𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

44.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

Másnap suliban szinte minden szünetben kerestük és az utolsó óra szünetében meg is találtuk. Stiles elé állt mi meg ketten Scottal a háta mögé így nem tudod volna elmenekülni.

-Hagyjatok békén. Örüljetek neki, hogy nem jelentettelek fel titeket a tegnapiért!

-Muszáj beszélnünk! -léptem közelebb hozzá. -Tegnap óta érzem rajtad, hogy félsz és tudom miért!

-Igen. Félek, mert olyan dologok történtek velem, amiket nem értek. Például a bal bokám eltört és néhány perc után már, mint ha mi sem történt volna. Mi történik velem? -nézett rám ijedten.

-Az én hibám az egész, mert a tetőn megharaptalak és majd bőven kifejtem csak nem itt, de ehhez az kell, hogy bíznod kell bennem, mert más, hogy ez nem fog működni. Szóval bízol bennem?

-Igen!

-Rendben. Akkor az utolsó órád után mindent elmagyarázok. Oké? -erre csak bólintót és elengedtük.

-Szóljatok a többieknek. Ma gyűlés nálam! -kikerültem őket és már én is mentem a dolgomra.

A kocsimnál vártam Liamet, mivel nekik több órájuk volt, mint nekünk. Scott nem rég írt egy SMS-t, hogy mindenki ott van, akiket megbeszéltünk. Mikor felnéztem a telefonomról már Liam állt előttem.

-Készen állsz?

-Igen!

-Akkor ülj be! -biccentettem a másik oldalra.

Már jó ideje utón voltunk, mikor felém fordult.

-Amúgy, ami megtámadott engem a tetőn az mi volt?

-Egy vámpír, ami ki akarta szívni a véredet!

-Értem. És te mi vagy?

-Vérfarkas! -ez volt a végszó, mert meg is érkeztünk hozzám. Egymás után szálltunk ki és mellém állt.

-Hova jöttünk?

-Hozzám! -és elindultam befelé.

-És miért áll itt ennyi kocsi? -szaladt utánam.

-Azért, mert úgy gondoltam megnyugszol, ha látod, hogy nem vagy egyedül! -ki nyitottam neki az ajtót és ő lépett be elsőnek, ahol rögtön megtorpant a nappaliban, mert hát elég sokkan voltunk. Szinte mindenkinek szóltunk.

-Ők is olyanok, mint te? -fordult felém.

-Igen. Részben!

-Begyógyult a harapás a kezeden? -lépett elé Dr. Deaton.

-Igen!

-Rendben, de azért teszteljük! -és felém fordult. -Mutasd meg neki a szemed!

A parancsának eleget téve már mindent vörösben láttam és ahogy Liam a szemembe nézett rögtön felvillant neki a sárga szeme.

-Oké. Most már biztos, hogy ő is vérfarkas lett! -mondta és arrébb állt.

-Akkor elmesélnél mindent, mert amit a kocsiban mondtál az kevés!

-Oké. Hát...! -el meséltem neki szinte mindent. A dolgainkba nem akartam beavatni, mert így is veszélyben van miattam.

-Rendben. Ha jól értem ők ketten vérfarkas vadászok! -mutatott Allisonra és Chrisre. -Akkor ő egy banshee vagy mi! -mutatott Lydiára. -Ő egy kanima félig vérfarkas! -mutatott most Jacksonra. -Ők is vérfarkasok csak béták! -mutatott Scottékra. -Ők ketten omegák! -mutatott Corára és Peterre. -Ő egy állatorvos, aki ért a természetfelettiekhez! -mutatott a dokira. -Ők ketten emberek! -mutatott Stilesra és Kirára. -És ti ketten pedig alfák vagytok! -mutatott rám és Derekre.

-Ami azt illeti Mia igaz alfa! -mondta Alan.

-És az mit akar jelenteni? -nézett rám.

-Azt, hogy ön erőmből lettem az és nem öltem meg érte senkit sem!

-És hogy lettél önerődből az?

-Hát, ha van egy hatalom és ego mániás bátyád akkor elég könnyű!

-Értem, de akkor ti lényegében egy falka vagytok?

-Fogjuk rá!

-De ha olyanok vagytok, mint a farkasok és ugye van két alfa. Te lány vagy és ő fiú akkor ti...! -itt félbe szakítottam, mert tudtam hova akar ki lyukadni.

-Nem!

-Már pedig lehetnének! -szólalt meg Peter erre én csak egy gyilkos pillantást küldtem neki.

-És akkor konkrétan milyen képességeim lesznek?

-Jobb lesz a szaglásod, látásod és hallásod. És gyorsabb is leszel!

-És okosabb? -itt felcsillant a szeme.

-Hát az nem. Erre ők hárman a példa! -biccentettem Erikájékra.

-Hé! -mondták hárman egyszerre.

-És azt nekem is fel kell tetováltatnom? -mutatott a balkaromra, amin újra megjelent a tetoválásom. Értetlenül néztem rá a karomra, mert kb. egy hónapja felszívódót. Nem tudom meddig bámultam, de megráztam a fejemet és válaszoltam.

-Nem. Ez egy másik falka szimbóluma!

-Értem és akkor, hogy lesz?

-Jaj, ne értetlenkedjél már. Mivel Mia harapott meg így a bétája lettél és azt teszed, amit ő mond! -lépett mögém Peter.

-Köszönöm Peter! -néztem rá szarkasztikusan.

-Szívesen!

-Nem kell beállnod hozzánk és nem muszáj a bétámnak sem lenned. Megtanítalak, hogy urald magad és ott leszek, ha kell a segítségem bármikor!

-Oké, de valamiért elkezdtem kötődni hozzád így a bétád akarok lenni!

-Rendben. Legyen!

Még kérdezgette a többieket és beavattuk a múltban történtekbe. Lassan mindenki elindult haza. Szerencsére Stilessék haza tudták dobni Liamet így nem kellett haza vinnem.

-Gondolom örültél volna neki, ha csak kikelet volna tanítanod? -lépett mellém a doki.

-Igen. Nem akartam bétát, de így nincs sok választásom! -csak bólintott és elindult ő is. Én meg a lépcsőn kezdtem elindulni fel felé, mikor megszólalt valaki.

-Miért bámultad úgy a tetoválásodat, mint ha szellemet láttál volna? -kérdezte Derek és összefonta maga előtt a karját.

-Nem mindegy az neked? -fel vettem az ő test tartását.

-Nem!

-Akkor törődj bele, hogy nem mondom el. Ez csak rám tartozik! -színpadiasan megfordultam és felmentem az emeletre. Annyit még halódtam, hogy távozott és utána elindultam a fürdőbe le fürödni.