Az én nevem Mia Williams. 16 éves vagyok. Beacon Hillsben születtem és ott éltem addig a napig még meg nem ölték a szüleimet a vadászok és utána én és a bátyám el költöztünk a városból és jött velünk a falka is. Igen falka és vadászok hát a vérfarka...
1 hét telt el azóta. Ebben az egy hétben megismerkedtünk Derekkel. Hát Stiles és Scott szinte minden nap suli után itt voltak egészen estig. Ami a legjobb hír volt az az, hogy ejtették a vádat Derek ellen, mert nem volt kézzel fogható bizonyíték ellene így haza költözőt. Szerencsére a mai tanítás elmarad, mert ma lesz a bál és most díszítik ki az iskolát. Ilyen dél felé a lányokkal elmentünk a plázába vásárolni, mert Lydiának egyik ruhám sem tetszett, amit kiválasztottam és Allisonnál is hasonló volt a helyzet. Szinte az egész plázát bejártuk, de semmi.
-Már lassan 1 órája vagyunk itt és semmi! -ültem le az egyik padra.
-Ilyen könnyen nem adjuk fel! -jött oda Lydia és próbált fel rángatni.
-Én feladom. Jó lesz nekem, az, amit kiválasztottam elsőre!
-Esküszöm, ha bármelyikbe mersz jönni leráncigálom rólad! -emelte meg a hangját és fel is rángatott.
Sétáltunk egy darabig, mikor bementünk egy boltban. El kezdtem nézelődni, de semmi. Alig, hogy visszaraktam a ruhát már egy Lydia meg jelent a kezében legalább 10 darabbal. El is rángatott az egyik próba fülkében. Nagy nehezen, de meg lett az igazi.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Mia te kivel mész a bálba? -fordult felém Allison, ahogy kiléptünk a boltból.
-Stiles-sal! -válaszoltam.
-Uhhh! -mondták egyszerre.
-Most ezt miért? -néztem felváltva rájuk.
-Csak mert már ideje volt! -mondta Lydia.
-Miért is?
-Mert ti mindig is össze illetettek!
-Mi?
-Jajj Mia. Mind a kettőtök apukája rendőr vagy volt rendőr, mindig együtt keveredtetek bajban és 3 éves korotok óta ismeritek egymást. Szinte lelki társak vagytok!
-Oké. Ezt most haddjuk! -mondtam és elindultam a kocsihoz.
Ahogy hazaértem rögtön el is indultam a szobámba. Egész utón egy kicsit mérges voltam Lydiára. Miért hiszi azt, hogy mi összeillünk Stiles-sal? Lehet, hogy jó barátok vagyunk, de én sohasem éreztem többet barátságnál. Meg itt van nekem Derek. És hát nem tudtuk sokáig titkolni, mert rájöttek a fiúk. Nem nagyon tetszett Stiles-nak, de nem hiszem azért, mert szerelmes lenne belém. Na, itt is az egyik bizonyíték, mert nem éreztem rajta féltékenységet. Mikor beléptem a szobámba egy Derek fogadott.
-Mit keresel itt? -fontam össze magam előtt a karomat.
-Csak látni akartalak, ha már nem találkoztunk ma! -elém lépett és megcsókolt.
Ilyen 5 óra felé elkezdtem készülődni így haza is küldtem Dereket, mert csak feltartott volna. Mielőtt elment volna azért elmondta, hogy üzenjem meg Stilesnak ha meg mer csókolni akkor ki tekeri a nyakát. Megnyugtattam, hogy át adom neki, de eszem ágába sem volt. Pont készlettem, mikor megérkezett a kisérőm.
-Gyönyörű vagy Mia! -mondta mialatt kiléptem az ajtón.
-Köszi! -nyomtam puszit az arcára.
Mikor megérkeztünk már Scotték ránk vártak. Gyors köszönések után el is indultunk az iskolában. Ahogy be léptünk a terembe már javában ment a buli. Mivel mi ketten nem igazán tudtunk táncolni így inkább ittunk és ettünk.
-Nézd mindenki, de boldog a szerelemtől! -nézett körbe Stiles.
-Nyugi. Egyszer te is megtalálod az igazit! -meg fogtam a kezét biztatásként.
-Nem hiszem! -sütötte le a szemét.
Mondani akartam neki valamit, de akkor meghalottam Scott meggyötőrt üvöltését.
-Annyira sajnálom Stiles, de mennem kell! -fel pattantam mellőle és rohantam a hátsó parkoló felé. Mikor kiértem Scott éppen 3 vadász folyamatos lövései elől rejtőzködött. Gyorsan át változtam és rá rontottam a vadászokra. Már az utolsót terítettem le és egyszerűen letéptem a fejét. Jobb oldalra pillantottam, ahol éppen Allison az iskola busz mögött rejtőzködőt. Ahogy egymás szemébe néztünk már tudtam, hogy tudja ki vagyok és mit tettem hiszen be terített a vér és nem mellesleg egy ember fejét téptem le előtte. Oda akartam menni hozzá, de akkor még több kocsi hangját halódtam így Scotthoz rohantam.
-Ülj fel! -mondtam és a hátam felé biccentettem.
-Biztos, hogy elbírsz?
-Igen. Gyerre!
Pont időben, mert már jöttek volna felénk a vadászok, de én elrohantam az erdő felé. Jó pár perc futás után megérkeztünk Derekhez. Valószínűleg halódta, hogy jövünk, mert már kint várt ránk.
-Ez nem volt valami kellemes élmény! -mondta Scott mialatt le szállt a hátamról.
-Bocsi!
Be is mentünk a házba. Én kaptam egy pólót, hogy vissza tudják változni. Ahogy végeztem le is mentem hozzájuk.
-Meglőttek? -kérdeztem Scott-tól.
-Nem. Pont időben értél ki!
-Azért megköszöntem volna, ha szólsz, hogy nem messze van tőled Allison! -emeltem meg a hangomat.
-Sajnálom!
-Sajnálhatod is. A szeme láttára öltem meg 3 embert!
-De ha beszélünk vele akkor...!
-Akkor mi lesz? Ha? Ezt sehogy sem fogjuk kidumálni nála. Szó szerint megmutattuk, hogy kik vagyunk és el fogja mondani a szüleinek és akkor nekünk vagy is nekem végem, ha csak...!
-Csak mi?
-Ha csak nem könyörgőm magam vissza Matt-hez!
-Nem kell megoldjuk!
-Remélem is!
Ez után haza dobott minket Derek. Vagy is csak Scottot, mert velem akart maradni. Ne, hogy utánam jöjjenek a vadászok.
