𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

62.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

Másnap már rég hét ágra sütőt a nap és gondoltam valószínűleg már dél is elmúlhatott. Valamivel sokall jobban éreztem magam, de a kezem még mindig fájt. Csak ültem az ágyban és olvastam egy újságot, amit biztos Chris hagyott mellettem. Egy ideig olvastam, mikor valaki kopogott.

-Szabad! -mondtam és utána résnyire kinyitotta az ajtót.

-Jó délutánt Mia. Valaki szeretne megnézni, hogy vagy. Bejöhet?

-Persze! -egy aprót bólintót és kinyitotta teljesen az ajtót, ahol mellette Liam állt a kezében valami szatyorral.

-Szia Mia. Jobban vagy? -jött beljebb.

-Igen. Most már sokkal jobban!

-Magatokra hagylak titeket! -mondta és be is csukta az ajtót.

-Nem suliban kéne lenned? -kérdeztem viccesen.

-Egy óránk elmaradt és gondoltam szükséged lenne a társaságra meg hoztam neked valamit! -le ült a mellettem lévő székre és át adta a szatyrot, amiben ruhák voltak.

-Igazán nem kellett volna!

-De. Tartoztam ennyivel, amiért segítettél nekem mindenben!

-Mivel én haraptalak meg ezért ez természetes volt!

-Ja. És mielőtt elfelejteném! -ki vett a zsebéből egy borítékot és azt is át adta. Gondoltam, ha pénz lesz benne hozzá vágom, de nem az volt, hanem egy kép, amin én és Liz voltunk rajta.

-Ezt meg még is, hogyan?

-Elmentem a bátyád falkájához és meg találtam egy régi pendrájvon és gondoltam örülnél neki! -vonta meg a vállát és erre fel megöleltem.

-Köszönöm! -nem mondott semmit csak vissza ölelt. Még beszélgetünk egy kicsit, de utána sietett haza, mert még van holnapra házia meg a szülei keresnék. Mikor elment 10 perc után megint elaludtam.

Kb. 2 órát aludtam és még tovább is ment volna, ha a hasam nem jelezte volna, hogy éhes így muszáj volt felkelnem, ami egy kicsit fájt. Elindultam a lépcsőn lefelé persze elég komás voltam így legfőképpen arra figyeltem, hogy ne esek le.

-Remélem van valami kaja, mert már éhes vagyok! -a vége felé már hallkaban mondtam, mivel nem volt egyedül a konyha asztalnál. Épp Derekkel beszélgetett, aki hátal állt nekem és nem is fordult felém. Egy darabig álltam ott lefagyva, de már kopogott a szemem az éhségtől.

-Fel fogok néhány cuccot aztán nem is zavarok! -mondtam miközben folyamatosan őt bámultam, de egy idő után elmentem mellette és gyorsan fel fogtam, ami a kezem ügyébe került és vissza is siettem az emeletre.

Halódtam nagyából miről beszélgetek és azt is amikor távozott. Nem sokkal ez után bejött hozzám Mr. Argent.

-Mit kereset itt? -néztem rá.

-Próbál rá jönni mi az a jel és gondolom látni akart! -ült le mellém.

-Az utóbbiról nem hiszem! -nevettem fel gúnyosan.

-Figyelj Mia. Nem úgy van ahogy te gondolod. Attól, hogy leléptél másnap szó nélkül attól még ne hidd, hogy annyira meggyűlölt, hogy nem érdekli mi van veled!

-Akkor mondja meg, hogy érhetném el nála, hogy végleg meggyűlöljőn?

-Nem tudom miért akarod, hogy ezt érezze irántad, de nem hiszem, hogy ezt te fogod eldönteni helyette! -mondta és kiment.

Sajnos ebben igaza volt, de most azt kívántam, hogy bárcsak nem mentem volna akkor vissza a hotelhez, mert akkor ez az egész nem történt volna meg.