Az Utolsó Lélegzet [BEFEJEZETT]

Az ellenállás

Veronicának gőze se volt, hogy mit akarhat Tom. Besétált a terembe, ahol Tom már más valakivel beszélt, mégis mikor belépett, Tom egyből elköszönt az embertől, és hozzásétált.
- Azt hittem már megszöktél - jelentette be, talán egy kis pajkosságot lehetett felfedezni a hangjába.
- Még nem késő - szállt be a játékba Veronica. Ha már együtt kell leéljenek egy életet, legalább ne ellenségként tegyék.
- Nem bánom - sóhajtott megadóan Tom. - De előtte tartozol nekem egy tánccal.
Veronica ezen annyira meglepődött, hogy teljesen lefagyott. Tom észrevette, ezért megfogta a kezét, és a tánctérre invitálta.  Magafelé fordította, majd a derekától fogva a lassu ritmusra irányítani kezdte.
-Viccen kívül nyugtass meg, hogy nem szökni készültél - kezdte komolyabban Tom.
-Nem, Harryvel voltam.
Tom keserű arckifejezéssel nézett a lányra. Legyenek akármilyen kapcsolatban, Harryt örökké utálni fogja.
-Tudom, hogy a testvéred, de inkább ne beszéljünk róla.
-Nem az ő hibája! - mondta csendesen, ám felháborodva.
Tom ezt tudta, mégse vallotta be.
-Ahogy akarod - azzal fogta, és közelebb húzta magához Veronicát.
- Gondoltam szólok, hogy nem kell félj, nem fogok erőltetni semmit. Várunk, amíg készen állsz - szólalt meg a férfi.
Veronica egyből elvörösödött, hisz tudta miről beszél.
- Khm, khm - hallatszott Veronica hátától.
Egy kő esett le a lány szívéről, hisz' nem kellett semmit felelnie az előbbi témára.
Draco állt ott, komoly arccal.
-Elrabolhatnám egy percre? - kérdezte kissé feszengve.
Tom unott arccal nézett rá.
-Engem? Vagy őt? - kérdezett vissza, de már át is nyújtotta Veronicát.

-Mi történt? - kérdezte egyből a lány, ahogy kiértek.
-Kívűl tüntet pár varázsló. Nagyjából 30. Nem akarnak változást. Téged követelnek.
Veronica értetlenül nézett.
- Vezess hozzájuk.
-Mi? Nem, nem, nem. Megölnek, Veronica - rázta a fejét Draco.
-Akkor hagyjam, hogy kezdjék meg az igázást? Jobb, ha beszélek velük.
-Szerinted ezek beszélni akarnak? - kérdezte hitetlenkedve Draco. -Ezek a halálodat akarják. Ha annyira megakarod állitani őket, hívd a férjed.
- Te jó ég! Még mit nem. Akkor biztos öldöklés lesz itt - avval Veronica fogta magát, és neki indult megkeresni a lázadókat.
-Hova mész? -kiáltotta utána a fiú.
- Ha nem mondod meg melyik oldalon vannak, majd megkeresem én!
Draco utána szaladt.
- Jó, akkor megyek én is.

Amikor már csak pár méter választotta el őket a lázadóktól, hallatszott a hangzavar.
Veronica lehunyta pár másodperc erejéig a szemét, hátha megszállja valami jó gondolat, hisz nem nagyon tudta mit kezdjen a helyzettel.
Arre jutott, hogy majd eldől.
Közvetlen a kapu elé érve Dracora nézett.
-Jobb lenne visszafordulni. Összekoszolod a ruhádat - próbálkozott Draco. A lány csak sóhajtott, majd kinyitotta a kapu az Alohomora varázsigével.
A tömeg elcsendesedett, és minden szem a lányra szegeződött.
Nem voltak olyan sokan, de mindegyik kezében ott volt a pálce, amely világított. Voltak férfiak és nők is, de férfiakból több.
Meglepő módon csak némán álltak, és farkasszemet néztek a lánnyal.
Pillanatok múlva Veronica nem bírta, és megszólalt.
-Nos, khmm. Megkérdezhetném, hogy mi járatban itt? - hangja nyugodt volt, és részben határozott.
-Csak nem Mrs. Denemhez van szerencsénk? - kérdezte a férfi aki legelől állt.
Veronicának annyira szokatlan volt ez a megnevezés, hogy majdnem ellenkezett.
-De, de, én lennék.
-Nos, nem magával akarunk beszélni, hanem Voldemort Nagyúrral.
-Mármint? Csak, mert én nem hallottam még az illetőről - mondta a lány, de kezdett elbizonytalanodni. Talán mégis Tomra kellett volna bízni.
-Ó nem? - ment közelebb a férfi. - Akkor majd teszünk róla. Most! -kiáltotta, majd mindenki kioltotta a pálcáját, és Veronica felé szegezte.
Veronica ijedtében elővette a pálcáját és egy erős sugárféle lökést küldött a tömegre, evvel mindenkit a földre kényszerítve.
Draco Veronica mellé szaladt, és gyorsan az emberekre szegezte a pálcáját.
Mielőtt még bárki felállhatott volna, a kapu újból kinyílt.
Tom lépett ki rajta, és zavarodottan nézte a földön lévő varázslókat.