𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

61.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

Fáradtan és meggyötrötten estem be pofával az ágyba. Ez a nap leszívta minden erőmet. Nem elég, hogy ma 3 dogát írtunk, de végig a segélykéréseket halódtam, amiről nem tudtam, hogy honnan jönnek meg a szimbólum is megjelent a könyvemben. Megtehetem volna azt is, hogy nem figyelek rá, de egyszerűen nem ment. Muszáj lesz kiderítenem, hogy mi ez a jel? És miért látom? Elő is kaptam a családi történelmi könyvet, hogy hát, ha benne van. Már egy ideje lapoztam benne, mikor füst szaggot érzetem kirohantam a szobából és a szüleim szobájából lángok csaptak fel és gyorsan porig égetett mindent. Még vissza tudtam sietni a könyvért és azzal együtt lerohantam a lépcsőn, ahol szintén már minden égett. A gáztűzhely felett majd nem leszakadt a lángoló léc így nem kellett sokat tanakodnom mi lesz, ha nem rohanok ki innen mi hamarabb így egy kijárat volt csak az ablak. Még pont időben ugrottam ki rajta, mert robbant is a kóceráj.

Teljes mértékben le voltam sokkolódva. A szomszédjaim oda rohantak hozzám és felsegítettek a földről. Halódtam, hogy beszélnek hozzám, de nem értettem belőle semmit sem. Nem sokkal ez után megérkeztek a mentők, tűzoltók meg a rendőrök. Engem az egyik mentős kocsihoz kísértek és látták el a sérüléseimet, amiből tekintve, hogy az ablakon ugrottam ki elég sok volt.

-Jól vagy Mia? -jött oda hozzám Mr. Stilinski.

-Nagyjából! -közben még szették a bal kezemből a szilánkokat. Csak egy aprót bólintott és el ment telefonálni. Nem sokkal a távozása után Mr. Argent jött oda hozzám addigra már el láttak és bekötözték az egész bal kezemet.

-Tudod ki volt? -nézet a még mindig égő házra.

-Nem. Csak a füstöt éreztem meg aztán rohantam ki!

-De azért még valamit sikerült kihozni! -rakta le mellém a könyvet.

-Gondoltam lehet még szükségünk lesz majd még rá! -vontam meg a vállam.

-Tévedsz. Nekünk rád lesz szükségünk nem erre. Gyerre haza viszlek! -nyújtotta a kezét, de erre én csak értetlenül néztem rá.

-Tessék? Az otthonom lángokban áll vagy is csak állt!

-Az új otthonod nálam lesz, mivel gondolom nem akarsz a bátyádnál lakni, még így sem, hogy nincs most perpillanat itt!

-Mond valamit, de nem akarok senkinek sem a terhére lenni!

-Ne viccelj. Én is egyedül élek legalább nem lennék magányos és mellesleg nem akarom, hogy egy lepukkant hotelben lakj! -erre csak el mosolyodtam. Még az egyik mentős visszajött hozzám, hogy még egyszer le ellenőrizze minden rendben van-e, amikor Scott és Stiles rohantak oda hozzánk. Az utóbbi alig kapott levegőt.

-Jól...jól vagy Mia? -kérdezte levegő után kapkodva.

-Testileg most már igen, de lelkileg nem igazán! -fordultam a leéget ház felé, ami néhány perce még az otthonom volt.

-Lakhatsz nálam! -mondták egyszerre.

-Igazán köszönöm fiúk, de már van hol laknom! -néztem Mr. Argentre.

-Biztos? Nem lehet jobb lenne, ha az egyik barátodnál laknál! -kérdezte Scott.

-Nem hiszem. Mivel mind a kettőtöknek van barátnője így nehogy miattam szakítsanak veletek!

-Kira biztos megértené!

-Nincs semmi baj Scott. Jó lesz nekem Mr. Argentnél! -közben felálltam és fájdalmasan, de sikerült egy lépést tennem. Mind a hárman elkísértek a kocsihoz és segítetek, hogy be tudjak szállni.

-Gondolom nem jössz holnap? -hajolt be az ajtón Stiles.

-Nem. Majd csak két nap múlva, de azért hozzátok el majd a házikat!

-Persze Mia. Jobbulást! -mondták egyszerre és el is indultunk „haza".

Mikor megérkeztünk be is segített a házba. Számomra nagyon érdekes volt ez a szituáció. Igaz, hogy nem régen elmentem vele Mexikóba, de akkor is külön szobában voltunk meg mióta voltunk ellenségek most meg önszántából fel ajánlotta, hogy lakhatok nála. Biztos kiülhetett az arcomra valami, mert ahogy felértünk a vendégszobába rá is kérdezett.

-Minden rendben van? -beszívtam a levegőt és neki kezdtem.

-Csak fura ez az egész. Hány évig voltunk ellenségek és nemrégen a segítségemet kérte Mexikóban most meg önként fel ajánlotta, hogy lakhatok magánál és én ezt nem értem!

-Figyelj Mia. Te a bátyáddal ellentétben jó ember vagy. Néha el is gondolkoztam, hogy nem adoptáltak-e téged, mivel nem vagy olyan, mint a családod. Jó az apád sem volt kegyetlen gyilkos, de azért ő is ölt. A lényeg Allison azok után is a barátjának tartott téged, mikor a bálkor megölted a vadászokat és hitt benned a haláláig. Nem hiába segített neked, hogy meg tud ölni a nogitsunét. Sokat vitatkoztunk eleinte miattad, de amiket elmondott rólad és amiket én is láttam rájöttem, hogy nem minden vérfarkas rossz!

-Ahogy nem minden vadász is az!

-Pontosan. Na, de most te pihenj! -mutatott az ágyra. Oda vonszoltam magam és nagy kínok közepette befeküdtem és néhány perc után aludtam is.