𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

55.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

Ilyen délután felé összegyűltünk Dereknél, mivel próbáljuk megkeresni Stilest. Épp az asztalon lévő térképet néztük és csapatokat osztottunk, amikor Scott telefonja csörögni kezdett. Beszélt egy darabig az illetővel és ahogy lerakta ijedten fordult felénk.

-Jól vagy Scott? -léptem elé.

-Anya hívott Stiles vagy is a nogitsune a kórházban van és vele vannak a rókafarkak!

-Ez nagyon nem jelent jót!

-Hát nagyon nem! -mondta és elindult. Utána nem sokkal mentem én is.

Mikor megérkeztünk rengetegen rohantak ki az épületből és volt, aki megsérült.

-Mi legyen a terv? -néztem fel Scottra.

-Szerintem szét kéne válnunk. Nem? -fordult felém.

-Meg lehet!

Gyorsan csapatokra váltunk szét. Én, Scott, Lydia és Liam mentünk be a főbejáraton a többiek pedig a meg adót irányba mentek. Egyetlen egy problémám volt és azaz, hogy Seth-ék Derekkel mentek. Nem is ez volt a probléma, hogy Derekkel voltak, hanem inkább, hogy nem lesznek a közelemben, ha bajuk lenne. Ez nagyon aggasztott.

Ahogy sétáltunk a folyósón nagyon horrorfilmbe illő volt, mivel üres volt az egész és a lámpák és néha kialudtak néha meg felkapcsoltak. Éreztem, hogy Liam egy kicsit fél, de próbálta nem kimutatni.

-Nyugi! -fogtam meg a kezét. Erre nem válaszolt semmit csak megszorította.

-Csak négyen jöttetek. Hmmm...Kár! -lépett ki a folyósóra Stiles vagy is csak a teste.

-Ennyien is elegek leszünk. Nem? -fordult felém Scott miközben eléjük álltam.

-Ugyan olyan vagy mint az apád. Ezért is téged és nem a bátyádat akarom megölni! -lépett felém egyet.

-Egyszer egy bölcs ember azt mondta. Nem érdemes a múlton rágódni, mert felemészt! -sétáltam lassan felé.

-Ahhoz képest te sem tudod elengedni. Pedig nem te ölted meg! -villantott fel egy gonosz mosolyt és a mondat végére megálltam.

-Az teljesen más szituáció. Én nem buszú miatt jöttem vissza a halálból!

-Mondjuk ez igaz! -már közvetlenül előttem állt. -A te gyengeséged is az, ami apádnak. Túlságosan meg akarod védeni a barátaidat és ez nekem kapóra jön!

-Mire akarsz ki lyukadni?

-Hogy ha néhányan meghalnának akkor a lelki fájdalom miatt te sem fogsz tudni harcolni!

-Nem fogom hagyni, hogy bármelyiküket is bántsd!

Csak gonoszan elmosolyodót megragatt és magával vitt egy másik folyósóra, ahol már Scotték nem voltak ott így nekem esett.

Egy jó darabig csak verekedtük, amikor le lökött a földre és a sérüléseim miatt nem bírtam fel állni.

-Hiába próbálkozol el fogsz bukni! -mondta és eltűnt. Ekkor hangokat halódtam, amik felém közeletek. Ahogy meglátott Liam oda is rohant hozzám.

-Jól vagy Mia? -kérdezte miközben felsegített a földről.

-Igen. Fogjuk rá! -fogtam az egyik kezemmel a hasamat a másikkal pedig át karoltam a nyakát. Ekkor Lydia megfordult és furán méregette az ajtót.

-Baj van Lydia? -kérdeztem.

-Valaki haldoklik! -alig ért a mondtat végére el engedve Liam-met rohantam a bejárat felé. Néha neki kellett dőlnöm a falnak, de nagy kínok közepette sikerült. Ahogy kiértem mindenki Seth mellett állt kivétel Embry meg Derek, mert ők ott guggoltak mellette. Az első pedig a karjaiban fogta. Egy rossz emlék ugrott be, mint ha az én 14 éves kori énemet láttam volna csak más valakivel a karjaimban. Oda rohantam amennyire tudtam és át vettem Emry-től, aki továbbra is mellettem guggolt.

-Annyira sajnálom Seth. Ez az én hibám volt megint! -szorítottam magamhoz és megállás nélkül sírtam.

-Ez nem a te hibád, ahogy a többi dolog sem! -mondta már elég nehézkesen és még a vér is gátolta, ami meg állás nélkül folyt a szájából. -Hamarosan már a szüleim és a testvéreim mellett leszek. Majd elmondom a családodnak miket tettél másokért! -a végét már nagyon nehezen mondta ki még egy köszönök mindent kicsúszott a száján, de utána a szeme örökre zárva maradt.