𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

68.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

𓂀 𝑀𝒾𝒶 𝓈𝓏𝑒𝓂𝓈𝓏ö𝑔𝑒 𓂀

Újfent hétfő van, de most kivételesen nem mentem, mert a tegnapi halálból vissza térésem egy kicsit lefárasztott szóval nem lett volna erőm felkelni reggel nyolckor. Tovább terveztem aludni, mint dél, de a korgó gyomrom bele szólt. Ásítva érkeztem meg a konyhába, ahol helyett foglaltam Mr. Argent mellett.

-Ennyi alvás után is fáradt vagy? -nézett rám kérdőn.

-Igen!

-Egy valamit kérdezhetek?

-Persze!

-Hogy tudtál visszatérni a halálból?

-Nem egyedül sikerült. Az apám küldött vissza!

-Értem! -örültem, hogy nem kezdett tovább faggatni, mert nem akartam beavatni a beszélgetésünkbe.

Néma csendben voltunk egymás mellett néha azért váltottunk néhány szót, mikor kopogott valaki. Egymásra néztünk és harcra fel készülve léptünk az ajtóhoz. Fel vállaltam, hogy majd én ki nyitom és ahogy ez megtörtént Isaac állt az ajtóban egy táskával.

-Hogy kerülsz ide? És mi történt az arcoddal? -egy tippem azért volt, hogy egy szilánk eltalálta.

-Ha esetleg nem lenne probléma lakhatok itt? -nézett Mr. Argentre, aki automatikusan felém fordult.

-Mit gondolsz?

-Ez a maga háza nem? Akkor miért kéri ki a véleményemet?

-Mert te is itt laksz és melletted lakna!

-Rendben! -kikerültem és bementem a nappaliba, ahova követtek, de engem egy valami nem hagyott nyugodni és azaz arca volt. Oda mentem és végig simítottam rajta.

-Mi történt?

-Nos Derek kirakott szó szerint az utcára és még el sem mondta miért, de ugye nem akartam menni így hozzám vágott egy üveget! -a mondat végére láttam rajta, hogy erre rossz emlékek törtek fel benne, mert az apja is hasonló képen bánt vele.

-Biztos oka volt arra, hogy ki rakott, de azzal nem értek egyet ahogy tette! -ültem le mellé és együtt érzően megfogtam a kezét. -Engem 6 éven keresztül bántott a bátyám meg ugye nem régen is összekaptunk, de tudod Isaac ezek tesznek minket erőssé, mert mi leszünk azok, akik mindig fel fognak tudni állni bármekkora ütésből, amit az élet ad nekünk!

-Te sokkal jobb alfa vagy mint ő! -néztünk egymás szemébe és sejtettem mit akar ez után mondani.

-Felejtsd el Isaac. Nekem bőven elég Liam meg néha Embry-ék! -fel álltam mellőle és indultam is fel az emeletre.

-Nem hízelgésből mondtam! -szaladt utánam és a lépcső aljáról nézett fel rám. -Tényleg jó alfa vagy. Abban a két hétben, amig nem voltál néha össze verekedtem Liam-mel és sokkal jobbnak bizonyult, mint én pedig engem régebb óta tanított Derek! -rá néztem Mr. Argentre, aki csak megvonta a vállát.

-Nem lehet Isaac. Derek is jó alfa a maga módján! -megfordultam és folytattam az utamat.

-Te nem is voltál vele végig. Akkor honnan tudod? -erre megálltam, de nem fordultam meg.

-Onnan, hogy valószínűleg azért küldött el, mert félt téged az alfáktól és azért mondtam, hogy a maga módján, mert ő ilyen helyzetben nem úgy cselekszik ahogy én tenném vagy más! -néztem rá a vállam fölött és elindultam a szobában.

Már rég éjfél volt, de nem tudtam aludni csak forgolódtam. Borzalmasan hiányzik nekem Derek, de félek, ha engedek a csábításnak akkor meghal miattam ő is. Pont fordultam a jobb oldalamra, amikor egy farkasvonyítás haladszott az erdő mélyéről. Oda sétáltam az ablakhoz és csak hallgattam az újabbnál újabb vonyításokat. Olyan ismerősek voltak valahonnan, de még is honnan?