𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

66.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

Mikor megérkeztünk minden túl csendes volt. Stiles mellé léptem, akinek a kezében volt a tervrajz.

-Akkor ebbe kéne lemásznom? -mutattam rá az egyik kéményre.

-Igen! -csak bólintottam, hogy értettem és felmásztam a tetőre. Ahogy elértem a kéményt azonnal bele másztam. Úgy éreztem magam, mint ha a mikulás lennék. Persze a lány és a soványabb változata. Hangokat halódtam magam alatt így muszáj volt meg állnom és lehető legcsendesebbnek lennem.

-Biztos vagy benne, hogy eljön értük? -kérdezte egy női hang.

-Hogy ne jönne el értük. Hiszen a bétái! -mondta egy férfihang. Próbáltam le lassítani a szív verésemet, hogy ne haljanak, de ez nem jött be, mert valamit a betonba dobtak így én a törmelékekkel együtt leestem közéjük.

-Lám lám. Egy kis kém, de lássuk, hogy laposan, hogy néz ki! -felém emelte a lábát a férfi és mikor rám akart lépni el gurultam onnan. Miközben talpra álltam feléjük üvöltöttem, amit nem nekik szántam hanem Scottéknak.

-Még egy alfa!

-Igaz alfa! -mikor ki javítottam nekik is estem.

Verekedés közben a szemem sarkából láttam ahogy a többiek próbálnak be jutni, de nem sikerült nekik. Az ikreket és a férfit ellöktem magamtól csak a nő akart nekem esni a kezében egy vascsővel és támadt egy ötlettem. Az ajtó felé fordultam és ha pont úgy dobná ahogy gondoltam akkor betudnának jönni segíteni. Visszafordultam a nő felé és vártam, hogy azt tegye, amit vártam tőle és így is lett. A felém száguldó csövet úgy védtem ki, hogy egy nagyot szaltózttam hátra. És úgy lett, ahogy én ki terveltem a többiek felálltak mellém és együtt estünk az alfáknak. Közben a maradék falka tag is megérkezett így többen voltunk ellenük. Akik nem a harcban segítettek azok kihozták Erikáékat és vitték is őket ki. Az a barom állat, aki nálam jóval magasabb volt ki fogott nem csak rajtam hanem Liamen is, aki nekem segített. Ő már rég a földön feküdt én meg harcoltam a férfival, amikor már nagyon közzel kerültünk mind a ketten egy sötét szakadékhoz. Mind a ketten azon voltunk, hogy a másikat lökjük bele. Bár igaz Liam próbálta el kapni a lábát, de végül mind a ketten bele estünk.

𓂀 𝒮𝒸𝑜𝓉𝓉 𝓈𝓏𝑒𝓂𝓈𝓏ö𝑔𝑒 𓂀

Én és Derek pont az ikrek ellen harcoltunk, amikor meghalódtam Liam hangját, aki a bank sötét szakadékjába nézett le felé. Sikerült el löknőm annyira az ikreket, hogy oda tudjak rohanni Liamhez és még pont sikerült megfognom, mert majd nem leesett. Addigra felszívódtak az alfák és körültekintettem mindenkin, hogy elmúljon a rossz előérzetem, de nem lett így.

-Hol van Mia? -néztem Liamre, akinek könnyezni kezdett a szeme és a szakadék sötét alja felé nézett és beigazolódott a rossz érzésem.

-Biztos? -kérdeztem, de tudtam nagyon jól az igazságot.

-Magával rántotta az a barom! -nem mondott többet csak a kezemet sokkal erősebben kezdte el szorítani. A többiek felé fordultam, de nem kellett mondanom semmit sem, mert nagyon jól hallottak mindent.

Elvittük a sérülteket Deatonhöz. Egyikünk sem szólt egy szót sem. Mindenkit ledöbbentett a tény, hogy Mia nincs többé.

-Lehet, hogy túl élte! -járkált fel-alá Stiles. Ilyenkor nagyon utáltam, hogy próbált pozitív maradni, mikor kézzel fogható volt, hogy Mia meghalt.

-Felejts el Stiles! -mondtam.

-Nem mond ezt Scott. Mióta ismerjük őt? Úgy kb. 12 éve vagy is te én már több ideje, de nem ez a lényeg. Mennyi mindent túl élt főleg Matt kínzásait és...! -folytatni akarta tovább, de mérgesen közbe szóltam.

-Hagyd abba. Ki tudja milyen mély az a szakadék még akkor is, ha nem annyira az, de már pár méter elég arra, hogy el törjőn a nyaka vagy a gerince. Meghalt Stiles! -a mondatom végére kiviharzottam a vizsgálóból, felültem a motoromra és haza mentem. Én sem akartam elhinni, hogy Mia meghalt, de ekkora zuhanást senki sem él túl.