón.

-Na, jó...! -megfogta a lábamat és magához húzott túl közel. A két oldalamon megtámaszkodott így az arcunk elég közel volt egymáshoz. A közelségétől eszeveszettül kezdett dobogni a szívem. -Lehet, hogy kívülről azt mutatod, hogy gyűlölsz, de pechedre a szíved el áruja mit is érzel valójában!

-Igen. Ebben igazad van. Tényleg gyűlölek! -próbáltam menteni a menthetetlent. Csak el mosolyodót és a kezével lassan végig simított a combomon. Még jobban kezdett verni a szívem.

-Inkább a történteké gyűlölsz, de még midig szeretsz és én is téged! -itt el komolyodót az arca. -Mia én...! -már befejezni nem tudta, mert benyitott Isaac.

-Talán meg zavartam valamit?

-Nem éppen! -feljebb csúsztam az ágyban és leszálltam róla. -Köszi a tegnapit! -fordultam Derek felé és egyszerűn leléptem.

Még pont volt annyi időm otthon, hogy fel öltőzek és még időben beérjek a suliba. Ahogy pakoltam a szekrénybe Stiles mellém lépett és jó erősen megölelt.

-Annyira sajnálom Mia, hogy ott hagytalak tegnap egy lányért!

-Nincs semmi baj. Látod jól vagyok!

-Nem fordul elő többé. Rendben? -engedett egy kicsit a szorításából, de még mindig nem engedett el.

-Oké. Csak engedj el, mert megfulladok!

Az egésznap nyugisan telt el. Még a tesi is, mert ma lacross verseny lesz, amin sajnos Stiles és Scott nem vehetnek részt. Az utóbbi azért, mert 2 tantárgyból áll bukásra Stiles meg hát most nem kellett a kis padra. Leültem a lelátóra és néztem a már elkezdődött versenyt. Egy darabig néztem, mikor meghalódtam egy sírást a nagy hangzavarban. Lassan el indultam megkeresni ki sír és megláttam Lydiát a kocsijában.

-Jól vagy? -néztem rá a nyitott ablakon keresztül.

-Nem!

-Mi történt?

-Csak az, hogy a két legjobb barátnőm most hanyagol!

-Ez nem igaz!

-De. Most állandóan a két fiúval lógtok, amit nem is értek hiszen egyikötők sem jár velük és ott van Jackson, aki szakított velem és egyikötőkkel sem tudtam megbeszélni, mert mindig más dolgotok volt!

-Annyira sajnálom Lydia. De ezt nehéz lenne megmagyarázni!

-Ha annyira nehéz akkor hagyj! -fel húzta az ablakot és tovább sírt. Gondoltam be ülök hozzá csak akkor meghalódtam valakiket az uszoda felől.

-Egyszer majd megérted! -mondtam és már mentem is az említett helyre. Ahol Derek és Erika állt Stiles-sal szemben, aki mindig lépett egyet hátra.