63.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

337 21 0
                                    

Reggel először nem a konyhába vezetett az utam, hanem a mosdóba. Már 3 órája ébren voltam, de nem volt kedvem kiszállni a pihe puha ágyamból, de most már muszáj volt. Bezártam az ajtót és a dolgom elvégeztével beálltam a tusoló alá, hogy a tegnapi retket lemossam magamról. Tegnap nem nagyon volt kedvem egész végig Dereken járt az eszem. Egy részben igaza van Mr. Argentnek, de akkor is muszáj lesz meggyűlölnie. Ez az ő érdeke lenne. Csak még is hogyan érjem el nála? Miután végeztem megálltam a tükörrel szembe és csak néztem azt. Saját magammal néztem farkasszemet és néha felvillant a szemem vörösben közel hajoltam és most már az egész vörös volt és hirtelen minden sokkal vörösebb lett. Már inkább hasonlított ilyen rubin vörösre. Ijedtemben hátra léptem és az üvegen megjelent az a szimbólum. Kettőt pislogtam és a szemem is meg a szimbólum is eltűnt. Olyan dézsa vu érzésem lett, mint ha láttam volna ilyen rubin vörös szemet, de még is hol? Várjunk csak az apámnak is ilyen szeme volt, mikor király alfa volt. Na nem én ezt nem kérem. Igaz alfa sem akartam lenni soha most meg még egy szintet léphetnék előre, de nem fogok. Úgy, hogy jobb lesz, ha eltitkolom mindenki elől főleg Deaton elől. Még a végén erre is rá beszél, mint anno az igaz alfaságra. Gyorsan felöltöztem és lementem a konyhába, ahol már az ajtónál állt Mr. Argent.

-Hová megy? -álltam meg előtte.

-Derekhez!

-Gondolom a szimbólum miatt?

-Igen!

-Hagyj mennyek én is. Kérem?

-Vagy már annyira jól?

-Igen. Csak még a lábam fáj egy kicsit, de meg leszek!

-Rendben!


Mikor megérkeztünk siettünk is fel az emeletre vagy is, aki tud egyáltalán gyorsan lépcsőzni fájós lábbal. Nagy kínok közepette felértem és be is léptünk a szobába, ahol mindenki ott volt.

-Jobban vagy? -jött oda hozzám Stiles és megölelt.

-Igen. Fogjuk rá!

-Matt jól elintézte a szemedet! -tolt el magától és a karmolást nézte.

-Nézzük a jó oldalát. Legalább nem vakultam meg a bal szememre!

-Ott a pont!

-Na, akkor kezdhetjük? -fordult felénk Scott.

-Persze! -mondtuk egyszerre.

-Oké. Talált valamit arról a szimbólumról? -nézett Deatonre.

-Sajnos nem. És te Mia?

-Nem. Pedig át lapoztam az egész könyvet!

-Akkor nem voltál alapos! -gúnyolódót Malia.

Figyelmen kívül hagytam csak elég csúnyán néztem rá. Csak egy győztes mosolyra húzta a száját. Ez után tanakodtunk, hogy mi lehet az a szimbólum. Mikor fura érzés kerített hatalmába az ablak felől. Néztem egy darabig aztán elé sétáltam. Tanulmányoztam egy kicsit aztán egy hang meg szólalt a fejemben.

„Egy király szeme mindent lát!"

Lehunytam a szemem és mély levegőt vettem és kinyitottam és mindent rubin vörösben láttam. Az ablakra volt fel rajzolva ugyan az a szimbólum, mint ami a Hale ház ajtaján volt.

-Mia. Valami baj van? -nézett rám Scott. De nem válaszoltam semmit csak oda sétáltam a doki táskájához és kivettem valamilyen port és az egész tartalmát rá öntöttem az ablakra így most már mindenki látta azt, amit én.

-Honnan a fenéből tudtad? -sétált mellém Stiles.

-Megérzés! -vontam vállat. Eszem ágába sem volt, hogy elmondjam nekik ezt a király alfa ügyet. Deaton elég furán méregetett. Valószínűleg sejtette, hogy eltitkolok valamit, de ezt biztos nem fogom elárulni senkinek sem.  

𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊Donde viven las historias. Descúbrelo ahora