𝙰 𝙱é𝚝á𝚋ó𝚕 𝚕𝚎𝚝𝚝 Ó𝚖𝚎𝚐𝚊

3.𝓕𝓮𝓳𝓮𝔃𝓮𝓽

𓂀 𝑀𝒾𝒶 𝓈𝓏𝑒𝓂𝓈𝓏ö𝑔𝑒𓂀

Nem kicsit estem tegnap pánikba, mikor ment a híradóba a baleset, amit én okoztam. Egész este fel-alá járkáltam a lakásba. Ha Matt rá jön, hogy sikerült le lepleznem magunkat akkor kitekeri a nyakamat vagy letépi a helyéről és azt fogják foci labdának használni. Nem is igazán aludtam este és mire sikerült volna le feküd nőm akkor már csengett az ébresztőm. Gyorsan megreggeliztem felöltöztem és már mentem is a buszhoz, ahol a várakozok a tegnapi balesetről beszéltek. Mindegyikük azt mondta, hogy az a család megörült, hogy egy ilyen nagy farkast láttak, mert biztos be voltak drogozva vagy csak csupán ittak egy keveset. Én meg gondoltam magamba, ha tudnák, hogy még milyen más lények léteznek, amik még nálunk is veszélyesebbek akkor nem ezen lennének fen akadva. Ahogy beértem a suliba rögtön az öltözőbe mentem, mivel első óránk tesi. Csalódótan vettem észre, hogy a felettünk lévő osztály is velünk fog tesizni. Vetettem rájuk egy pillantást és már mentem is a barátnőimhez.

-Sziasztok! -raktam le a cuccomat melléjünk.

-Szia Mia! -mondták egyszerre és megöleltük egymást.

-Ti is láttátok az esti híreket? -kérdezte Lydia.

-Igen! -mondtuk egyszerre.

-Szerintem nem kicsit verhették be a fejüket, hogy ilyet láttak. Még is, hogy létezhetne egy 200cm farkas? -nevette el magát.

-Hát igen! -nevetem kínomban. Még is, hogy lehetem ilyen hülye. Úgy utálom magam, mikor dühösen futtok ész nélkül.

Mikor be csengettek már mentünk is ki a pályára, ahol a tanár úr a fiúknak lacross edzést tartott. Mi pedig a tanárnővel meg kézilabdázunk. Nem nagy kedvencem volt óvodába, mert mindig fejen találtak vagy fellöktek és persze nem kaptak érte semmit, de a lényeg, hogy én mindig a földön kötöttem ki. A tanárnő két csapatott csinált vegyesen a felső osztállyal. Szerencsére a 2 barátnőm velem volt.

Az első játéknak vége is lett és már kezdődött a másik. Én szélre futottam, mikor újabb pontot szerzett a másik csapat és utána folytattuk tovább. A többiek szaladgáltak én meg mindig ott álltam egyhelyben, mikor jobb oldalra néztem és megláttam Scott-ot meg Stiles-t egy bátyámmal egy idős férfival beszélgettek a lelátó takarásában. Elkezdtem koncentrálni, hogy haljam mit is beszélnek, mikor valaki fejbe nem talált.

-Jól vagy? -szaladt hozzám Allison.

-Igen persze! -mondtam mialatt fogtam a fájós részt.

-Williams!  A játékra koncentráljon ne másra! -szidott le a tanárnő.

-Rendben. Értettem!

-Jaj, szegény kis Miát újra fejbe találták, mint óvodában csak most nem a pályán fekszik, mint valami haldokló! -mondta Linda mialatt meg állt előttem, aki sajnos osztálytársam és óvoda társam is volt.

-Befoghatnád! -léptem közelebb hozzá.

-Csak nem azon gondolkoztál, hogy szerez magadnak pasit?

-Honnan veszed, hogy nem volt már legalább 2? -már nagyon kezdtem mérges lenni rá.

-Ugyan már a régi sulidban voltak ismerőseim és nem nagyon mondták, hogy lett volna egy is! -mondta és sarkon fordult.

-Ezen ne húzd fel magad Mia. Tudod, hogy erre megy ki nála a játék! -fogta meg a vállamat Lydia.

-Tudom!

-Akkor folytassuk a játékot! -kiabált a tanárnő.

Így is tettünk szét széledtünk és fojttattuk tovább. Csak hála Lindának jól felhúztam magam így a játék közben inkább a farkas énem játszott helyettem. Egy idő után nálam volt a labda és futottam a kapu felé és hát Linda naivan úgy gondolta, hogy majd megállít, de nem igazán jött össze neki és most ő feküdt a földön én meg jó erősen elhajítottam a labdát, amit alig fogott meg a kapu.

-Milyen a földön feküdni? -álltam meg felette egy hatalmas vigyorral az arcomon.

-Mit képzelsz magadról Williams? -ugrott fel elég dühösen és alig pár centi választott el minket egymástól.

-Hogy mit képzeltem? Hát azt, hogy pontot szereztem a csapatomnak!

-De te nem lehetsz jobb nálam! -kezdett bele a hisztibe.

-Hát fogad el a tényt, hogy mostantól így lesz! -veregettem vállba és elsétáltam mellette. -Ja és talán jobb lehetnél, ha nem mindig azon agyalnál, hogy juthatnál be a fiúk ágyába! -sarkon fordultam és mentem a barátnőimhez.

-Jól beoltódat! -adott egy pacsit Lydia.

-Már rég tartogattam! -vissza néztem Scottékra, akik még mindig ott álltak. Azért éreztem, hogy játék közben szemel tartottak.

A nap fénysebességgel ért véget. Egész végig jól éreztem magam a Linda beszólásért. Olyan jól esett, hogy azt szavakban nem is lehet kifejezni. Most kivételesen nem kellett tanulni így elmentem egyet sétálni még mielőtt korom sötét lenne.

𓂀 𝒮𝒸𝑜𝓉𝓉 𝓈𝓏𝑒𝓂𝓈𝓏ö𝑔𝑒 𓂀

Ma a sulinál meg beszéltük, hogy nyomokat keressünk a rejtélyes farkas után, hogy megtudjuk ki is ő. Már javában sétáltunk és követtük a nyomokat, mikor három srác beszélgetésére lettünk figyelmesek és a fák takarásába húzottunk.

-Erre mehetett! -mondta az egyik, aki a nyomokat nézte.

-Nem értem, miért nem nyírja ki? Hiszen csak megakadályoz minket a tervünkben az álandó hősködése miatt! -ezt a másik mondta.

-Talán azért, mert ő az egyedüli élő rokona? -ezt a harmadik mondta, aki sokkal fiatalabb volt a többi kettőtől.

-Hagyjátok abba. Az a parancs, hogy vigyük őt elé és onnantól az ő dolga mit fog vele csinálni! -hurrogta le őket az első.

-Ti is érzitek? -kérdezte a fiatalabbik és mind a hárman felénk fordultak.

-Lám lám. Két vérfarkas és egy ember! -mondta a másik.

-Ti is a szürke farkast keresitek? -kérdeztem és közben kaptam Derektől egy "oldalba bökést", hogy fogjam be.

-Ami azt illeti igen, de nem nagyon tartozik rátok, hogy miért!

-Nézd csak Paul. Az a kis ember ott fél, de nem is kicsit! -mondta a másik idősebb férfi.

-Nem is igaz! -védekezett Stiles.

-Szerinted, ha elvinnénk a fejét neki akkor megdicsérne minket? -néztek egymásra.

-Szerintem igen! -mondta és előrébb lépett levette a pólóját és a bal kezén egy tetoválás volt, aminek a jelentését nem igazán értettem és még nem is láttam soha. Ez után átváltozott és a baleset szemtanúinak nem kicsit volt igazuk a nagy farkasról, mert ő is olyan volt, mint amit leírtak csak más volt a bundája színe.

-Fuss Stiles! -fordultam az említett ember felé.

-Nem kell kétszer mondanod! -mondta és már rohant mi meg utána. Bár ez tök feleslege volt, mert mind a hárman beértek minket és már készült az egyik támadni, mikor valaki neki ugrott és ez nem más volt, mint az a szürke farkas, aki okozta a balesetett. Egymásra morogtak és egymásnak is estek. A szürke farkas erősebb és nagyobb volt nála ezért elintézte volna, ha a második nem megy a segítségére így hárman verekedtek. Egy kis idő után mind a kettőt elhajította rájuk üvöltőt és már szaladtak is a másik irányba. Csak a harmadik maradt, aki vetett egy pillantást a szürke farkasra és ment is a többi kettő után. Mikor vége lett a veszélynek ránk nézett és elszaladt ő is.

-Oké. Ez mi a francot volt? -akadt ki Stiles.

-Vérfarkasok verekedtek. Minek látszott szerinted? -nézett rá Derek.

-Rendben. Akkor szerintem mennyünk nehogy visszajöjjenek! -mondtam és el is indultam ők meg jöttek utánam.