𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

1.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

El sem hiszem, hogy újra Beacon Hillsben vagyok. 6 éve költöztünk el a bátyámmal a szüleink halála után néhány héttel. 10 éves voltam akkor szinte még egy kis gyerek, akinek csak a bátya és a falka maradt. Ezt a falkát apám alapította és ő vezette persze anyával együtt, de mivel meghaltak a bátyám lett az új alfa, aki akkor még csak 19 éves volt. Elég fiatalon zuhant rá a felelősség. De az a Matt, aki mindig ott volt nekem, ha bajom volt az úgy el is tűnt. A hatalom és a bosszúvágy megrészegítette és csak egy fontos volt számára. Az, hogy mindenkit, aki az útjában áll legyen az egy ártatlan ember azt hideg vérrel megöli. Én 4 éven keresztül tettem, amit mondott hiszen a bétája voltam így sok választásom nem volt, de egy nap ki húzta a gyufát és az nap omega lettem. De falka mellett maradtam hiszen Matt volt az egyetlen élő rokonom meg a falka a családom volt. De mindig szembe szálltam a 9 évvel idősebb testvéremmel még ha tudtam is, hogy alul maradok, de nem akartam már több ártatlan halálát végig nézni. Egy héttel suli kezdés után iratkoztam be a suliba és ma megyek is. Most kérdezitek, hogy miért nem a bátyám tette ezt meg? Hát a kérdésre egyszerű a válasz már megint összekaptunk így én a régi házunkba költöztem be ő meg maradt a falkával a saját területén. Reggel sikerült el aludnom így reggelizni is a suliban fogok szóval csak felöltözni volt időm. Pont mire kiértem a buszmegállóba már jött is a busz. Mikor megérkezett a sulihoz a diák tömeggel együtt haladtam a folyósón a szekrényem felé, mikor fel sikított valaki.

-Úr Isten Mia. Tényleg te vagy az? -rohant felém Lydia.

-Lydia! -ugrottunk egymás nyakába.

-De.. Még is mikor jöttél vissza?

-Nem régen. Mizu van veled? -közben pakoltam a szekrényembe.

-Hát Jackson és én együtt vagyunk újra, mert nem régen megcsalt egy másik lánnyal, de megbocsátottam neki! 

-Ez most komoly? Nem sokat változott óvoda óta! -igaz, hogy el költöztünk, de a régi barátaimmal tarottam a kapcsolatot így csak személyesen maradtam le a dolgokról.

-Hát nem, de te sem ugyan úgy nézel ki, mint akkor! -mosolyodót el.

-Ezt most vegyem dicséretnek vagy egy beszólásnak, hogy mennyek el vásárolni? -csuktam be a szekrényemet és elindultam.

-Mind kettő!

-Akkor mikor megyünk?

-Még nem tudom, de nekem sem ártana valami új! -és pont beértünk a terembe. Szerencsére volt még hátul hely közvetlen Lydia padja mellett, mert már mellette ült egy barna hajú lány.

-Szia Lydia. És ő ki itt melletted? -kérdezte kedvesen közben engem nézett.

-Ő itt Mia Williams az egyik legjobb barátnőm volt az óvodába mielőtt el költöztek volna, de még mindig az!

-Szia! -nyújtottam a kezemet.

-Szia az én nevem Allison Argent! -ráztunk kezet. Bár a neve hallatán össze szorult a gyomrom. Argenték nagy ellenségeink kezdetek óta, de addig nem bántom amíg ő nem fog engem. Ez az én elvem.

Helyett is foglaltam a helyemen, mikor csengő után 1 perccel beesett két fiú. Akiket milyen JÓL ismerek.

-Scott. Stiles! -ugrottam fel  és már szaladtam oda hozzájuk és a nyakukba ugrottam.

-Úr Isten Mia. Milyen rég láttunk! -mondták egyszerre.

-Én is titeket. Hogy megváltoztatok óvoda óta!

-Te sem panaszkodhatsz! -ölelt meg újra Stiles.

-Hogy kerülsz ide? Már, mint ne érts félre örülök, hogy itt, vagy csak azt hittem, hogy sosem fogtok visszajönni Matt-el! -mondta Scott.

-Hát hiányzott a szülő városunk szóval ja! -vontam vállat. Csak bólintót és mentünk a helyünkre. Ők előttem foglaltak helyett.

-Ti is ismeritek egymást? -nézett fel váltva ránk Allison.

-Igen, mi is abba a csoportban voltunk, mint Mia és Lydia. Meg a szüleink jóban voltak, mert Mia apja is rendőr volt! -válaszolta Stiles.

A lány csak bólintott és akkor érkezet meg a tanár és elkezdte a bioszt.

A nap gyorsan eltelt és már otthon tanultam a matekot. Olyan jó volt újra a 3 legjobb barátommal együtt hüjjülni mint a régi szép időkben és még Allison is jó fej ahhoz képest, hogy vadász családból származik, de ahogy beszélgetem vele nagyon úgy festett a dolog, hogy nem tudja mit csinál a családja. Ahogy végeztem a tanulással felöltöztem és elmentem futni egy kicsit hát, ha találkozok Seth-el, Quil-el és Embry-vel. Ők a bátyám új bétái, de nagyon jó barátaim és olyanok nekem, mint a kis testvéreim. Ők mindig ott voltak nekem mikor bajom volt vagy ha bántottak és ez fordítva is igaz volt. Ahogy egyre beljebb értem az erdőben úgy kapcsoltak be az érzékszerveim. Egy idő után megálltam pihenni és akkor fegyverek dördültek el. El kezdtem rohanni abba az irányba és mikor odaértem szörnyű dolog tárult a szemem elé. Cody az egyik falka tagunk holtan feküdt a földön és felette álltak a vadászok. Cody szintén az egyik legjobb barátom volt szinte ő is a testvérem volt. Végig néztem ahogy berakják a csomagtartóba és elhajtanak vele. Akkor hatalmas haragot éreztem és így át változtam farkas alakba és rohantam az erdő mélye felé. Egy jó ideje szaladtam, mikor megálltam egy pillanatra és vonyítottam egyet a többieknek, mert gondolom még nem tudták mi történt Cody-val. Elkezdtem a megbeszélt helyre rohanni, mert közben válaszoltak a vonyításomra. Ahogy meg érkeztem a fatelepre meg is álltam egy farakás előtt és nem sokkal ezután megérkeztek a többiek szintén farkas alakban.

-Igaz ez Mia? Tényleg megölték Cody? -körbe-körbe járkáltak körülöttem és közben egy-két morgást kaptam tőlük. Mindenki beszélt hozzám, de a nagy hangzavarban nem tudtam ki venni ki mit mondott. Egy idő után valaki el üvöltötte magát és a farakás felé fordultunk mindannyian.

-Szóval Argenték már megint kezdik a fajtánk ki irtását! -mondta a bátyám közbe jó nagyokat morgott.

-Mind annyian veszenek! -mondta Paul, aki közvetlenül mellettem állt.

-Nem biztos, hogy ők voltak nem láttam az arcukat! -mondtam.

-Akkor is veszni fognak! -hurrogót le. Én erre fel megtámadtam és a földre nyomtam. Nagyon nem bírom őt. Meg is öltem volna, ha a bátyám nem üvölt rám. Így elengedtem és rá néztem.

-Hamarosan elintézzük őket! -lassan elkezdtet le mászni a farakásról. -És te is harcolni fogsz velünk húgom! -egyre jobban közeledett felém. Mindenki hátrálni kezdett egyedül Seth, aki a bal oldalamon maradt és nem is ment el csak lefeküdt, mikor Matt már közvetlenül előttem állt. Felém magasodott és közben jó nagyokat morgott én meg egyre jobban hajtottam le a fejemet, amikor bátorságot vettem magamon.

-Én nem fogok veled harcolni! -most én magasodtam fölé közben morogtam én is rá és vicsorítottam. -Mint ahogy több ezerszer elmondtam te nekem csak a bátyám vagy, de nem vagy az alfám! -ez már ordítottam és mielőtt távoztam volna meglöktem és rohantam vissza az erdőbe és haza.

Hát újfent sikerült belekezdenem egy történetbe. Pedig megfogattam, hogy többet nem írok, de gondolom sokkan vagytok úgy mint én, hogy ha egyszer valami bele mászik a fejetekbe akkor addig nem megy onnan ki amig meg nem valósítod. Nem tudom mennyire sikerült jóra mint az előzőek, de remélem ez is tetszeni fog valakinek. Annyi kívánságom lenne, hogy ha tetszik akkor jelezzétek valahogyan felém, mert még nem teljesen sikerült befejezni így fogalmam sincs mikor fogom ki tenni a következő részeket. Most az első két részt terveztem ki rakni és tudom, hogy ebből a kettőből még nem lehet véleményt alakítani, de majd a későbbiek folyamán hátha. De addig is jó olvasást!😊😉