𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

17.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

Másnap suliban még mindig az az érzés volt bennem. Láttam délelőtt Stilessékon, hogy aggodnak miattam. Pont az ebédlőben álltam sorban, mikor mellém csapódót Stiles.

-Kérlek Mia. Mond el, hogy mi bánt? Kezdek megkattani miattad! -közben mind a ketten vettük el az ebédűkent.

-Nincs semmi Stiles. Jól vagyok! -és le is ültünk Scotthoz.

-Nem csak Stiles aggódik miattad már én is! -fogta meg a kezemet.

-Jól esik fiúk, hogy aggódtok miattam, de nem kell. 6 év alatt megtanultam egyedül fel dolgozni a problémáimat!

-De most már nem vagy egyedül. Itt vagyunk neked! -ölelt magához Stiles.

Ekkor füttyentésekre lettünk figyelmesek arra kaptunk mind annyian a fejünket. Erika és Isaac sétáltak be az étkezőbe. Hát elég menőknek hitték magukat, de tudtam, hogy miért és ahogy ránéztem Scottra már ő is.

-Mia a szemed!

-Tudom Scott! -sejtettem, hogy élénk kékben világított hiszen nagyon mérges voltam. Bele hazudott a szemembe. Én meg még hinni is akartam neki. Egy idő után sikerült le nyugodnom, de azt is Stilesnak köszönhetem, mert folyamatosan ölelt magához.

-Ők, hogy lettek vérfarkasok? -súgta nekem Scott.

-Egyet tippelhetsz!

-Matt?

-Nem. Az én fajtámnál nem lehet harapással át változtatni senkit sem!

-Miért? -kérdezte Stiles.

-Azért Stiles, mert ha feltűnt nem vagyok emberként 190 centi és ahhoz, hogy akkora legyek a csontozatomnak is úgy kell összeállni. Ezért van az, hogy az én fajtám csak születéssel jöhet létre!

-Akkor ezek szerint Derek volt! -mondta Scott.

-Tálált süllyedt!

-Most már értem mi a bajod! -mondta Stiles.

-Igen. Az a bajom, hogy bele hazudott a szemembe tegnap!

-Várj. Te már tegnap óta tudod és nem szóltál nekünk? -kérdezte dühösen Scott.

-Én csak Jacksonról tudtam. Azt is onnan, hogy bioszon halódtam, hogy beszélgetek, de erről a kettőről nem szólt!

-De miért pont teenagereket? -kérdezte Stiles.

-Én tudjam. Már olyan, mint ha nem is ismerném, de szerintem még lesz egy valaki a falkájába!

-Ki? -kérdezték egyszerre.

-Ki a harmadik kerék az ő barátságukban? -biccentettem Erikájékra.

-Boyd! -válaszolta Scott.

-Igen és én úgy tudom a korcsolyapályán dolgozik este!

-Akkor oda kell mennünk! -nézett rám.

-Én is így érzem!

-Szuper. A három testőr ma munkába megy! -mondta Stiles.

-Te nem jössz! -mondtuk egyszerre Scottal.

-Miért?

-Mert szerintem nem ússzuk meg harc nélkül! -nézet rám Scott.

Ahogy ki mondta össze szorult a szívem. Tudtam én is nagyon jól, hogy ebben igaza van, de nem akartam bántani Dereket. De egyszerűen felelőtlenül viselkedik és én ezt meg akarom akadályozni.

Este el is indultunk Scottal. Mikor megérkeztünk nem volt még ott senki csak mi ketten és gondolom bent meg Boyd volt.

-Nyissam én ki vagy megpróbálod te? -néztem Scottra.

-Majd én! -mondta és kieresztette a karmait és próbálta kinyitni a karmaival a zárat, ahogy én szoktam. Megkért rá, hogy tanítsam meg neki, ha bajba keveredik és én nem vagyok ott vele. Nagy nehezen sikerült neki és el is indultunk befelé. Ahogy beléptünk meg is láttuk és oda mentünk hozzá, hogy lebeszéljük.

-Mit kerestek itt? -nézett le ránk a jég simítóról.

-Beszélni akarunk veled! -mondta Scott.

-És miről?

-Ne hagyd, hogy át változtasson téged!

-Már eldöntöttem. Nem tudtuk lebeszélni! -na itt nálam elpattant valami.

-Figyelj te idióta. Azt hiszed olyan jó dolog? Ha? Lehet erősebb, gyorsabb leszel, de nem csak kapni fogsz, ha nem veszíteni is. Én születésem óta vagyok az és én elvesztettem az egész családomat, azért, mert vérfarkas vagyok csak a bátyám maradt. A vadászok minden pillanatban a seggedben vannak és lesznek is addig még meg nem ölnek. Engem már tuccadszor lőttek meg és ne hidd, hogy egy golyót lőttek belém, hanem több ezret. Egyszer majd nem meg is halltam! -ordítottam vele.

-De élsz!

-Igen, de csak azért, mert egy jó ember megmentett! -csuklott el a hangom. Mindig mikor rá gondolok sírhatnékom van, de nem sírhatom el magam, mert megígértem neki, hogy mindig erős leszek és nem rágódok múlton.

-Tudtam, hogy ide fogtok jönni! -hátra fordultunk és ott állt Derek és az a kettő.

-Hazudtál nekem! -emeltem meg a hangomat.

-Ezt majd négyszemközt megbeszéljük!

-Miért teszed ezt? -kérdezte Scott.

-Minden alfának szüksége van falkára és egy alfa nőstényre is! -itt rám nézett. Gondolom reménykedett benne, hogy mellé állok, de akkor perpillanat kiakartam csinálni.

-Sejtettem, hogy nem hiába vagy jó tesiből! -gúnyolódott velem Erika.

-Ha tudnád, hogy még mi másban is. De szerintem nem vagytok tisztában vele, hogy én mi is vagyok valójában?

-Vérfarkas! -válaszolta Isaac.

-Igen az vagyok, de nem olyan átlagos, mint gondolnátok! -nem is haboztam át is vettem a farkas alakomat és mikor megérkeztem a jégre be repedtt alattam és rájuk üvöltöttem. Éreztem, hogy félnek, de utána már bátorságot vettek magukon.

-Attól, hogy nagyobb vagy az nem jelenti, hogy tudsz is jól harcolni! -gúnyolódott még mindig. Volt egy olyan érzésem, hogy Scott érezte, hogy nem kell sok és neki megyek.

-Nyugi. Mia! -rakta rá a kezét az első lábamra. -Nem fogom hagyni, hogy ezt tedd! -nézett Derekre.

-Nincs sok választásod!

-Reméltem, hogy megbeszéljük, de úgy néz ki nincs más megoldás! -mondta és a jégbe csapott és ő is át változott.

Akkor hirtelen nem tudtam mit tegyek. Nem akartam hagyni, hogy át változtassa Boydot is, de nem akartam ellene fordulni sem. Rá küldte Erikáékat és már egy jó ideje harcoltak, de láttam Scotton, hogy kettővel nem fog nagyon bírni így döntöttem. Scott mellé álltam. Ketten erősebbek voltunk így én megfogtam mind a kettőt és a pálya másik végebe hajítottam őket, de felálltak így én egyedül harcoltam velük. Végül mind a kettőt lenyomtam csak hát sikerült Isaacet a riasztónak dobnom így be is indult. Mind a ketten szenvedtek a földön. Visszanéztem Scottra, aki egyedül küzdött Derekkel és hát nem nagyon bírt vele. Már a földön feküdt és meg akarta ütni, de én oda rohantam és Derekre üvöltöttem. Szemtől szembe álltunk egymással. A szemében hatalmas fájdalmat és csalódottságot láttam, de nem támadt rám. A szívembe hatalmas fájdalom ütőt. Marcangolt belül valami. Ekkor rendőrautók szirénája hallatszott. Az ajtó felé néztem és már hallani lehetett, hogy közelednek felénk. Annyira ara koncentráltam, hogy nem vettem észre, hogy Scott ki ütötte Dereket.

-Mennünk kell! -lépett mellém és csak úgy felült a hátamra. Máskor zavarna, hogy csak úgy felült, de most a bűntudatt megakart ölni belülről. Nem tudom meddig álhatom tehetetlenül, de Scott hangja ki zökkentet.

-Mia. Indulnunk kell most! -a parancsának elleget téve elkezdtem a vészkijárat felé rohanni és egyszerűen csak neki szaladtam és kitőrt. Az utam rögtön az erdőbe vezetett és csak szaladtam.