Az Utolsó Lélegzet [BEFEJEZETT]

Fájdalmas búcsú

Sziasztok! Mielőtt folytatnám a történetet, szeretném megköszönni,a 10K megtekintést. Szinte minden rész alatt, biztató kommenteket kapok, amelynek nagyon örülök, és csak bíztatni tudnak az írásra. Mégegyszer nagyon köszönöm nektek, most pedig folytassuk a mi kis történetünket! <3

Augusztus 10-e

-Tehát, a terv a következő: beköltözöl Tomhoz, két hétig teljesen külön éltek, te a ház egyik felében, ő a másikban. -hangsúlyozta ki Harry, hogy teljesen külön fognak élni. -Ezután jön a kellemetlenebb rész. Esküvő után ugyan oda kerültök. Ugyan abba a szobába. Ugyan abba az ágyba. -az utolsó mondatot már szinte suttogta.
-Igen, Harry tisztában vagyok vele. -mondta lazán Veronica. Volt ideje beletörődni a sorsába.
-Olyan jó volt ez a vakáció. -sóhajtott Harry.
-Azon kívül, hogy az elején majdnem elintézted a sorosod.
Vakáció első felében, Harry majdnem megsemmisítette a vérszersződést, épp, hogy elkapták az őrök.
-Téged akartlak védeni. Inkább harcoltam volna vele.
-Tudom, és hálás is vagyok. De ennek így kell lennie.
Harry nem nézett már Veronica szemébe, valószínűleg szégyelte magát, mert nem tudta megvédni a hugát.

Nehéz volt most neki Piton előtt állni.
-Ez nem búcsú. -szögezte le Piton.
-Tudom, de ezután már nem lesz ugyan olyan...
-De, minden ugyan olyan lesz, a kapcsolatunkat tekintve. Nem tilthatja meg senki, hogy találkozza veled.
A lány szomorúan elmosolyodott, majd Piton karjaiba vetette magát.
Nem ez az utolsó alkalom - hajtogatta magában.
-Hozom a csomagjaidat és indulunk. -vált el Piton Veronicától.

-Itt is volnának - jelentette ki Piton, majd a csomagokat átnyújtotta az egyik őrnek. Veronicának leesett az álla, amikor meglátta jövőbeli lakhelyét. Nagyjából kétszer akkora volt, mint a Malfoyék lakhelye.
-Legalább szép helyen fogsz élni. -próbálta menteni a helyzetet, de Veronicát ez valahogy nem vidította fel. Szép volt a kastély, de úgy érezte sose tudná igazán otthonának tekinteni.
-Az nem jelent semmit. -motyogta Veronica.
Piton nem válaszolt, csak elhúzta a száját, majd az órájára nézett, majd ölelésbe vonta a lányát, és a fülébe súgta:
-Tud, hogy akár mi is legyen, apa mindig melletted lesz. Amíg én élek, nem kell félj semmitől.
Veronicának ekkor kicsodrultak a könnyei, pedig megfogadta, hogy nem fog sírni.
-Szeretlek!
-Én is szeretlek! - válaszolta a férfi, és az ő arcáról is legördült egy könnycsepp, amit gyorsan le is törölt.
Veronica kiszabadította magát Piton karjaiból, majd lassan elindult a kapu felé. Néha vissza-vissza fordult, és apja csak szomorúan nézte.
Amikor a ház elé ért, egy őr termett mellette.
-Köszöntöm, Ms. Piton. Kérem kövessen!
Veronica némán követte a férfit. Ahogy beértek az épületbe, a lányt mégjobban lenyűgözte a látvány.
-Üdvözöllek szerény otthonomban. - szólalt meg Tom, aki épp a lépcsőn lefelé jött, és gúnyosan nézte az előtte álló Veronicát.