Az Utolsó Lélegzet [BEFEJEZETT]

Új otthon

-Úgy vélem tökéletesen elfogunk mi lenni, nemde? -folytatta a gúnyolódást Tom. Veronica szeretett volna mondani valamit, de Tom nem hagyta szóhoz jutni.
-Ugyan, ne nézz rám így, nem harapok. Még.
Tom túlságosan veszélyes vizekre evezett, ez Veronicának nem tetszett.
-Talán inkább gondolja meg mit mond.
Tom megemelte szemöldökét, és kisebb meglepetség futott át az arcán. Nem goldolta, hogy Veronica egyáltalán megszólal majd.
-Miért? Mit tudnál tenni? -kérdezte csábosan Tom, és egyre közelebb lépett Veronicához.
-Még mindig fennáll az ajánlat, hogy Potter hamuvá változtatja magát.
A lány meglepetésére, Tom egyáltalán nem lett dühös, sőt, széles mosolyra húzta ajkait, majd Veronica füléhez hajolt.
-Apádra nem érvényes a szerződés, Nagini mindig készenlétben áll. Ajánlom, hogy fogd vissza magad, mert egyáltalán nem leszek kíméletes. -avval sarkon fordul, és vissza se nézett Veronicára.
A lány úgy döntött, hogy inkább felfedezi új "otthonát", amikor is megjelent egy 30 év körüli nő.
-Jaj, édesem, örülök, hogy épen megérkeztél, már aggódtam. -hadarta a nő, és megcsípkedte Veronica arcát.
-Uhh, jó napot! -bökte ki zavartan, hisz nem tudta hova tenni ezt az egészet.
-Elnézést, hogy ilyen modortalan voltam, nem is ismersz engem. Hívj csak Tessának, Dumbledore bízott meg, hogy vigyázzak rád.
-Dumbledore? -lepődött meg Veronica.
-Bizony. Ne hidd, hogy Dumbledore felügyelet nélkül hagyna itt téged. -kuncogott Tessa. -Na de gyere, mutassam meg a szobád.

A második emeleten hat szoba volt. Három a folyosó egyik oldalán, három a másikon.
A bal oldal, második ajtajánál állt meg Tessa, és szélesre nyitotta ki azt.
-Nyugodtan menj be, a csomagodat már felhozták. Ha szeretnéd, hogy segítsek a pakolásba, csak szólj, a földszinten leszek.
-Köszönöm. -biccentett hálásan Veronica, és Tessa már el is tűnt.
A lány az ajtó elé sétált, és bement azon. Becsukta maga után az ajtót, majd vetett egy pillantást a szobára. Az álla szinte a földet súrolta a meglepetéstől.
A helyiség hatalmas volt, benne egy francia ággyal, szekrénnyel és éjjeli szekrénnyel. A csomagjai szépen egymásra voltak téve az ágyon. Odalépett hozzájuk, és lassan pakolgatni kezdte. Úgy elszaladta az idő, hogy mire észbe kapott, Tessa jelent meg az ajtajánal, és ebédelni hívta.
- Denem úr ma nem tud veled étkezni, elvan halmazva munkával. - mondta Tessa, mintha tudná, hogy ez megnyugtatja a lányt. Veronica pedig nagyon örült neki, hogy nem kell látnia Tomot.