𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

58.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽 (+18)

A zuhogó esőben sétáltam egyedül már kitudja mióta. Cél nélkül. Nem hittem volna, hogy elmesélem ezt bárkinek is. De éreztetni akartam Scottal, hogy nem csak ő járt így. Csak kivételesen ez nem az ő hibája volt. Ahogy sétáltam csak a földet néztem, de egy idő után felnéztem és egy ismert gyárépülethez értem. Nem tudom mi késztetett rá, de elindultam be az épületbe. Hozzám képest elég lassan sétáltam fel a lépcsőn. Nem tudtam jó ötlet lenne itt lennem. A hatalmas vasajtó előtt álltam mit egy szerencsétlen. Nem tudtam jó-e, amit teszek, de bekopogtam. Néhány perc után nyílt is és nem kicsit lepődőt meg. Be invitált a helyiségbe és rá ültetett az ágyra utána meg rám terített egy törölközött.

-Az óta sétálsz az esőbe mióta elrohantál?

-Igen!

-Tudod ugye, hogy az 2 órával ezelőtt volt. Remélem nem lett semmi bajod!

-Nyugi. Elég erős az imunrencerem ahhoz, hogy egy kis vírus leterítsen! -mondtam miközben a törölköző végét csavargattam. Mint ha tudta volna mi jár a fejembe megszólalt.

-Nem a te hibád volt!

-De az enyém! -ugrottam fel az ágyról idegesen. -Unom már, hogy mindenki azt hajtogatja, hogy nem a te hibád volt, de kurvára az enyém, mivel tanulhattam volna három év alatt a hibáimból. Ezzel azt üzenik fentről, hogy nekem az egész maradék életemet egyedül kell leélnem, mert mindenki meghal mellettem, akiket szeretek!

-Ez nem igaz! -állt fel. -Mi még itt vagyunk neked és nem is fogsz minket elveszíteni! -fogta meg a két vállamat, hogy felnézek rá.

-Nincs rá semmi garancia, hogy holnap nem Scott fog-e meghalni vagy Kira. Nem látsz a jövőbe!

-Ez igaz. De hinned kell benne, hogy most már minden jóra fordul!

Bárcsak tudtam volna hinni neki, de nem ment. 3 év alatt sok mindenkit veszítettem el ahhoz, hogy tudjam, hogy itt nincs még vége. Egy idő után nem szóltunk egymáshoz még mindig fogta a vállamat, de én csak a földet néztem, mikor az egyik kezét lassan végig húzta az enyémen. A mozdulatot végig néztem és akkor olyan szintű melegség árat bennem szét. Felnéztem rá és a szemében csak vágyat mértem fel fedezni és hasonló képen éreztem én is így meg csókoltam. Egy kicsit váratlanul érte, de hamar reagált. Már egy jó ideje ezt csináltuk, mikor az ágy felé kezdett el vezetni és rá fektetett ő pedig felém magasodott így ott folytattuk. Egyre jobban kezdtünk el merülni a pillanatban és egy időre megszüntette a csók csatát, de csak addig még levette a pólómat. Utána újra kezdte és lassan haladt le felé egészen a nadrágom vonaláig, mert ott megtorpant. Tudtam nagyon jól miért.

-Vedd le rólam! -a kijelentésemre rám kapta a tekintetét.

-Biztos, hogy akarod?

-Már nincs mit veszítenem! -közben, hogy tudja komolyan gondolom ki gomboltam a nadrágomat. Ahogy levette rólam nem sokkal következett az övé és utána az alsó nemük következtek. Újfent csókolózni kezdtünk és egy rántásra levettem róla a pólóját. Annyira bele merültem a csókba, hogy már csak annyit éreztem, hogy egyre erősebeket lökött.

Reggel egy rossz rémálomból keltem fel. Nem ültem fel, mert tudtam azon nyomba felkelne ő is. Ilyenkor más lányok a boldogságban úsznának, de én csak félelmet éreztem és gyűlöletet magam iránt. Nem kellett volna ennek megtörténi-e. Annak idején az első szerelmemet is azért veszítettem el, mert Mia Williams volt a nevem. De Derek nem csak egy harmadik szerelmem, hanem a társam is, ha ő ez miatt fog meghalni, mert több történt köztünk mint Jacobbal akkor én tényleg megfogok halni a bűntudattól. Csak a plafont bámultam és próbáltam ki találni valamit, hogy hogy tudnám ezt megoldani. Mint ha fejembe láttak volna halk értesítést jelzett a telefonom oda nyúltam érte és egy üzenet volt Mr. Argentől.

-Szia Mia. Ne haragudj, hogy korán zavarlak, de kéne a segítséged. Mexikóba kéne mennünk remélem nem gond?

-Nem. Mind gyárt ott leszek! -és már el is küldtem.

Óvatosan kikeltem az ágyból és magamra kaptam a cuccaimat és Derek mellé léptem és arcon csókoltam.

-Annyira szeretlek és ezért kell most meg gyűlölnőd! -mondtam halkan és újra megpusziltam és távoztam.

Ahogy megérkeztem az Argent házhoz már várt a kocsi mellett.

-Indulhatunk? -nyitotta ki az ajtót nekem.

-Igen! -mondtam és beültem.

Csak a suhanó házakat majd a fákat néztem és végül Beacon Hills tábla feliratát láttam pár percre és ez azt jelentette, hogy magunk mögött hagytuk a várost és az utunk a reptére vezettet onnan meg Mexikóba.