𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

72.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

Másnap nem félelemmel keltem, hanem boldogsággal. Élveztem, hogy a napsugarai melegítették a bőrömet. Még aludni akartam, de egyesek nem nagyon hagyták, mert elkezdte csókolgatni a vállamat.

-Most legalább nem léptél le!

-Most nem, de kitudja! -fordultam felé. Néztük egymást egy darabig, de a boldogságomat felváltotta a bűntudat. Biztos ki ülhetett valami az arcomra, mert azon nyomban megkérdezte.

-Van valami baj?

-Sajnálok mindent. Miattam haltál meg majd nem. Meg szenvedtél 2 héten keresztül, azért, mert én féltem a múltam miatt! -egy könnycsepp kifolyt a szememből, de ő le is törölte.

-Ne foglalkozz a múlttal. Ami megtörtént az megtörtént. Igaz nem értettem miért tetted azt, amit, de így, hogy elmondtad megértem!

-Más nem értené meg! -nevettem fel.

-Tudod Mia. A hotelnél igazad volt, hogy nem véletlenül kék a szemem, mivel az első szerelmem miatt lett az és eleinte én is féltetelek téged, de rájöttem, hogy tudsz magadra vigyázni és boldogulsz nélkülem!

-Oké. Egyezünk meg! -fordultam a hasamra. -Bármi történik a jelenbe vagy a jövőbe nem fogjuk egymást annyira félteni!

-Legyen! -mondta és magára rántott és megcsókolt.

1 óra telt el, amikor Scott és Stiles rohantak be a lakásba.

-Mi történt? -kérdeztem, ahogy eléjük sétáltam.

-Isaacéket elvitték és Liam is velük volt! -mondta Stiles levegő után kapkodva. Hát nekem nem kellett kétszer mondani és már le is rohantam a camarohoz. Sok kocsikázás után új fent a banknál kötöttünk ki. Még nem mentünk be addig még a többiek megnem érkeztek. Ahogy ideértek azon nyomban elindultunk be és már vártak minket, de egy másik alfa is velük volt, aki a lépcső tetején állt.

-Lám lám a király alfa is eljött! -csukta össze a botját.

-Még szép. Az én bétám is itt van! -morogtam rá.

-Azt a hármat visszakapjátok, de a tiéd marad! -mosolyodót el ördögien.

-Minek kell ő neked? -léptem feléjük egyet. Közelebb terveztem menni, de Derek megfogta a felkaromat.

-Nekem nem ő kell! -rázta nem-leges a fejét. -Hanem te!

-Hát velem nem járnál jól! -és neki mentem az ikreknek.

Mindenki harcolt mindenkivel. Én most kivételesen a lánnyal harcoltam. Dulakodtunk egy darabig, mikor bal oldalra néztem és az a barom állatt most Dereket akarta belökni abba a szakadékba. Sikerült a falnak vágnom és oda rohantam hozzájuk. Lelöktem a férfit és még pont időbe Derek elé ugrottam így egyikünk sem esett le vagy is nekem majd nem összejött, de a derekam köré fonta a kezét.

-Ez meleg volt! -néztem fel rá.

-Ez kockázatos volt Mia! -nézett le rám és sejtettem, hogy ez kioktatás volt.

-Mit beszéltünk meg az ágyban?

-Jogos! -homlokon puszilt.

-Még nincs vége király alfa. Még eljövök érted! -mondta a főalfa és el is tűntek.

Mikor kiértünk addigra Liaméket is ki hozták. Ő oda is rohant hozzám és megölelt. Alig váltunk szét, mikor csörögni kezdett a telefonom. Rá néztem a kijelzőre és Matt neve volt kiírva.

-Mit akarsz Matt? -kérdeztem bunkón.

-A kórházban vagyunk. Emily szülni fog és azt szeretné és én is, hogy itt legyél. A te döntésed, hogy jössz-e! -és rám is rakta.

El emeltem a fülemtől és továbbra is azt néztem.

-Mi történt? -jött oda hozzám Derek és végig simított a kezemen.

-A kórházba kell mennem! -mondtam és elindultam. Alig értem el az épület végét, mikor megállt mellettem egy fekete kocsi.

-Szállj be. Veled megyek én is! -biccentett a másik oldalra. Beültem mellé és el is indultunk.

Mikor megérkeztünk Melissa elkísért minket a szülőszobához, ahol előtte Matt állt és fel-alá járkált. Oldalra pillantott és találkozott a tekintetünk. Ő sem jött oda hozzám és én sem. Egy darabig néztük egymást, mikor Derek a hajamba puszilt.

-Menny oda hozzá. Nem lehetek örökre ellenségek! -súgta a fülembe. Csak bólintottam és elkezdtem felé sétálni. Nem messze álltam meg tőle, de nem akartam túl közzel menni sem, mivel még mindig haragudtam rá.

-Sajnálom! -mondta ki hosszú csend után.

-Hiába mondott ezt Matt. Különbözőek vagyunk szóval köztünk mindig háború lesz. Sohasem lesz béke köztünk!

-Ebben igazad van, de akkor sem kéne nekem így viselkednem veled! -közelebb lépett hozzám. -Azt szeretném, ha te lennél majd a keresztanya a fiúnknak! -erre felcsillant a szemem.

-Komolyan gondolod? -mosolyodtam el.

-Igen! -megöleltük egymást. -Bár annak jobban örülnék, ha nem Derek lenne a keresztapja, de van egy olyan érzésem, hogy már az is marad! -súgta a fülembe.

-Nagyon jól gondolod!

Néhány óra elteltével meg született a keresztfiam. Nem sokkal utána be is mehetünk hozzájuk és ahogy a kezembe adták meg is jegyeztem valamit.

-Remélem csak külsőre hasonlít rád! -néztem a bátyámra.

-Én is remélem!

Váltottak néhány szót a doktorral közben a kis Brain az én kezemben volt, mikor Derek megszólalt.

-Mi is összehozhatnánk egy ilyet! -nézett a szemembe.

-Majd annak is eljön az ideje! -löktem oldalba.

Egy idő után haza indultunk bár én abban reménykedtem, hogy Mr. Argenthez visz, de a lakására vitt szóval ő a mondatommat úgy értelmezte, hogy az a majd most van.

꧁༺Vége ༻꧂

Hát ennek is eljött a vége😔Tovább terveztem írni csak sajnos nem lesz időm rá a nyáron így új fent lezárult egy történet. Bár reménykedek benne, hogy egyszer kétszer sikerül majd leülni, de így nehéz megjósolni. Addig is ez lesz a vége. Köszönök mindent😘