𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

32.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

Másnap reggel Derek mellkasán ébredtem. Hát tegnap nem kicsit fárasztottak le azok hárman így csak lehuppantam a kanapéra és ülve elaludtam, de azt nem tudom, hogy kötöttem ki rajta.

-Rég nem aludtunk így! -mondta a reggeli rekedtes hangjával.

-Hát igen! -nem tudtam mit mondtam volna erre. Vágtam volna a fejéhez, hogy nem is tudom ki tehet róla?

Elengedtük őket én meg egyenesen haza mentem, hogy végre nyugodtan tudjak pihenni.

Ahogy beléptem a házba éreztem egy idegen szaggát. Körülnéztem a lakásba és pont fordultam, mikor ott állt mögöttem Peter. Én meg behúztam neki egyet.

-Meg örültél? -fogta a törőt orrát.

-Megérdemelted. Mit akarsz? -kikerültem és az emelet felé indultam.

-Az unkaöcsémet keresem!

-Hát itt nincs, szóval tudod, hogy merre kell kimenni! -mutattam az ajtóra.

-Tudod, hol van?

-Nem! -hazudtam.

-Persze. Majd el is hiszem, hogy a barátnője nem tudja, hogy hol lakik! -fonta össze maga előtt a karját.

-Miért mondanám el? Azért, hogy meg öld?

-Nem ölném meg. Ő az utolsó élő rokonom! -próbált érzelmes arcot vágni, de nem jött össze neki.

-Nem dőlök be! -és már indultam is volna, ha nem fogja meg az egyik kezemet. Csak sajnos a másikat szabadon hagyta így még egyszer megütöttem.

-Ne merj még egyszer hozzám érni!

-Jó. Megértettem. Vigyél el hozzá!

-Miért?

-Csak beszélni akarok vele!

Hosszú gondolkodás után bele egyeztem így elindultunk a régi Hale házhoz, mivel tegnap mondta, hogy eljön néhány cuccáért. Egész utón csak dumált pedig megfenyegetem, hogy megölőm, ha nem fogja be, de nem hatotta meg. Mikor megérkeztünk egymás mellett léptünk be a házba. Derek ott állt az asztal előtt és Peter felé egy üvegszilánkot dobott engem meg védelmezően maga mögé húzott.

-Mit akarsz? -morgott rá.

-Beszélni! -oda lépett elé és megfogta a vállát.

-Oké. Beszéljünk! -ránézett a kezére és a lépcsőnek hajította.

-Én nem így értettem a beszélgetést! -mondta fájdalmasan.

-Én már pedig így! -lépett elé és már készült meg ütni, mikor fel szólalt Peter.

-Tudok valamit!

-Mit? -mentem én is oda hozzájuk.

-Ahhoz kell a laptopom. Ha elenged akkor megkeressem! -nézett Derekre. El is engedte és elindult az emeletre mi meg kettesben maradtunk.

-Mi történt az orrával? -fordult felém.

-Betörtem neki. Nem nagyon díjaztam, hogy csak úgy bement a házamba! -Ezen csak elmosolyodót. Ez után csak egymás tekintetét fürkésztük, mikor elkomolyodót az arca.

-Mia. Én...! -hát új fent nem tudta befejezni, mert megjelent Peter a kezében egy laptoppal. Helyett is foglalt az asztalnál mi meg a két oldalára álltunk.

-Ez mi akar lenni? -néztem a képernyőre.

-Információ a kanimáról. Te vak vagy? -fordult felém Peter.

-Nem, de mindjárt új fent eltörőm az orrodat! -szorítottam ökölbe a kezemet.

-De tüzes valaki. Már értem miért tetszik neked! -nézett Derekre. -Gondolom az ágyban is ennyire...!

-Fogd be! -mondtuk egyszerre.

-Oké. Ahogy akarjátok! -és vissza is fordult a monitorhoz. Az a dolog nem történt meg köztünk, mert még én nem álltam rá készen, amit Derek meg is értett. Ezért hálás voltam neki.

-Ez elég érdekes!

-Micsoda? -hajoltam közelebb.

-Az, hogy a kanima még fog fejlődni! -és lejjebb tekert, ahol már szárnyai is voltak és eléggé félelmetes volt.

-Ez még nálam is nagyobb! -mondtam.

-Van itt egy animáció. Lehet nem is annyira durva! -és elindította. Hát egyszerre hátráltunk meg. Peter még le is csukta a laptopot.

-Ha Jackson át változik ilyené akkor nem foglyuk tudni meg állítani és megölni sem! -néztem Derekre.

-Lenne egy ötlettem! -szólalt meg Peter és felé fordultam.

-Mi lenne az?

-Kit szeret magánál is jobban Jackson?

-Lydiát! -mondta Derek.

-Akkor egyszerű. Oda kell hozzá vinnünk és ő majd...!

-Nem! -mondtam.

-Miért?

-Csak! -és elindultam kifelé.

-Miért csak?

-Azért, mert nem hagyom, hogy még egy barátom meghaljon, azért, mert én rossz döntést hoztam! -kiabáltam vele.

-Ugyan már. Most egy emberélet megérné. Hiszen ki tudja, hány embert ölne meg!

-Felejtsd el. Nem fogom Lydiát veszélybe sodorni egy ötlett miatt, ami nem is biztos!

-Tudod. Nem biztos, hogy a múlt meg ismételné önmagát! -erre felkaptam a fejjem.

-Mit tudsz? -kezdtem felé idegesen sétálni.

-Semmit!

-Ne hazudj! -álltam meg közvetlenül előtte.

-Ezt meg azt! -vont vállát. Én meg megfogtam és az arcát neki nyomtam a ház oldalának.

-Ha bárkinek mersz mesélni bármit. Esküszöm, hogy megölők. De teszek róla, hogy halott is maradj. Megértetted?

-Igen. Meg! -és elengedtem.

-Mia! -szólított meg Derek én meg felé fordultam. -Talán még is beválhat a terve!

-És mi van, ha még sem és megöli Lydiát?

-Nem fogja. Megígérem, de ahhoz az kell, hogy bíznod kell bennem! -lépett hozzám közzel. -Bízol még bennem?

Hosszú gondolkodás után válaszoltam.

-Igen, de szólnunk kéne Scottnak!

Csak egyetértően bólintott és elindultunk.