54.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

360 20 1
                                    

Másnap délután nálam gyűltünk össze, mivel hát, ha Lydia a családi házból érezni fog valamit. 10 perce ült egy gyertya előtt és nézte azt, de én percről perce türelmetlenebb lettem.

-Érzel valamit? -hajoltam közel hozzá.

-Nem és így nem is fogok! -emelte meg a hangját és felém fordult.

-Bocsi! -távolodtam el tőle.

Már lassan eltelt egy óra, de még mindig semmi. Már kezdtem egyre jobban türelmetlen lenni, de egyszer csak Lydia felállt a gyertya elől és elindult az ajtó felé.

-Hova megy? -kérdezte Liam.

-Valószínűleg megtalálta a könyvet! -válaszolta Kira anyukája és egyszerre indultunk meg utána.

Jó sokat sétáltunk össze vissza a városba, de végül a könyvtárnál kötöttünk ki. Egymás után léptünk be az épületbe, de én valamivel gyorsabb voltam és elég hamar beértem Lydiát. Elindult az emelet felé és ahogy beértem pont levette a könyvet a polcról és azon nyomba magához tért.

-Szép volt Lydia! -léptem mellé.

-Köszi! -helyett is foglalt az előtte lévő székén és ki is nyitotta a könyvet.

-Ebben nincs is semmi! -mondta egy idő után.

-Igaza van! -lépett mellé Scott és ő is bele nézett.

-Azért, mert nem jól nézitek! -mondta Kira anyukája mellém lépve.

-Egy könyvet, hogy más, hogy lehetne nézni? -kérdezte Liam.

Nem válaszolt semmit csak megfogta a kezemet és megvágta a tenyeremet, amit nem igazán díjaztam. Oda lépett velem a könyvhöz és a borítójára helyezte a vérző tenyeremet, amin a családi szimbólumót körbe rajzotta a vérem. Nem sokkal ez után levette róla és ahogy ki nyitotta minden feltárult benne. Régi történelmi események, kegyetlen mészárlások és minden más, amiről a családom híres volt.

-Ezt még is, hogy? -értetlenkedett Scott, de mindenki más is le volt döbbenve.

-Mivel ez egy varázs könyv így van rajta egy védő bűbáj, ami meggátolja, hogy idegenek láthassák és ezért csak egy Williams mutathatja meg az igazságot!

-Akkor röviden a vérük kell! -mondta Jackson.

-Igen, de ha így szólna akkor már egy Williams se lenne életben! -a könyvel együtt leült a székre és elkezdte keresni benne a nogitsune részt. Ahogy lapozta feltörtek bennem az emlékek, mivel voltak olyan részek is, ami rólam és a családunkról szólt. Egy darabig csak lapozta, amikor meg állt az egyik oldalon.

-Úgy néz ki más is bele került! -nézett fel rám. Nem igazán értettem csak akkor, mikor oda hajoltam és megláttam valamit, amit nem akartam. Ahogy megláttam a képet össze szorult a szívem. Nem bírtam megállni, hogy ne simítsam végig a képen a kezemet.

 Nem bírtam megállni, hogy ne simítsam végig a képen a kezemet

Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.

-Jó csapat lehetettek ti ketten!

-A legjobb! -érzetem, hogy be nedvesedett a szemem. Három éve, hogy elvesztettem őt, de még mindig érzem, hogy mellettem van.

-Ő olyan volt neked. Igaz?

-Igen! -elég nehezen tudtam ki mondani, mert meg-meg remegett a hangom.

-Ki volt ő neked? -nézett rám Liam, de nem tudtam meg szólalni így Kira anyukája válaszolt.

-Tudjátok egy vérfarkas életében van első szerelem, második, de csak egyszer lesz társa. Ezt a vérfarkas onnan tudja, hogy sokkal jobban kötődik hozzá és védelmezi azt a személyt, akit igazán szeret, de a Mia fajta vérfarkasoknál más féle kötödés is van, amit egy barátjuk iránt éreznek. Ugyan úgy kötődik hozzá csak más szempontból, mint ha a társa lenne, de az elvesztése ugyan úgy fáj neki!

-Értem! -éreztem, hogy hazudik, de hagytam ennyiben. Végül sikerült valamennyire összeszednem magam így lapozhatott tovább. Igaz, hogy meg lett a nogitsune rész, de nem tudtunk meg sokkal többet.

𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊Onde histórias criam vida. Descubra agora