𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

50.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

𓂀 𝒟𝑒𝓇𝑒𝓀 𝓈𝓏𝑒𝓂𝓈𝓏ö𝑔𝑒 𓂀

Már haza is értünk Miával. Fel is vittem a szobájába és befektettem az ágyba utána be is takartam. Ez után helyett foglaltam a székében és figyeltem rá. Egyszerűen nem tudtam fel fogni, hogy Stiles miért bántotta? Hiszen rég óta ismerik egymást, mint bárki mással. Ha Scott nem avatkozott volna bele nem kellett volna sok, hogy megöljem. Nem régen úgy is összejött volna, mikor leakart feküdni vele. Azt sem bírtam soha, mikor más fiúkkal beszélgetett most meg a négy bétája is rá van akaszkodva. Már majd nem elaludtam a székbe, mikor álmában elkezdett sírni és beszélt is.

-Annyira sajnálom Liz. Az én hibám volt! -közben állandóan forgolódót. Oda rohantam mellé és próbáltam meg nyugtatni, de nem hatót semmit sem. Egy idő után már nekem fájt, hogy sírt így befeküdtem mellé és át ölelve magamhoz húztam. Ez már működőt, mert meg nyugodót és tovább aludt nem sokkal utána már én is.

𓂀 𝑀𝒾𝒶 𝓈𝓏𝑒𝓂𝓈𝓏ö𝑔𝑒 𓂀

Reggel kisírt szemekkel ébredtem, amit nem értettem, mert nem emlékeztem rá, hogy sírtam volna. Ahogy egyre jobban ébredtem fel akkor vettem észre, hogy Derek át karolva maga mellett ölelt. Nem akartam felkelteni így próbáltam minél halkabban felkelni. Csak elfelejtkeztem a sebemről így egy mozdulat után felszisszentem.

-Jól vagy? -kérdezte mialatt felült az ágyban.

-Igen. Csak mozgás közben húzódik a seb! -közben sikerült fel kelnem az ágyból. Próbáltam el indulni, de fájt minden mozdulat.

-Gyerre. Majd segítek! -oda jött elém és a kezét nyújtotta.

-Köszi! -és felé nyújtottam a kezem.

Lesegített a lépcsőn és készített nekem reggelit. Olyan jó érzéssel töltött el ez az egész. Mint mikor együtt jártunk és minden reggel csinált nekem reggelit. Milyen rég volt. A gondolat menetemből a telefonom csörgése zökkentett ki. Érte nyúltam és Scott neve volt kiírva nem is haboztam fel vettem.

-Szia Scott. Baj van?

-Nem. Csak szólni akartam, hogy bevisszük Stilest a kórházba és kérdezni akartam, hogy jössz-e te is?

Válaszolni akartam, de Derek kikapta a kezemből.

-Nem fog menni! -mondta és rá is rakta.

-Ezt most miért csináltad? -vettem vissza a telefonomat a kezéből.

-Ezek után nem hiszem, hogy jó ötlett lenne Stiles közelébe menned!

-Miért is?

-Talán azért, mert leszúrt egy késsel, amin farkasölő volt?

-Szerintem nem önszántából tette. Valami nem stimmel vele mostanság!

-Akkor sem mész! -makacsolta meg magát.

-Figyelj. Sem a szüleim sem a bátyám nem vagy. Nem kell ennyire félteni ennél már voltam jobban megsérülve!

-Attól, hogy nem vagyok a gondviselőd még ugyan úgy féltelek. Érted? Hidd el, hogy nagyon rossz volt látni, hogy a véredben ülsz a földön!

-Megértelek, de neked meg azt kell, hogy nem kell még a széltől is óvni, mert tudok magamra vigyázni!

-Rendben. Akkor veled megyek!

Már a kórháznál parkoltunk le és ki segített a kocsiból utána meg be az épületbe. Ahol Scott és Mr.Stilinski már a recepción ültek és az érkezésünkre Scott oda jött hozzám.

-Jobban vagy?

-Hát fogjuk rá!

-Nagyon sajnálom Mia! -jött oda Mr.Stilinski is.

-Nincs semmi baj. Lassan, de biztosan meggyógyulok!

Ez után nem sokkal oda jött hozzánk Mrs. Mccall és elmondta, hogy az emerin nem láttak semmit, de a késelés miatt bent tartják, mert nem lehet tudni, hogy legközelebb kivel csinálná meg.