𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

60.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

𓂀 𝑀𝒾𝒶 𝓈𝓏𝑒𝓂𝓈𝓏ö𝑔𝑒 𓂀

Hát hétfő van, ami azt jelentette vége a szünetnek. Épp kerestem a szekrényembe a matek cuccomat, amikor Stiles jelent meg mellettem.

-Szia Mia!

-Neked is! -fordultam felé. Láttam rajta, hogy valamit mondani vagy kérdezni akart.

-Mond nyugodtan, amit akarsz!

-Oké, de nem haragszol meg érte?

-Nem. Nyugi!

-Mr. Argent elmesélte, hogy megint összekaptatok Mattel és a szemedről is szót ejtett!

-Igen nem értettünk egyet és igen megsértette a szememet, de kivételesen most nem vagyunk úgy rosszban, mint tavaly és csak azért jött nekem, mert nem mentem neki segíteni Washingtonba!

-Értem. Remélem nem fog még egyszer bántani!

-Hidd el én is nagyon reménykedek benne! -közben elindultunk és a folyósó végén Kira a tegnapi idegen lánnyal beszélgetett.

-Amúgy ki ő? -biccentettem rá.

-Ja...Igen...Nos ő Malia Hale!

-Miért van az, hogy én akár hányszor elmegyek akkor felbukkan egy új Hale? -kérdeztem, de inkább magamtól.

-Úgy kb. 1 hete, hogy megtaláltuk és gondolom nem nehéz kitalálni, hogy Peter lánya, aki nem vérfarkas hanem vérpréri és...az én barátnőm! -nem kicsit lepődtem meg a barátnő szóra.

-Komolyan? Legalább boldog vagy?

-Igen. Jól megértjük egymást!

-Stiles. Gyerre ide! -kiabált neki a barátnője ő meg fej vesztve el kezdett rohanni.

-Azt látom! -ordítottam a fiú után, de választ nem kaptam. Azért örültem Stilesnak hiszen mióta ábrándozott egy barátnőről bár elsőre egy Hale egy kicsit kihívás lesz neki. Pont indulni akartam mikor Lydia át karolta a nyakamat.

-Úgy néz ki valaki bejön Steve-nek! -mutatott az egyik felettünk járó srácra, aki folyamatosan engem nézett.

-Nem nagyon érdekel! -és tovább indultam.

-Jaj Mia. Ne legyél már ilyen egy éve, hogy szakítottál Derekkel és azóta nem is jártál senkivel sem. Én most megörülök, hogy nincs senkim!

-Figyelj Lydia. Nekem nem kell senki se. Értedet?

-Oké. Csak látni rajtad, hogy magányos vagy és nem akarom, hogy ezt érezd!

-Köszi, hogy foglalkozol velem, de hidd el, hogy meg van rá az okom! -és megöleltük egymást. Ahogy elváltunk egymástól már is rohantunk a terembe matekra.

Az utolsó óránk tesi volt, de most a lányok lazíthattak, mert valamikor meccs lesz és Coach csak a fiúkat akarta kínozni így mi négyen lányok ültünk egymás mellett. Lydia közötünk ült Maliával, mert biosz órán majd nem egymásnak mentünk. Már nagyban ment a játék, amikor Kira néhány centire elkapta a labdát Malia arcától.

-Ez igen! -mondtam le döbbenve.

-Te! -mutatott Kirára Coach. -Ez szép volt. Álljon be maga is játszani! -intett a pálya felé.

-Lány létemre játszhatok ilyet? -fordult felénk.

-Persze! -mondtuk hárman egyszerre.

-Akkor szurkoljatok! -és le is rohant.

Hát Kira a földbe verte a fiúkat. Sokkal jobban játszott, mint ők. Most kivételesen élveztem a játékot, de csak addig amig meg nem halódtam egy halk suttogást jobbról. Értelmetlenül néztem az említett irányba, de valami vonzott arról.

-Elmegyek Wc-re! -mondtam Lydiának és a válaszát meg sem vártam csak elindultam.

A suli üres folyósóján sétáltam, mivel csak nekünk volt 8.óránk. Minél beljebb sétáltam annál nagyobb érzések kerítettek hatalmukban, mikor meghalódtam egy hangot.

-Egy királyra van szükségünk!

Később egyre többen beszéltek, amiből csak egy valamit tudtam ki venni.

-Segíts nekünk. Segíts!

Ezt egyre többen mondogatták már kezdtek az őrületbe kergetni így berohantam az első ajtón, ami kézre esett. Ahogy beléptem két oldalt lángok csaptak fel és a fal felé mutattattak. Ahol a tűz egy szimbólumot rajzolt körbe és ugyan úgy halódtam a segélykiáltásokat végül sokkal vörösebben kezdtem látni mindent és összeestem. Mint akinek pánikrohama volt úgy kapkodtam a levegőt. Mikor meghalódtam magam mögül egy hangot.

-Jól vagy Mia? -szaladt oda hozzám Mason és felsegített a földről. Felnéztem a falra és már nem volt ott semmi sem.

-Igen. Persze. Csak megszédültem! -el engedtem, de majd nem a földön kötöttem ki megint.

-Nem úgy fest. Visszaviszlek a többiekhez! -nem álltam le vele vitatkozni így hagytam, hogy vissza kisérjen a pályára.